Kereső toggle

Lehorgonyozva

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem csitul a legnagyobb amerikai kikötők bérbeadása körül kitört vihar. Mint arról beszámoltunk, demokrata és republikánus politikusok tiltakoztak az ellen, hogy egy dubai állami cég kezelésébe kerüljön többek között a New York-i, philadelphiai és miami kikötő. Követelik a tranzakció nemzetbiztonsági felülvizsgálatát, ami negyvenöt napos haladékot jelentene Bush elnök számára, aki támogatja az üzletkötést, bár állítólag csak a döntés után értesült a tervről.



A dubai kikötő

ADubai Ports World, amely a dubai királyi család tulajdona, beleegyezett, hogy az amerikai kikötők átvétele az eredetileg március 2-ára tervezett dátum helyett később valósuljon meg, de azt is bejelentették, hogy a megállapodás többi részére ez a csúszás nem vonatkozik. 

Az 1975-ben felállított Külföldi Befektetések az Egyesült Államokban Bizottság (CFIUS) nemzetbiztonsági szempontból veszélytelennek nyilvánította azt a tranzakciót, amelyben a baltimore-i, New York-i, New Jersey-i, philadelphiai, miami és New Orleans-i kikötők irányítását a továbbiakban a dubai székhelyű cég venné át. Kritikusok felhívták azonban a figyelmet arra, hogy az eddig vizsgált hozzávetőleg ezerötszáz ügyből a bizottság összesen egyet állított le. 

Margaret Carlson, a Time magazin publicistája szerint nem világos, hogy a bizottság hogyan ítélheti biztonságosnak egy olyan ország befektetési szándékát, amely „a terroristák pénzmosója, és ahonnan a szeptember 11-ei merénylők közül kettő is származott”. 

Az üzletet az elnök környezetében is bírálták: Bill Frist és Dennis Hastert republikánus kongresszusi vezetők szerint nem elfogadható, hogy a New York-i kikötőt olyan sejkek felügyeljék, akik megengedik, hogy Amerika-ellenes vallási vezetők oktassák erőszakra a gyermekeiket, és akik nem ismerik el Izrael létezéshez való jogát. 

Az egységes ellenállás eredményeként Bush elnök álláspontja lassan változik, egyik vezető tanácsadója, Karl Rove múlt hét végi nyilatkozata szerint „teljesen helyénvalóak” a kikötők átvételével kapcsolatos nemzetbiztonsági aggodalmak. A tanácsadó állítja, hogy a kongresszust sokkal bővebben kellett volna tájékoztatni az ügyről. 

A New York-i The Nation magazin felhívta a figyelmet arra, hogy a kikötőkbe érkező kilencmillió konténer alig hat százalékát ellenőrzi fizikailag is a vámhatóság, tehát nem tisztességes biztonsági indokokra hivatkozni az üzlet elvetésével kapcsolatosan. A magazin szerint inkább arabellenes érzületek játszanak közre a felháborodásban, nem a valós érvek.

Az amerikai közvélemény azonban továbbra is kritikus. Ellenérveik között szerepel, hogy az Egyesült Arab Emírségek egyike annak a három országnak, amely a tálib kormányt legitimnek ismerte el Afganisztánban, valamint hogy a szeptember 11-ei merényletekhez az Emírségek bankrendszerén keresztül utaltak pénzt. 

Az is kiderült, hogy a dubai vállalat több vonalon is kapcsolatban áll a Fehér Házzal. Az egyik kapcsolat John Snow pénzügyminisztériumi államtitkár, akinek a részlege irányítja a 6,8 milliárd dolláros üzletet levezénylő szövetségi fórumot. Snow volt az elnöke a CSX vasúttársaságnak, amely 1,15 milliárd dollárért értékesítette saját nemzetközikikötő-érdekeltségeit a DP Worldnek 2004-ben, egy évvel az előtt, hogy Snow csatlakozott a Bush-kormányhoz. 

A másik szál David Sanborn, aki a DP World európai és latin-amerikai üzletágát vezette. Bush elnök a múlt hónapban Sanbornt jelölte ki az Egyesült Államok Tengerészeti Igazgatóságának vezetőjévé. 

Arab sikertörténet

A kilencvenes évek elején a világ három legdinamikusabban növekvő városa Dublin, Las Vegas és Dubai volt. Az elmúlt években Dubai népessége évi 23 százalékkal nőtt, és mára a Közel-Kelet kereskedelmi, üzleti és pénzügyi központjává nőtte ki magát. 

Dubai jelentősen hozzájárult az Egyesült Arab Emírségek sikertörténetéhez. 1971-es függetlenné válásakor Zayed sejk ahelyett, hogy kiebrudalta volna az országból a brit adminisztrációt, felkérte őket, hogy maradjanak az országban, amivel biztosította a folyamatosságot. 

1970-ben beindult az olajüzlet is, ami egy poros sivatagi királyságból pezsgő metropolisszá változtatta az Emírségeket, ahol a vezetők jól felfogott érdekévé vált a fejlődés támogatása. Elkerülték a semmittevést és a korrupciót, ami több, hatalmas olajtartalékkal megáldott országot a mai napig is jellemez. Rashid sejk uralma alatt az olajból érkező bevételeket visszaforgatták a helyi gazdaságba, valamint külföldi befektetéseket is beindítottak. Amellett, hogy a mostanra kisebbségbe került helyi lakosok megtartották a legfontosabb állami vállalatok és a teljes állami tulajdon feletti irányítást, a rendszer lehetővé teszi a külföldiek számára is a jólétet és az érvényesülést. 

A kilencvenes évekre Rashid utódja, Mohammed bin Rashid Al Maktoum koronaherceg vált Dubai vezetőjévé, akit a helyiek csak a Dubai Inc. ügyvezető igazgatójaként emlegetnek. Vonzó hellyé tette Dubait a befektetők számára: a 2000-ben létrehozott Dubai Internet City és a 2001-ben elindított Media City olyan nagyvállalatokat vonzott a városba, mint a Microsoft, a Sisco, az IBM, a Siemens, a Media Cityben pedig a Reuters és a CNN mellett az MBC is irodát nyitott.

A királyi család és a kormány egyre többet fektetett a térség fizikai infrastruktúrájának fejlesztésébe is, mind extrémebb terveket megvalósítva. Például 4,2 milliárd dollárt költöttek a dubai nemzetközi repülőtérre, az úthálózat napról napra terjed, a Burj Dubai felhőkarcoló, amelyet 2008-ban terveznek befejezni, a világ legmagasabb építménye lesz, a Ski Dubai, amely egy három futballpálya méretének megfelelő területen elhelyezkedő fedett síparadicsom, 2005 vége óta várja a látogatókat, ahogy a Madinat Jumeirah tengerparti luxuskomplexum is – kikötők, vízi utak, lagúnák és arab bazár egy helyen. 

A Dubai Mall bevásárlóközpont az Egyesült Államokon kívüli legnagyobb luxus bevásárlóközpont a világon. Ennek eredményeképpen Dubai mára népszerűbb turistalátványosság lett, mint Barbados, szállodái egész nyáron telt házzal üzemelnek.

Olvasson tovább: