Fotó: Somorjai László
A „coming out” az angol „to come out of the closet” (kijönni a vécéből)
kifejezésből származik, és azt a folyamatot takarja, amikor valaki a
környezetének bevallja, hogy homoszexuális. A közéletben ez a fogalom párosul
azzal, mikor egy politikus, író vagy színész nyilvánosságra hozza, olykor
látványos médiafelhajtás közepette a másságát.
Újságíró körökben már régóta köztudott volt, hogy Szetey Gábor, a MeH
személyzeti ügyekért felelős államtitkára nyilvánosságra kívánja hozni
homoszexualitását. Az, hogy a sajtóban nem emberi jogokkal, hanem politikával
foglalkozó újságírók elemezték a témát, és az államtitkár is politikai
újságíróknak és műsoroknak adott interjút, jelzi, hogy a nyilvánosságra hozatalt
Szetey is tudatosan politikai üggyé kívánta emelni.
A nyilatkozatokból viszont nem derül ki, hogy miért most került sor a „coming
out”-ra és a demonstratív kormányzati támogatásra, hiszen az elmúlt években
semmiféle atrocitás nem érte a homoszexuálisokat, és az Országgyűlésnek
benyújtott ombudsmani jelentések sem térnek ki arra, hogy a melegeket bárminemű
hátrányos megkülönböztetés érné. Szetey azzal indokolta bejelentését, hogy már
nem tudta elviselni, hogy sofőrje előtt is titkolóznia kellett.
Bár a bejelentésnél jelen volt Kóka János gazdasági, Fodor Gábor
környezetvédelmi és Horváth Ágnes egészségügyi miniszter, liberális forrásokból
úgy értesültünk, hogy ez nem egy különleges, párton belüli szervezés eredménye
volt. Az említett politikusok spontán, meggyőződésből döntöttek úgy, hogy részt
kívánnak venni a fesztivál megnyitóján. Liberális körökben evidenciának tartják,
hogy ezzel lehetőségük lesz arra, hogy az erősen megosztó kérdéssel
megkülönböztessék magukat a többi párttól.
Az SZDSZ-ben egyébként gyávának értékelik a szocialistákat (baloldali politikus
nem volt jelen a bejelentésnél), mert szerintük az MSZP új imidzsébe beleférne
bátran felvállalni – fogalmazott lapunknak egy liberális háttérember – „a haladó
és progresszív, a melegjogokért küzdő európai baloldalai hagyományokat, hiszen
ezt a katolikus Spanyolországban is felvállalta a Zapatero vezette baloldal”.
Az általunk megkérdezett szocialista politikusok nem tartották lényeges
kérdésnek a „coming out”-ot, szerintük csak azért szólt ekkorát, mert kitört a
politikai uborkaszezon, és a sajtónak alig akadt más témája. Véleményük szerint
néhány nap alatt lecseng az ügy, hiszen a „nép úgyis a nyaralással van
elfoglalva”.
Egyébiránt MSZP-s körökben tartja magát az a nézet, hogy mind Szetey „coming
out”-jára, mind Horn nagy sajtóvisszhangot keltő tervezett kitüntetésére két
okból került sor. Egyrészt túl jól állt a Fidesz az ingatlanadót feszegető és a
„győzedelmes népszavazással” kapcsolatos kommunikációja, ezért a kormányzati
kommunikációnak be kellett dobni elterelő témákat. Másrészt mindkét ügyet
egyfajta imázskampánynak (amit persze a belső kritikusok csapnivalónak
minősítenek) is szánják, hiszen Horn Gyula „megvédésével” a törzsbázisnak
üzennek, miszerint „fontos számunkra a kisember”. A melegjogokkal pedig – mint
hangzik az érvelés: – „az európai, progresszív és haladó baloldali
hagyományokhoz zárkózunk fel”.
Az imázskampányt bírálók szerint ebben a politikai helyzetben felesleges ilyen
kis társadalmi csoportot érintő, amúgy vitatott kérdéseket elővenni.
A Fidesz – talán átlátva a szituációt – mindkét ügyben visszafogottan nyilvánult
meg: Pokorni Zoltán, a párt alelnöke figyelemelterelésnek minősítette a
kitüntetése körüli hercehurcát, míg Navracsics Tibor frakcióvezető magánügynek
tekintette a szexuális orientációval kapcsolatos kérdéseket.
A parlamenti pártok közül legélesebben a KDNP reagált, de elsősorban nem az
államtitkár bevallásával, hanem a felvonulással, illetve a liberálisok
reakcióival foglalkozott. Semjén Zsolt pártelnök szerint „gyakorlati
politikájával az SZDSZ elveszítette a választók bizalmát, ismét azzal
próbálkozik, hogy a valós problémákról elterelje a figyelmet, és szimbolikus
terepre vigye a közbeszédet”.
A politikus felszólította az SZDSZ elnökét, hogy tartsa tiszteletben az
Alkotmánybíróság határozatait, és ne lázítson az alkotmányos rend ellen, mert
alkotmánybírósági állásfoglalással is megerősített, természetjogi alapokon
nyugvó szabály, hogy házasság egy férfi és egy nő között köthető, továbbá
jogrendünk tiltja, hogy homoszexuális párok gyermeket fogadjanak örökbe. „A KDNP
az emberek szexuális irányultságát magánügynek tekinti, amibe se az állam, se a
politika ne szóljon bele” – fogalmazott Semjén Zsolt.
Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ – a KDNP ifjúsági
társszervezete) felkért mindenkit, aki „elutasítja az efféle parádék
megrendezését, hogy a következő egy évben ne vásárolják azon cégek termékeit,
akik támogatták az idei melegparádét.” Az IKSZ sajnálja, hogy divattá vált
érzelemdús jelenetek közepette beismerni a homoszexuális irányultságot, sokszor
jelennek meg „megélhetési médiamelegek”.
A felvonulás helyszínén tüntető agresszív, szélsőjobboldali aktivisták
vegytiszta és visszataszító hungarista és náci megoldást javasoltak, miszerint a
homoszexuálisokat (és a zsidókat) a Dunába kellene lőni. A melegfelvonulást
követően több homoszexuálist is megvertek Budapesten, az atrocitásokat mindegyik
parlamenti párt joggal elítélte. Bár egyedüliként a KDNP azt is hozzátette, hogy
a fesztivál maga is provokáció volt, amit ugyancsak el kell ítélni.
2007. 07. 12. (XI/28)
