Kereső toggle

Hidegvérrel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kiérkező rendőrök és mentősök némelyike sokkos állapotba került a látványtól. A plafonon agyvelődarabok, a földön levágott testrészek. És mindenütt vér. A brutálisan meggyilkolt szülőkre fiuk talált rá. Miután értesítette a rendőrséget, elájult. Idegösszeroppanással szállították kórházba. Tíz nappal később eltemette apját. 



Idősebb Taczman Elek Fotó: MTI



Fotó: Gazsó József

Az apa idősebb Taczman Elek, ötvenegy éves vállalkozó. Egy ifjúkori motorbalesetben elveszítette egyik lábfejét, ám protézissel is tovább folytatta sportkarrierjét: a fogathajtó paraolimpián aranyérmet nyert, sőt, az egészséges versenyzők között is örökös magyar bajnoki címmel rendelkezett. 

Második felesége, Kasza Ilona, negyvennégy éves pedagógus, iskolaigazgató volt. 

Ifjabb Taczman Elek huszonegy éves főiskolai hallgató. Idegenforgalmi tanulmányokat folytat Szolnokon. Szabadidejében fogathajtással foglalkozik. 

Zuhog az eső Jászberényben, a mocskos hó zsugorodva gőzölög. A szomszédok csak nagysokára nyitnak ajtót, van, aki az ablakból leskelődik. Taczmanék házát lehúzott rolók rejtik, a kapun gyászjelentés, a párkányon mécsesek sorakoznak. A fiú rakta ki szülei emlékére. 

Pintér József, Taczmanék közvetlen szomszédja: 

– Ica és Elek ’88-ban esküdtek, tizennyolc éves házasok voltak. Ica jól kijött a kis Elekkel is, tanult vele, kikérdezte a leckét, amíg kisebb volt, segítették, amiben csak tudták. Elek minden reggel innen ment Szolnokra, a főiskolára. 

– Úgy tudom, idősebb Taczman Elek hirtelen haragú ember volt, korábban le is tartóztatták. 

– Belekeveredett egy késeléses ügybe úgy hat-hét évvel ezelőtt egy kocsmában. Harminc napra letartóztatták, de aztán felmentették, mert önvédelem volt. 

– A múlt szombaton nem hallottak semmit? Hiszen csak egy fal választja el a két házat. 

– Nem, nem. Meg volt az szervezve, ezek szerint. Másnap a rendőrök lezártak mindent, két-három napig nem lehetett még az itt lakóknak sem közlekedni. 

– Önt is kihallgatták?

– Igen. Az idősebb Elek lókereskedelemmel foglalkozott, ebből kifolyólag kérdeztek, mert néhány üzletfele büntetett előéletű volt.

A túloldali szomszéd: 

– Hallotta, hogyan végeztek velük? 

– Mondanak rengeteg mindent. Én nem láttam, mert oda be nem mehetett senki.

– Az ifjabbik Elekkel találkozott? 

– Hogyne. Vasárnap jöttek ki a rendőrök, s hétfőn az Elek hozta a virágcsokrot meg a mécseseket. A gyászjelentést személyesen adta át. 

– Hogy viselkedett? Nagyon le volt sújtva?

– Nem mondhatnám. Még az apja temetésén se volt olyan nagy jajveszékelés. Majdnem, mint egy átlagember, úgy viselkedett. Én részvétet nyilvánítottam, nagyon sajnáltam. Csak biccentett. Többen kérdezgettük, de azt mondta, ne haragudj, erről most nem beszélek. Mindig zárkózott volt. 



Ifjabb és idősebb Taczman Elek Fotó: ujneplap.hu

A jászberényi mentőállomás ügyeletes tisztje megerősítette, hogy a Taczmanék házához kiérkező kollégákat sokkolta a látvány. Meggyőződésük szerint egy személy nem követhette el a cselekményt. 

A helyi újság plafonra kenődött agyvelőről, levágott testrészekről ír, és a mentősök, bár hivatalosan nem nyilatkozhattak, nem cáfolták az értesüléseket. 

Muity Ferenc, idősebb és ifjabb Taczman Elek fogathajtó edzője:

– Szigorúan nevelték a kis Eleket, nem akarták, hogy csavargó legyen, de nem is mutatott rá hajlamot. Megkövetelték tőle a rendet, a fegyelmet, ahogy minden szülő megköveteli. Az idősebb Elek kicsit hirtelenebb természetű volt, de mások előtt soha nem szólt gorombán a gyerekhez, nem korholta, nem szidta. 

– Meddig állt velük kapcsolatban?

– Nyolc év óta folyamatosan, a legutolsó napokig. 

– Az ifjabb Elek mit mondott Önnek? 

– Hétfő délután beszéltünk, kérdeztem, hogyan történt: lelőtték őket? Nem, azt mondja, másképp volt. Úgy mondta, hogy borzasztó látvány fogadta. És kérte: most, hogy nincs többé az apu, sűrűbben látogassam meg. 

– Szerette a fogathajtást? 

– Hogyne, szerette. Amíg az édesapja versenyzett, addig ő segédhajtóként volt vele. 2004-ben az öreg befejezte, akkor átadta a gyereknek a fogatot, és ő versenyzett tovább. Tavaly második lett az országos bajnokságon. Nem is ügyetlen gyerek.

A szomszédok, ismerősök nyugodt életű, összetartó családként ismerték Taczmanékat. Az ifjabb Elekről úgy tartották, tisztelettudó, kiszámítható fiatalember. Tévedtek. 



Fotó: ujneplap.hu

Kapocsi Zoltán alezredes, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője: 

– Ifjabb Taczman Elek hetek óta készült a gyilkosságra. A sértetteket álmukban érte a támadás, február 4-én húsz és huszonnégy óra között. Az egyik áldozatot megkínozta a halála előtt, és különböző eszközökkel több olyan súlyos sérülést ejtett mindkettőjükön, ami önmagában is halált eredményezett volna. Brutálisan végzett a szüleivel. 

– Elkövethette egyedül a cselekményt? 

– Igen, elkövethette.

– Miután önöket értesítette a szülei haláláról, összeesett, idegösszeroppanással vitték kórházba. Ezt mivel magyarázza? 

– Nagyon jó színész. 

– Kezdetben úgy nyilatkoztak, hogy erős alibivel rendelkezik.

– Így van, több tanú is azt állította, hogy együtt voltak ifjabb Taczmannal különböző szórakozóhelyeken. A nyomozás során azonban kiderült, hogy bár a helyszínek valósak, az időpontok nem. Vagyis a gyilkosság idejében nem ott tartózkodott. 

– Ezek szerint azokat, akik alibit állítottak neki, valamilyen szinten be kellett avatnia a tervébe. 

– Így van.

– Az apja temetésén még részt vett. Másnap tanúként hívták be? 

– Igen. Tíz nap telt el a bűncselekmény és az őrizetbe vétel között. Ezalatt az egyik fő nyomozati szálon rá fókuszáltunk. Ugyanis már Taczmanék házában úgy tűnt, hogy beállított helyszínre hívtak ki. 

– Az mit jelent?

– Látszólag minden arra utalt, hogy rablógyilkosság történt. De rögtön láttuk, hogy több olyan tárgy is a helyszínen maradt, amit egy rabló könnyűszerrel magával vihetett volna. Aztán az is rögtön gyanús lett, hogy a gyerek, aki együtt lakott a szülőkkel, éppen azon az estén nem volt otthon. Ezek alapján őt az első pillanattól folyamatosan ellenőriztük. Sok információ összegyűlt, amit elé tártunk. Azt is, hogy az alibit állító tanú megváltoztatta a vallomását. 

– Végighallgatta az önök okfejtését, majd beismerő vallomást tett? 

– Akár így is lehet mondani. Nem tagadja, hogy ő a tettes. 

– Mit mond, mi volt az indítéka?

– Először előadott egy életszerűtlen verziót, majd megerősítette azt, amit a nyomozás is kiderített: szabadulni akart az erős családi köteléktől. Nagyon szigorúan volt fogva, huszonegy éves kora ellenére minden percéről be kellett számolnia, nem barátkozhatott azzal, akivel akart, nem kapott elég pénzt, hogy azt tehesse, amit akar. 

– Azt gondolom, hogy ha egy ember huszonegy éves korában az apjával együtt űzi a hobbiját, az inkább egy átlag felettien jó apa-fiú viszonyra utal.

– Igen, mindenkinek így tűnt, ám számára mégis nagyon terhes volt ez a családi kötelék.

– A szomszédok szerint normálisan éltek.

– A látszat ez volt, de hogy a családon belül mi forrongott, azt a szomszédok sem tudhatták. Maximális követelményeket támasztottak a gyerekkel szemben, aminek ő nem tudott megfelelni, szigorúak voltak vele, állandó bizonyítási kényszer nehezedett rá. Makarenkói nevelésben részesült, időnként veréssel. 

– Harmincéves bűnügyi tapasztalattal a háta mögött, ön szerint mindez kiválthat ilyen brutális reakciót? 

– Igen, sajnos ennél kevesebb is kiválthat ilyesmit.

Olvasson tovább: