Kereső toggle

Másolás, beillesztés

Magyar fejlesztésű program a tanárokat kijátszó diákok ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megkönnyítheti a tanárok munkáját az a magyar kezdeményezés, mellyel a
dolgozatokból kiszűrhetőek a forrásmegjelölés nélkül átvett munkák, a plágiumok.
Az egy az egyben internetről összeollózott dolgozatok, a tanár publikációjának
szó szerinti bemásolása, a más egyetemen már elfogadott diplomamunka
újrafelhasználása – mind azt jelzik: van mit keresni.

KOPI – így nevezték el a fejlesztők azt az új szolgáltatást, amely
visszábbszoríthatja, sőt, talán nullára redukálhatja az oktatási intézményekben
a diákok által elkövetett plágiumokat. A névválasztás nem véletlen: az internet
nagymértékű elterjedésével közkinccsé váltak olyan tudományos és hallgatói
munkák, amelyekből bárki összemásolhatja az éppen aktuális évfolyam- vagy
szakdolgozatát. A plágiumkereső szolgáltatás pontosan ennek kivédésére jött
létre: a kopi.sztaki.hu internetes címen
elérhető program bárki számára igénybe vehető, és egy dokumentum feltöltése után
azonnal kimutatja, hogy annak hány százaléka egyezik meg szó szerint más,
korábbi munkákkal.

A plágiumkeresőt már három éve folyamatosan fejlesztik, „de most vált igazán
aktuálissá a használata” – számolt be a Heteknek Pataki Balázs, a szoftvert
fejlesztő MTA SZTAKI Elosztott Rendszerek Osztályának munkatársa. A szakember
reményei szerint a közeljövőben létrejöhet egy olyan közös adatbázis, ahova a
felsőoktatási intézmények feltöltik a hallgatók által készített dolgozatokat,
így akadályozva meg azok későbbi újrafelhasználását. „Eddig ugyanis csak egyes
tanárok használták a KOPI-t, intézményjelleggel még nem történt feltöltés” –
mondta a szakember, de hozzátette, hogy már elkezdődtek az előzetes tárgyalások
egyetemekkel és főiskolákkal a rendszer használatáról. Amennyiben sikerrel
járnak, a plágiumkeresőnek minden bizonnyal nagy hasznát veszik majd a
felsőoktatásban, de Pataki Balázs hangsúlyozta azt is, hogy ezenkívül még számos
területen használható a program: „A digitális könyvtárak védelmében, céges
adatbázisok működtetésében és bármilyen fajta gyűjtemények kezelésében szintén
hatékony segítséget jelenthet.”

A lapunk által megkérdezett egyetemek vezetői különbözőképpen reagáltak a KOPI
megjelenésére. Dr. Bókay Antal, a Pécsi Tudományegyetem oktatási
rektorhelyettese tisztában van ugyan azzal, hogy a tengerentúlon már több ilyen
célú sikeres vállalkozás is működik, de úgy véli, hogy az általa oktatott
területeken nem jelentős azon hallgatóknak a száma, akik ilyen módszerekhez
folyamodnak: „egy-két százaléknál nem lehet több az arányuk” – vélekedett
jóhiszeműen. Bókay szerint magyar nyelven még nem érhető el annyi témába vágó
dokumentum, hogy azokat érdemben fel is tudnák használni a hallgatók. Támogatna
viszont egy olyan rendszert a Budapesti Corvinus Egyetem oktatási
rektorhelyettese, Dr. Hrubos Ildikó, amelyben „a hallgatókkal közvetlen
kapcsolatban lévő tanszékek, intézetek automatikusan ellenőriznének minden
szakdolgozatot, és így a bíráló tanárokhoz már csak a »tiszták« kerülhetnének”,
mindazonáltal a KOPI-val kapcsolatban konkrét információkkal eddig nem keresték
meg. Az egyébként egyetemi tanárként is dolgozó rektorhelyettes azt is kiemelte,
hogy egy ilyen program bevezetése nem oldana meg minden problémát: „Nehéz
meghatározni azt a pontot, azt a másolási mennyiséget, ahonnan már egyértelműen
plagizálásról beszélhetünk” – mondta, és példaként említett egy olyan esetet,
amelyben saját diákja az ő publikációjából másolt be jó néhány mondatot, majd
leadta neki értékelésre az egyébként jeles színvonalú dolgozatot.

Érdekes módon az egyetemi hallgatókat képviselő Hallgatói Önkormányzatok
(HÖK) sokkal pozitívabban viszonyulnak a szoftverhez. A Budapesti Corvinus
Egyetem HÖK-elnöke, Tátrai Péter szerint ugyan „kényes kérdésről” van szó, de az
mindenképpen pozitívum, hogy „az oktatás tisztaságát, ezáltal annak minőségét
segíti elő a kezdeményezés”. Az pedig Tátrai szerint már más kérdés, hogy „azok
a hallgatók, akik eddig megpróbáltak kibújni a munka alól, ezentúl kénytelenek
lesznek saját dolgozatot írni”. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának Hallgatói
Önkormányzata is üdvözli a plágiumkereső szolgáltatást. Ilyash György, a HÖK
elnökségi tagja a Heteknek azt mondta, hogy az ELTE-n jelenleg is próbálkoznak a
plágiumok visszaszorításával: „folyamatban van egy nyilatkozattétel bevezetése,
melyben minden dolgozatíró aláírásával ismeri el, hogy a beadott munkát saját
kezűleg készítette”. Ettől függetlenül Ilyash támogatná a szoftver bevezetését,
sőt – mint mondja – már fel is hívta az egyetem vezetőinek figyelmét a KOPI
portálra.

Úgy tűnik, csupán a diákok körében nem maradéktalan az öröm a SZTAKI
kezdeményezése láttán. Egy gazdasági főiskola diákja, Szabolcs általában két
dolog miatt választja az internetről való másolást: vagy azért, mert „abszolút
nem érdekli” a dolgozat témája, vagy pedig azért, mert a beadás előtti utolsó
pillanatokban „sokkal hatékonyabb a másolás-beillesztéses módszer”. „De azt
elismerem, hogy nem azért csináljuk ezt így, mert teljesíthetetlenek lennének a
követelmények” – fogta őszintére a huszonhárom éves tanuló, aki szerint a diákok
minimum 60 százaléka él alkalmanként vagy rendszeresen az internet nyújtotta
lehetőségekkel. Hasonló a helyzet egy másik diák szerint is, akit viszont
kevésbé fenyeget a lebukás veszélye: ő nem az internetet, hanem anyukáját
használja forrásként. Állítása szerint minden idejét felemésztő munkája miatt
„nem ér rá” dolgozatokat írni. Egy főiskolai hallgató, Márk pedig azért
választja a „könnyebb utat”, mert tudja, hogy „a tanár úgysem fog utánanézni
annak, honnan származik az információ”. „Akkor meg minek gürizzek?” – hangzik a
sokatmondó kérdés.

Bár a KOPI plágiumkereső szoftver sok problémára megoldást jelenthet, az igazán
„igényes” diákokat valószínűleg ez sem tudja megállítani: rendelésre ugyanis
teljesen új, más által készített szakdolgozat is vásárolható. És ilyenért sem
kell messzire menni, hiszen több hazai internetes lap, de még országos
megjelenésű programmagazinok apróhirdetései között is található nem egy olyan
hirdetés, amelyben a feladó komplett szakdolgozatok készítését vállalja. Egy
ilyen munka elkészítésének ára hatvanezer forint körül mozog, és – biztos ami
biztos – a készítő ilyenkor a dolgozat védésére is vállal felkészítést.

Olvasson tovább: