Kereső toggle

Műtét baltával

Három kórházra szűkült a reform

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Mindenki tisztában van vele, hogy az egészségügy beteg, de ami most zajlik
benne, azt leginkább baltával való műtéthez hasonlítanám” – hangzott el egy
főorvos szájából a Lipótmezőn tartott tájékoztatón, ahol az Egészségügyi
Minisztérium megbízottjai próbálták felvázolni a számukra is még igen homályos
jövőt. Egyetlen dolog biztos: miniszteri határozat született a március 31-ével
megszüntetendő kórházakról és ágyakról.

Anna pszichiátriai beteg, gyakorlatilag nincs kapcsolata a külvilággal, nem
jár dolgozni, nincsenek barátai. Igen sivár életében akkor történik változás, ha
több vagy kevesebb napra beutalót kap Lipótmezőre. Azt mondja, Buda elit
negyedébe egyébként soha el sem jutna. Úgy érzi, hogy itt szeretik, gondoskodnak
róla, foglalkozásokat szerveznek neki. Sőt elvitték nyaralni is, amire szintén
nem lenne lehetősége. A kórházbezárásokról nincs véleménye, hiszen úgysem
szólhat bele. Még nem tudja mi lesz vele, ha megszűnik a Lipót.

A papíron eltervezett intézkedések kapcsán várható volt, hogy a bürokrácia igen
heves ellenállásba fog ütközni az érintettek körében. Az OPNI kápolnájában
megrendezett dolgozói tájékoztatón valósággal forrt a levegő. A hangulatot
emelte, hogy időnként kokárdával és napszemüvegben, ám talpig csíkos pizsamában
besétált egy-egy beteg. Tasnády Zoltán miniszteri biztos bemutatkozó mondatát
hangos felhördüléssel fogadták a jelenlevők. Elmondta ugyanis, hogy őt a
folyamat menedzselésével bízták meg. Később azon szavai okoztak megütközést,
hogy közgazdászként személy szerint csupán a négyzetméterekért és a
köbméterekért tud felelősséget vállalni. A résztvevők szerint azonban inkább a
betegekért kellene tennie valamit. Horváth Ágnes államtitkárnak már be sem
kellett mutatkoznia, hiszen többen kiabálták: „tudjuk, ki vagy”. Azonnal
előkerült elhíresült mondata, mely szerint az asztma kezeléséhez ma már olyan
gyógyszerek állnak rendelkezésünkre, melyek akár a hegyi levegőt is
helyettesíthetik. A felhevült dolgozók közül többen ajánlották neki, hogy
mielőtt intézkedni kezdene, nézzen meg először közelről egy beteget.

A tájékoztatón kiderült, hogy bár március 31-én megszűnik a kórház, a
tárgyalások igazából még el sem kezdődtek. Sőt elszámolták a kapacitások (értsd:
betegek) számát is. Így nem derült ki az, hogy az orvosok mit is mondjanak
betegeiknek, mi legyen a hosszú távú szerződésekkel, megrendelésekkel stb. Az
egyik főorvos ki is állította a bizonyítványt. Mint mondta, ha ő így látná el a
munkáját, már régen fegyelmivel távolították volna el. Felvetődött az is, hogy
mivel sokan menekülnek a süllyedő hajóról, a többiek nem tudják vállalni a
betegekért a felelősséget. A dolgozók még arra a kézenfekvő kérdésre sem kapták
meg a választ, hogy miért is kell az intézetet megszüntetni. Ugyanis nem volt
veszteséges, és a szakmai testületek sem támogatták a lépést. A bekiabálók
szerint valójában nincsenek is érvek, egyszerűen üzletet lát benne a kormány.
Többen tudni vélik, hogy egy arab herceg már jelentkezett befektetőként. Lapunk
kérdésére a minisztérium határozottan cáfolta, hogy elkezdődött volna az
ingatlan értékesítése.

Az Egészségügyi Minisztérium munkatársa, Kundra Anna szép jövőt vizionált lapunk
kérdésére, amely szerint az új rendszer az egymásra épülő ellátási szintekkel
világosabb és egyértelműbb feladatmegosztást jelent az intézmények között. Az
átalakításokkal a párhuzamosságok szűnnek meg, így a betegek számára is
átláthatóbb rendszer alakul ki, közelebb találhatnak megoldást kisebb egészségi
problémáikra, mint eddig, csak épp nem kórházi ellátás keretében. Egyes
speciális ellátásokért lehet, hogy messzebb kell majd utazniuk, de cserébe
minden esetben biztonságosabb gyógyulást, jobb ellátást kapnak majd. A
hozzáértőket mindenesetre meglepte az igen közeli dátum (március 31.), amelyre
nyilván az április közepére egzakt eredményeket váró brüsszeli bemutató miatt
van szükség.

A megszűnésre szánt intézményről – népszerű nevén a Sárga Házról – Karinthy
Márton író, színházigazgató (kis képünkön) elmondta a Heteknek, hogy nem
egyszerűen gyógyításra szánt hely volt, hanem része a magyar irodalmi és
közéletnek is. Itt kezelték ugyanis igen sok művészünket: többek között József
Attilát, Pilinszky Jánost, Csontváryt és Gulácsit, valamint Rejtő Jenőt is. Az
intézmény létrejötte is igen érdekes. Az elmebetegek helyzetén való javítás
igénye olyan nagy volt a 19. század végén, hogy az Országos Tébolydának
elnevezett kórház közadakozásból épülhetett fel. A telek kiválasztásánál a jó
közlekedést, a kellemes környezetet és az északi széltől való védettséget vették
figyelembe.

Budapest második legnagyobb épülete (a Parlament után) nemcsak méreteiben
impozáns, hanem megjelenésében is, annak ellenére, hogy a soros átalakítások
rendre elmaradtak benne. Így persze jogos a minisztérium felvetése, hogy teljes
felújítása túl drága lenne. Az intézetet az ápoltaknak csak 1945 júniusában
kellett elhagyni, mert a szovjet katonai parancsnokság akart a helyükre
költözni. A betegek végül 1946 szeptemberében költözhettek vissza százötven
hátrahagyott orosz ideg- és elmebeteg katona társaságában.

Az intézet féltett igazi értékét az adja, hogy itt a pszichiátriai, neurológiai
és a pszichoszociális ellátások, a tudományos és kutatómunka és a
művészetterápiás foglalkozások együtt egy helyen és egymással szoros
együttműködésben léteznek – mondta el lapunknak dr. Danics Zoltán, az OPNI
Pszichiátriai Rehabilitációs Osztályának vezetője, miután a minisztérium
feloldotta a kórház dolgozóira vonatkozó nyilatkozatstoppot. A főorvos arra is
felhívja a figyelmet, hogy pszichiátriai betegek és a kezelőik kapcsolata
annyiban különbözik mondjuk a sebész és a páciense kapcsolatától, hogy az előbbi
többnyire nem átmeneti, hanem gyakran nagyon tartós, bizalomra épülő
együttműködés. A bizalom az együttműködés alapja, melyre azért is szükség van,
mert sokan azt is nehezen tudják elfogadni, hogy pszichátriai zavaruk van. A
bizonytalanságot is nehezebben viselik, mint az egészséges emberek – állítja a
szakember.



Az OPNI homlokzata

László skizofrén. Sokáig gondolkodik azon, hogy nevével vállalja-e a
nyilatkozatot. Végül úgy dönt, hogy nem. Nem szeretné, hogy neve mellett ott
maradjon a stigma, hiszen alkotásaival szeretne majd kitűnni. Elmondása szerint
a Lipótmezőn tanulta meg, hogy hogyan álljon ki az emberek elé, és szavalja el a
verseit. Itt talált barátokra a foglalkozáson, amelyekről mindig „bizseregve”
jött el. Itt talált magának hobbit: a kerámiázást, és itt élhette át a
„színházcsinálást” is. Sírva búcsúzik: „Kérem, ne engedjék el az emberek kezét”.

Számmisztika

A 2007. március 8-án kelt miniszteri határozat értelmében három kórházban
szűnik meg a gyógyítás:

az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI), a Svábhegyi Országos
Gyermekallergológiai, Pulmonológiai és Fejlődésneurológiai Intézetben és a
Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központban.

További tizenkét egészségügyi intézmény alakul át ápolási központtá.

A kórházi ágyak száma a jelenlegi 80125-ről 71324-re csökken. 60 ezer aktív
ágyból 16 ezret megszüntetnek, ez 27 százalékos csökkenést jelent.

A krónikus ápolási ágyak száma viszont a jelenlegi 20 ezerről 27500-ra
emelkedik.

A bárányok nem hallgatnak

A szintén igen jó adottságokkal bíró Svábhegyi Országos Gyermekallergológiai,
Pulmonológiai és Fejlődésneurológiai Intézetre is megszűnés vár. A betegek
természetesen itt sem maradnak ellátás nélkül, hanem például a Heim Pál
Kórházhoz kerülnek.

„A szülők beszámolója szerint, amikor a fulladásos kis betegekkel közeledtek
az intézmény felé, már enyhültek a tüneteik a jobb klíma miatt” – meséli
Zempléni János, az Asztmás és Allergiás Gyermekek Magyarországi Egyesületének
vezetője. Érdekvédelmi szervezetük egyébként azért jött létre, mert a
Horn-kormány utolsó évében az egészségügyi vezetés felszámolta a kékestetői
tüdőszanatórium gyermekosztályát. Zempléni úr tapasztalatai szerint a környező
országokban inkább fejlesztik a gyermekszanatóriumok rendszerét, a sajnálatos
módon mind gyakoribbá váló asztmás és allergiás megbetegedések miatt. Így
teljesen értetlenül állnak a döntés előtt, hiszen ezzel gyakorlatilag egyetlen
légúti megbetegedésekre specializálódott gyermekszanatórium sem lesz hazánkban.
Ők mindenesetre még eljuttatják az összegyűjtött tiltakozó aláírásokat a
miniszterhez. Hátha…

A Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központra már van jelentkező. Demszky
Gáborhoz meg is érkezett a dolgozók által alakított kht. ajánlata. Sokakat
meglepett az igen gyors lépés. Szolnoki Andrea az egészségügyi bizottság
szabaddemokrata elnöke lapunknak elmondta, hogy nyílt, piaci alapú pályázatot
írnak ki, de előnyben részesítik a dolgozók által megalakított közhasznú
társaságot is. Természetesen ez a lépés csak akkor fog megtörténni, ha az
áprilisi közgyűlés is rábólint. Perityné Dulai Mária szülő szintén
csalódottságát fejezte ki lapunknak. Mint mondja, nem ezért gyűjtöttek össze
14500 aláírást. Azt szerették volna elérni, hogy a komplex szolgáltatásokat
mindenki, és nem csak egy fizetni képes réteg vehesse igénybe. Reményeiket
egyébként arra alapozták, hogy amikor 11 évvel ezelőtt Kökény Mihály akkori
egészségügyi miniszter be akarta záratni az intézményt, ez Horn Gyula akkori
miniszterelnök közbenjárására nem sikerült.

Olvasson tovább: