Kereső toggle

A pokollal randevúztak Makón

A Henriettán elkövetett gaztettnél csak a megválaszolatlan kérdések fájdalmasabbak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A felismerhetetlenségig (80 százalékosan) összeégett, tizennyolc éves fiatal
lányra találtak román hagymaszedo munkások Makó közelében. Fához kötözték,
megkínozták, megeroszakolták, valamilyen gyúlékony anyaggal lelocsolták,
felgyújtották, majd magára hagyták. Aznap éjjel a rendorség orizetbe vette a
huszonéves S. Norbertet (Heni jelenlegi szerelmét), akit a kihallgatás után
elengedtek, és a tizenöt éves K. Andrást (Mukit), akit gyilkossági kísérlet
alapos gyanúja miatt benntartottak, majd másnap a megyei bíróság letartóztatta.



Fotó: családi archív

Makó, Honvédtelep, a tizenöt éves Muki szomszédja, Katalin:

– Zsivány gyerök vót, nagyon zsivány. Minden rosszat elkövetett, amit egy
kamasz elkövethet, de ilyet soha nem csinát vóna, legalábbis egyedül nem.
Ellopott az mindenkito mindent, még tolünk is néha egy-egy százast az anyja
miatt, mert az édesanyjával élt, az meg cukros volt, meg kövér, meg szíves is, o
tartotta el. Na, vele lakott ez a Muki. Az apja két évvel ezelott felakasztotta
magát, meg a mostohanovírinek apja is felakasztotta magát nemrég. Nézze meg az
én fiamat (rámutat egy alacsony, vékony roma fiúra, aki kinéz vagy tízévesnek),
egyidos o is a Mukival, de a Muki még nála is cingárabb. Megfogta a munkát, ha
éppen úgy vót kedve, de mondom, székkel együtt volt vagy harminc kiló.

Ismerte Henit?

– Többször is láttam Norbival az Éva kocsmánál. Talán még aznap is.

Norbi is roma?

– Az hát. Itt a környéken tízbo nyóc biztos az. Hírhedt telep ez, fehér nem
is szeret nagyon idegyünni.

Milyen srác ez a Norbi?

– A legkeményebb drogos a telepen. Huszonhét éves, magas, izmos, van neki
tetoválása is, meg egy gyereke is, nem rosszképu az, szeretik a csajok. De
tudja, az egy szadomazo. Nem is kicsit. Idefigyeljen, biztos nem véletlen vót az
a fához kikötés. Nekem is van egy tizenkilenc éves lányom, annak van egy
tizenkilenc éves barátnoje, és pár hétig járt ezzel a Norbival, azt’ azért
szakadt meg a kapcsolatuk, mert egyszer kikötötte a kezeinél fogva egy fához,
oszt letípdeste róla a ruhát, és így akarta ráengedni a kutyáját. Na, mit mond
erre maga? Normális? Ült már kábítószer miatt, de volt egy súlyosabb, rablásos
ügye is. Csak másfél évet ült, mert a bátyja, Robi valahogyan kiváltotta. Van
azoknak pénzük. Ide figyeljen! Azt sem tudja, hogy a Norbi édesapja börtönben
vót vagy húsz évet, mert megölt egy fiatalembert?

Az Andrásról beszéljen még, o a gyanúsított.

– Mostanában lejárt a dorozsmai piacra fokhagymát meg vöröshagymát árulni.
Olcsón vette vagy lopta, azt’ a piacon drágábbírt adta. A rendorök különben
haragudtak erre a Mukira, merthogy a legtöbb lopást nem tudták rábizonyítani,
pedig tudták, hogy u vót, a bögyükbe vót. Nagy gazember vót ez a Muki, de eztet,
ami történt, elképzelni se tudja róla senki.

Miért Muki a beceneve?

– Mikor három-nígy íves vót, reggeltol estig kopácsolt a tatája muhelyiben.
Akkor vót egy Pumukli mese, aztán egy darabig úgy hítták, hogy Pumuki, ebbol
egyszer csak Muki lett, azt’ ez rajta is maradt.

Norbit meg a szüleit hol találom meg?

– Ott az Éva kocsmánál, ha oda mer menni, mert a cigányok legtöbbje is fél
attól a helytol, oda csak bunözok járnak.

Éva kocsma, Norbi édesapja:

Beszéljen a fiáról!

– Az a baj vele, hogy nincs, aki megragadná a grabancát.

És maga?

– Már régen nem velük élek. Elváltunk, oszt nincs olyan ember, aki azt
mondaná neki, megállj.



Fotók: Tichy Béla Töhötöm

Miért váltak el?

– Elítéltek huszonöt évre.

Mit csinált?

– Agyoncsaptam egy embert. Keveset tudtam a Norbert fiammal foglalkozni, de
a másik kettovel is. Mostan úgy látom, hogy a Norbert ugyanolyan lett, mint én,
o is nagyon agresszív, és o is a fiatal noket szereti. Kilencvenkilencben
szabadultam, de most egy huszonöt éves élettársam van, és van tole egy négyéves
kislányom. A Norbert is a fiatalokhoz húz, pedig november tizennegyedikén lesz
huszonhét éves. Csak remélni tudom, hogy nem o tette. Meghív még egy sörre?

***

(Heni a barátnojével együtt szerdán este fél nyolckor szállt fel a Makóra
induló buszra, hogy a szerelmével, Norbival töltse az éjszakát. Makón, a
Brooklyn hamburgerezoben találkoztak. Az éjszaka folyamán megfordultak Norbi és
Muki házánál is, majd hajnal felé a makói tóhoz mentek horgászni. Négy óra körül
Norbi Mukira bízta Henit, mondván: én már fáradt vagyok, vidd haza a csajomat a
Simsonnal. Ezután következett a tragédia.)

***

Magyarcsanád, Henriett szülei:

Hogyan nevelték Henit?

Apa: – Heninek és a kisöccsének is mindig az lett mondva, hogy
idegenekkel még csak szóba állni sem szabad.

De Norbert nem volt a számára idegen, a barátja volt.

– Nem is Norbertre mondom, hanem arra a másikra, a Mukira.

A nyomozók szerint Heni nem ismerte Mukit, és a kisgyerek Norbi ismerose volt.
Én egyiküket sem ismertem.

Norbertet sem?

– Ot sem.

Hogyhogy?

– Úgy volt, hogy most szombaton fogja bemutatni nekünk. Nagyon odáig volt
érte, egy férfiért sem rajongott ennyire.

Sok barátja volt?

– Nem, amennyire mi tudjuk. Volt a Norbert elott egy másik kapcsolata. Az is
egy idosebb férfi volt, de most, ahogy kérdezi, tulajdonképpen azt sem ismertük.

Gyakran ment el úgy itthonról Heni, hogy hajnalban vagy éjjel jött haza?

– Nem, ez volt a második alkalom. Elotte való héten volt az elso, akkor is a
Norbival volt.

Szerdán Ön mikor jött haza a munkából?

– Késo este. Asztalos vagyok, ajtókat és ablakokat pászítottam. Azt
gondoltam, a lányom fönn alszik a szobájában. Reggel korán indultam el
itthonról, de akkor sem sejtettem, hogy nincs itthon.

A nejemet – aki a házunkkal átellenben lévo közértben dolgozik – fél tízkor egy
rendor kereste: „Van Önnek egy Heni nevu lánya?” „Van.” „És itthon töltötte az
éjszakát?” „Lehet, hogy nem, mert este a barátjához ment Makóra – válaszolta a
feleségem –, és lehet, hogy nála is maradt.” Erre a rendor bekísérte a
kapitányságra.



Heni apja

A felesége ezek szerint tudta, hogy a kislány aznap éjjel nem aludt
otthon?

– A nejemnek annyit mondott Heni, hogy Norberttel lesz, és nem tudja,
hazajön-e.

Anya: – Heni mindig is az idosebb férfiakhoz vagy fiúkhoz vonzódott.
Tizenöt-tizenhat évesen egy-két magyarcsanádi fiúért szinte megorült. Jól
ismertük oket, egyik sem volt roma. Hogy ez a honvédtelepi akárki mivel tudta
ennyire megszédíteni, vagy mit csinált vele, hogy ennyire ugrott neki, nem
tudjuk. Volt egy nagy lelki problémája, hogy szeplos volt. Mindig azt mondta,
hogy csúnya vagyok, nem kellek senkinek. Minden lányt a plakátokon vagy a
tévében, bárhol sokkal szebbnek látta önmagánál. Nézze meg ezt a fotót, nemrég
készült, hát hogy lenne csúnya ez a kislány! Sokan mondták rá, hogy nagyon szép,
de o mindig azt válaszolta, hogy csúnya vagyok, és nem kellek senkinek. Elvittük
Szegedre egy tinédzser lányokra szakosodott pszichológusnohöz, de o sem tudott
mit kezdeni vele.

Apa: – Mikor meghallottam, mi történt a lányommal, orjöngtem, és
bosszút esküdtem. Mostanra kicsit lenyugtattak. Már megelégednék annyival is,
hogy az igazi elkövetonek a szemébe nézzek, és o is az enyémbe.

Mit mondana neki?

– Megkérdezném tole, hogy ha húsz év múlva a saját gyerekét valaki ilyen
állati módon elintézné, aztán felgyújtaná, mit csinálna akkor.

Most tartunk ott, hogy megpróbáljuk ésszel felfogni, hogy ez a borzalom valóban
megtörtént. Idáig minden órában azt vártam, hogy vagy fölébredek, vagy azt
mondja valakim, hogy jól van Sándor, ez csak egy rossz vicc volt, humbug az
egész, és a következo pillanatban rám nevet a kislányom. Ezzel szemben a valóság
az, hogy a két alsó lábszárát kivéve mindene szétégett, arca, szája, haja, bore,
húsa, gégéje, tüdeje. Nincs eszméleténél, mély altatásban tartják, a nyakán
keresztül egy gép lélegezteti.

Anya: – Hibázott Heni is, hogy nem hallgatott a barátnojére, aki fél
tizenkettokor megkérdezte tole: Heni, biztos, hogy nem jössz haza velem? A
lányom azt mondta, biztos.

Apa: – De ennél nagyobb hibáért sem fizetnek így az emberek.

Anya: – Éjszakánként nyitva a szemem, és úgy látom Henit, mint amikor a
közértben dolgozom, és beszalad hozzám egy puszira: „Szia, anya, itt vagyok...”
(Az asszony zokog.) Vajon mit vétett az én lányom, hogy így elbánt vele a sors?
Ki hibázott, o vagy mi…, vagy egyikünk se…, vagy csak ilyen lett a világ…?
Mondjon valamit!

(Henrietta állapota lapzártánkkor is válságos, életveszélyes.)

Olvasson tovább: