Kereső toggle

Függenek a szeren

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"A bíróság vizsgálja, hogyan került a tárgyalóterembe egy nagy cserép vadkender" – tudatta a múlt héten a Fővárosi Bíróság annak kapcsán, hogy az MTI azt tudakolta a bíróságtól, miként lehetséges az, hogy a drogügy tárgyalására a vádlott (Juhász Péter, Kendermag Egyesület – a szerk.) egy egyméteres termesztett vadkenderrel a kezében jelent meg.



"Számos egykori barátom megalázó halálában egy közös volt: mindannyian használtak vadkendert”
Képünk illusztráció

"Ha-ha-ha" – mondanám, ha nem tudnám, mi a vadkender. Mielőtt hagynánk, hogy mulattasson, hogyan tette nevetségessé a bíróságot a Kendermag Egyesület alelnöke, talán furcsán hangzik, gondolkodjunk. A klasszikus polgári jogi aktivisták módszereivel operáló fiúk a mozgékony egyéni hős kontra tehetetlen, bornírt állam ellentétpár felállításán dolgoztak, nem is sikertelenül, hiszen az egykori Kékfény-sztárt is megszégyenítő mondatot sikerült kisajtolnia magából a testületnek. Ugyanis a bíróság azt vizsgálja, hogyan került a vadkender a tárgyalóterembe.

Én inkább azt vizsgálom, mi a Kendermag Egyesületnek és haverjainak célja az akcióval. Valami azt súgja, manipulatív agresszió a társadalom átalakítására. Tevékenységük kábé annyira hasonlít a klasszikus emberi jogi aktivistákéra, mint házastárs a társasházra.

Akik az emberi jogokért küzdenek, azok nem az ember le- és elpusztításának jogáért küzdenek. A klasszikus szabadságjog deklarálja, hogy az egyén szabadsága addig terjed, amíg ezzel másokét nem veszélyezteti. Miután számos egykori barátom igen megalázó halálának részletezésétől most eltekintek, szerepeljen itt csak
annyi, ami közös volt bennük: használtak vadkendert. Meg mást is. Nem hiába szól a mondóka: "Felmászott a fára, leesett a sárba" – ugyanis a fű alatt sár van.



Juhász Péter

Minthogy egykor magam is dagonyáztam, és csak Jézus Krisztus csodájának köszönhetően élek, úgy gondolom, véleményalkotásomhoz nem szükséges a csűrt-csavart statisztikák böngészésében elmélyednem, hogy mennyire bizonyított az alkohol nagyobb veszélyessége, mint a marihuánáé. E kutatók és szócsöveik ugyanis egyáltalán nem szeretnék betiltani az alkoholt, holott adataik és logikájuk ezt indokolná, sőt beemelnék a legalitásba a kábítószert is. E fals logika azt diktálja, hogy ha van egy rossz, legyen mellé egy másik is. Ugyanis a marihuána igenis kábítószer – és igenis rossz. Az önéletrajzi ihletettségű elemeket folytatva, ismertem olyat, aki "csak" füves cigitől "bekattant", és úgy is maradt szegény. 

A nem jogerős ítélettel szemben a kendermagalelnök védője azt firtatja: ezek szerint veszélyes a társadalomra, aki saját lakásában marihuánát fogyaszt? A kérdés költői akar lenni, de én nyíltan válaszolok: veszélyes. Mert példát fog adni, beszél róla másoknak, ezzel ösztönöz, sőt besétál vele a bíróságra, hogy demonstráljon. És ne legyünk naivak, ez megy számos bulin, társaságban is, és nem csak "otthon, egyedül". "Már egy cigi birtoklása is büntetendő?" – kérdezik. Pestiesen: ne jogászkodjunk már, mint azok a terroristák, akik a nyugati demokráciák adta jogi mozgásteret gaztetteik legalizálására használják fel, az ellenük való védekezést pedig az emberi jogok megvonásának titulálják.

Mert nem arról szól a történet, amit a felszínen mondanak, hogy ne bélyegezzük bűnözővé a "kicsit" felhasználókat, hanem arról, hogy ennek ürügyén a kicsit felhasználók az arrébb tolt kerítés árnyékában nagyobb felhasználók legyenek. Akinél egy cigi van, lehessen kettő, és így tovább, egészen addig, amíg a magyarokban is ugyanúgy leépülne az egészséges ellenállás, mint sok nyugati országban, ahol már a tűcsereprogram a téma, hogy legalább minél kevesebb heroinista legyen egyszerre AIDS-es is. A fű ugyanis bizonyítottan kapudrog a súlyosabbakhoz.

Hogy nem mindenki megy tovább? Na és? Nem elég, hogy az úgynevezett "könnyűdrog"- (szerintem nincs ilyen) függőknek "csak" egy része megy tovább még keményebb irányba? Millió sérült lélek és nyálkahártya bánja azt is, ha nem megy tovább, de ha mégis továbblép, szétrobbant máj vagy egyéb állít meg egy fiatal és végleg értelmetlen életet.

Olyat még nem hallottam, hogy valaki egy cigi miatt ülne, a törvény inkább elrettent. Fenntartom: agresszív manipuláció folyik, hogy a határvonal egyre arrébb kerüljön. Azt mondják: "A társadalomra az a veszélyes, ha évről évre több tízmillió forintot költ az állam arra, hogy ártatlan fiatalokat citáljon a bíróság elé egy füves cigaretta elfogyasztása miatt, ahelyett, hogy azt a megelőzésre költené." Ez már hasonló a holokauszttagadó logikához: "Nem is volt holokauszt"; "Nem is annyi az áldozat"; "De ma is megtennénk ugyanazt". Mert ha jónak gondolják a drogozást, akkor, szerintük, az államnak miért kéne annak megelőzésére költenie? Valószínűleg azért, mert jól tudják, a megelőzésre költött pénz – tisztelet a kivételnek – lukas vödörbe öntött víz, alatta homoksivataggal.

Az improduktív "Pistike, jó legyél!" szólamok ugyanúgy hatástalanok, mint a bratyizós "bulizzunk együtt, csak drog nélkül" típusú bizalmaskodó stratégia. Hogy reménykeltő példát is említsek, az elmúlt években többedik barátom tért vissza az évtizedes poklokból Isten segítségével, hosszú rehabilitáció után. Ők velem együtt az élő cáfolatai és megmondhatói, mekkora hazugsághegy a Kendermag Egyesületnek és haverjainak a hordaléka. Igazán segíteni azok tudnának, akik benne voltak, de kijöttek. Ártani azok, akik benne vannak, és másokat is bele akarnak rántani. Azzal érvelnek, hogy a társadalom tájékozatlansága miatt nem tud különbséget tenni a nem egyenlő veszélyességű drogok között. Én tudok. Logikájuk nem téveszt meg, sajnos ismerem, bár már csak távolról. Azt üzenem nekik: most jöttök? Én már megyek.

Olvasson tovább: