Kereső toggle

Falusi terrorizmus

Cigány–magyar viszály Sajóbábonyban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hír: Január 6-án Sajóbábonyban Molotov-koktéllal felgyújtották egy tizennégy tagú roma család házát. Az önkormányzat nem hajlandó segíteni nekik, sőt a polgármester azt állítja, miattuk szaporodtak meg a betöréses lopások a faluban. A tűz következtében nemcsak a lakás veszett oda, hanem a család minden ingósága is.



Horváth Aranka. "Amikor égett a házunk, sokan itt tapsoltak." Fotó: Kaderják Cs.

Nagy Imre polgármester készségesen fogad hivatalában, miközben megjegyzi, mi vagyunk az első újságírók, akik megkeresték. 

Sajóbábony egy háromezer-háromszáz lelket számláló borsodi falu, a lakosság ötöde roma. "Az első verzió az volt, hogy egy bekapcsolva felejtett elektromos berendezés okozta a tüzet, majd felvetődött a szándékosság lehetősége is, de hivatalos eredmény még nincs – vezetett be az ügybe Nagy. – Hiába állítják, hogy ők ezt az épületet lakták, tény, hogy minden év kétharmad részét vagy Egerben, vagy Budapesten töltötték." 

A tanács a hetvenes években épített négy családnak úgynevezett "Cs" lakást, ami egy spájzzal kiegészített szoba-konyhát jelent. A szóban forgó család annyi fáradságot sem vett, hogy hozzáépített volna egy WC-t – "inkább körbecsinálták a házat" – állítja a polgármester. 

A helyiek körében egyértelmű, hogy szándékos gyújtogatás történt, miként az is, hogy a bosszú hátterében az elmérgesedett magyar–cigány viszálykodás húzódik. A polgármester – szokatlan módon – meglehetősen nyíltan beszél: "Sajóbábonyban a magyar ember van hátrányos helyzetben, a cigányok terrorizálják a magyarokat." Nagy Imre példákat sorol: ha a cigány bemegy a boltba, nem áll sorba. Az OTP-ben azzal hajítja oda a pakkját az ügyintézőnek, hogy mire visszajön, kész legyen. "Bárhol járok a megyében, amikor kiderül, hogy Sajóbábony polgármestere vagyok, rögtön azt kapom, miként viselkednek a bábonyi cigányok. A szóban forgó család a lányomra is rá akarta törni az ajtót, úgyhogy rendőri védelmet kellett kérnünk." 

Sajóbábonyban állítólag csak egy magyarnak van Mercedese, a többi romáké, ahogy az Audik és a Passatok is, viszont csak három roma családról tudni, hogy jól menő vállalkozást visz. A többiekről másodlagos információkkal rendelkezik a polgármester, ugyanis "az ország minden részéről érkeznek hozzánk rendőrségi feljelentések velük kapcsolatban". 

A leégett ház tulajdonosa Horváth Aranka. A rendőrség úgy nyilatkozott, hogy semmilyen vizsgálat nem folyik ellene. "Ő egy beteges asszony, de a lánya gyakran van börtönben" – kontráz a polgármester. 

Az előzetes információk birtokában a helyszín felé vesszük az irányt. Horváth Arankával nem könny? kommunikálni. Nem miatta, hanem a beszélgetésre a környező házakból előjövő helyiek miatt. Horváthék oldalán romák, szemben magyarok. A kezdetben hangos szóváltás néhány perc alatt ordítozássá fajul. A magyarok végül visszavonulnak. "A két ünnep között Egerben voltunk, az ajtót beszögeztük, mert megfenyegettek, hogy ha nem leszünk itthon, felgyújtják a házat" – tudjuk meg az asszonytól. A fenyegetőzők – akik Horváth Aranka felnőtt korú gyerekeire hivatkoztak, mondván, "miért nem döglenek meg" – beváltották ígéretüket: "Amikor égett a házunk, sokan a magyarok közül itt tapsoltak és örültek" – meséli a károsult. Margit, Aranka testvére különös részletekről beszél: a rendőrök nem hoztak kutyát a nyomozáshoz. A Béci, aki egy közeli házban lakik, azt mondta: "Na és, ha én voltam? A lábnyomomat úgysem találják!" Aranka szerint a polgármester azzal nyugtatta a helyieket, hogy nem kell félni, nem a gyár ég, csak egy cigányház. 

Az egymás szavába vágó nők mellett egy intelligensen fogalmazó fiatalember is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Azt mondja, ő is fél, hogy felgyújtják az otthonukat. Jelen volt, amikor leégett Horváthék háza: "A tűzszerész, miután megvizsgálta a kormot, azt mondta, hogy robbanás történt." "Láttam, hogy merre menekült a gyújtogató! Csakis idevalósi lehetett, mert tudta, hogyan kell eltűnni" – veszi át a szót egy idősebb cigányember, miközben szétnézünk a házban. Semmi nem maradt épen. 

Aranka családja jelenleg Egerben tartózkodik. Hat felnőtt és nyolc gyerek. Utólag ötlik fel a kérdés: hogy fér el
ennyi ember egy szoba-konyhás lakásban? 

Természetesen szerettük volna megszólaltatni Bécit vagy más, nem roma szomszédot is, de több helyen történt csengetésünkre csak a kutyák jöttek elő. 

A falu központjában viszont többen is rendelkezésünkre állnak, igaz, csak nevük mellőzésével. Elmondásuk szerint addig teltek viszonylagos nyugalomban az évek, amíg élt Lidi néni, a dédmama. "Miután meghalt, elszabadult a pokol. A család minden tagja lop, fosztogat" – állítja egy férfi, és azt is tudni véli, hogy leginkább idős emberek a família áldozatai. 

Horváth Aranka családtagjait faluszerte a Lidi bandája névvel illetik. Általában nyolc-tíz fős csapatban rontanak be a kiszemelt üzletbe, s amíg egy-két ember leköti az eladókat, a többiek visznek, amit látnak – avat be a rablás szakmai titkaiba egy helybéli. A sajóbábonyi boltosok állítólag úgy védekeznek Lidi bandája ellen, hogy mihelyst feltűnnek az utcában, azonnal bezárják az üzletet. "Azért tartózkodnak csak néhány hónapig egy-egy településen, mert amikor ég a lábuk alatt a talaj, továbbállnak" – vélekedik egy nő. A feszítő probléma megoldásával kapcsolatban meglehetősen egységes véleményt képviselnek a megkérdezettek: "Az egész falu fellélegezne, ha elköltöznének." 

Nagy Imre polgármester viszont meglehetősen szkeptikus: "Nem lehet itt semmit se tenni. Ehhez politika kell. Ismeri azt a szót, hogy demográfiai terror? Vegye úgy, hogy nem válaszoltam a kérdésére."

Olvasson tovább: