Kereső toggle

Örök gyújtópont

Koszovó elvesztését a szerbek zsebe bánja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai megbízottja elutasította
annak lehetőségét, hogy Koszovó egyoldalúan kiáltsa ki függetlenségét. Üdvözölte
továbbá a hágai Nemzetközi Bíróság döntését, amely felmentette Szerbiát a
boszniai népirtásban való kollektív bűnösség vádja alól. Az unió továbbra is azt
szeretné, ha a helyi albánok és Szerbia képes lenne megállapodni a tartomány
státuszáról, ám a Koszovó jövőjéről folytatott bécsi tárgyalásokat is
radikálisan eltérő álláspon-tok ütköztetése jellemezte.



Fotó: AP

Martti Ahtisaari (lenti képünkön) ENSZ-főmegbízott koszovói rendezési
elképzelése lazán kezeli a gazdasági kérdéseket; mindent lehet rá mondani, csak
azt nem, hogy sokat törődne a világ nagy részén sérthetetlennek tartott
tulajdonjog szentségével. Az eddig köztulajdonban lévő vállalatokat nagyvonalú
gesztussal „koszovói” tulajdonná nyilvánítja, a társasági tulajdonban lévőket
pedig a koszovói vagyonügynökség utódjaként ezután megalakítandó intézmény
kezelésébe adja. „Az még csak magyarázható valahogy, hogy a tervezet kiagyalói
vagyonelkobzással kívánják büntetni a szerb államot a Milosevics-korszak
koszovói rémtetteiért, ám magánszemélyek és vállalatok vagyonvesztésére a nyolc
évvel ezelőtti koszovói események sem szolgáltatnak megfelelő magyarázatot” –
mondta el lapunknak Mirko Milics közgazdász, újságíró. A koszovói ideiglenes
ENSZ-közigazgatás akkori vezetője, Michael Steiner már 2003-ban, az ENSZ
Biztonsági Tanácsának 1244-es határozatát megsértve elindította a privatizációt.
Jelenleg a „kiskapus” magánosításnak áll a zászló: egyes objektumokat,
földterületeket az albán vagyonügynökség harminc-ötven éves haszonbérletbe ad,
amely már majdnem direkt tulajdonjog-átruházás.

Nem minden vásárló nyer azonban a koszovói privatizáláson. A pristinai Grand
Hotel esete is ezt példázza. A pályázó társaság kifizette ugyan a több száz ezer
euró foglalót, ám miután a koszovói főváros bizonyos körei jelezték, hogy
felrobbantják a szállót, s a céget is tönkreteszik, váratlanul elállt az
üzlettől. Az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint – a termőföldeket is
beleértve – a koszovói ingatlanok területének 58 százaléka szerb tulajdonban
van, csak éppen a tulajdonosok kétharmada elmenekült – elemzi a helyzetet Milics.
Az Ahtisaari-terv szerint ők a koszovói vagyonügynökségtől kérhetik távozásuk
után albánok által elfoglalt ingatlanaik visszaadását. Ha az intézményi döntés
nem tetszik nekik, bírósághoz is fordulhatnak. Vagy éppen visszamehetnek
Koszovóba, hogy követeljék jogos tulajdonukat, ám ezt hét év alatt alig
négyezren merték megtenni, vagyis a Koszovóból elmenekültek 2 százaléka. Pedig
jól tennék, ha sietnének, mert az érvényes szabályozás szerint a menekültek
ingatlanát megszerzők tíz év használat után tulajdonjoghoz is jutnak – állítja a
közgazdász.

A szerb politikusok eddig csak a nemzeti szuverenitásról, a szerb nép
bölcsőjének elrablásáról, kulturális és szellemi örökségről, valamint lelki
gyökerekről beszéltek Koszovó jövőjével kapcsolatban, de a tartomány elvesztése
legalább ennyire komoly anyagi áldozatot is jelent Szerbiának – mondja a
Pristinából nemrég hazatért Stefan, aki több évet töltött el a nemzetközi
rendfenntartó erők soraiban. Tapasztalatai szerint Pristinában hihetetlenül nagy
vagyonok halmozódtak föl, megjelentek az arab befektetők, és természetesen
virágzik a csempészet, ami a fegyvereken át egészen az emberkereskedelemig
mindent felölel.

A szakértők szerint 14 milliárd tonna ligniten kívül több millió tonna ólmot,
cinket, kobaltot és nikkelt is rejtenek a balkáni hegyek. Van még ezüst, vasérc,
a ritka fémek közül pedig indium, kadmium, germánium, tallium és gallium. Ezt az
ásványi vagyont a Világbank egy kimutatása 13,5 milliárd euróra értékelte.
Stefan szerint az koszovói hegyek között a maffia uralta enklávé jött létre,
melynek befolyása lassan Európa nyugati felére is kiterjed.

A koszovói albánok többsége nem Nagy-Albániában gondolkodik, inkább a sajátos
koszovói identitást tartja fontosnak, de továbbra is harcosan gyűlöli a
szerbeket, gyakran emlegetve, hogy előbb-utóbb megfizetnek nekik mindenért. Az
etnikai feszültség amúgy is tapintható volt, az ENSZ-főmegbízott rendezési
tervének kiszivárgása után azonban azonnal tüntetések voltak a fővárosban. Az
egyik demonstráción két koszovói albán tüntető sérült meg halálosan. A halálos
gumilövedékekért valószínűleg két romániai csendőr a felelős – Stefan egykori
kollégái.

Az ENSZ csak lengéscsillapító

Koszovót és Metohiját, Koszovó nyugati részét azért hívják a szerb bölcsőnek,
mert az önálló Szerb Ortodox Egyház itt jött létre, és a mai napig is itt
található a központja. A mai szerb állam egyik premodern gondolata a szerb
nemzeti eszme kialakulását is Koszovóhoz köti. A középkori szerb állam, amely a
török birodalom terjeszkedésével szűnt meg, utoljára ezen a földön állt. A
rigómezei csata (1389) és 1912 között Koszovó és Szerbia mint állam nem
létezett, a török hódoltság idejét a szerb nemzet egyházában élte túl. A
legendás „Nemanja”, az úgynevezett Nagy Szerbia ideológiája itt öltött testet,
hogy aztán a legenda szerint ötszáz évig ez az állam a mennybe költözzön. Az
etnikai összetételt tekintve az évszázadok során megfordult a szerbek és az
albánok aránya: mára 2 millió 800 ezer tartományi lakosból csupán 80-100 ezerre
tehető a szerb nemzetiségűek aránya. Koszovó tehát etnikailag teljesen egyszínű
területté, azaz albán lakosúvá vált. Az ENSZ-javaslatot mégis teljes elutasítás
fogadta szerb részről, még feltételekkel, engedményekkel sem hajlandók
Koszovóról lemondani. Az albánok pedig teljes függetlenséget akarnak, úgyhogy a
jó megoldás megtalálása szinte lehetetlen. Az ENSZ mintegy lengéscsillapítóként
próbál közreműködni, és próbálja meg Szerbiát rávenni: mondjon le Koszovó
bekebelezéséről. Egy újabb háború kirobbanásának kevés az esélye, minden attól
függ, hogy a szerbek a tárgyalások során milyen gazdasági ígéreteket kapnak a
tartományért cserébe. Egyvalami azonban biztosan nem valósulhat meg: Koszovó nem
térhet vissza Szerbia fennhatósága alá, mert az megoldhatatlan etnikai
konfliktushoz vezetne.

Sajti Enikõ, történész, Balkán-szakértõ

Olvasson tovább: