Idén év elején nem kis fejtörést okozott a hagyományos keresztény felekezeteknek az interneten nyilvánosságra hozott úgynevezett Antall-féle ügynöklista, amelyet – állítólag – a rendszerváltás környékén nyújtott át Németh Miklós leköszönő miniszterelnök az utódjául választott Antall Józsefnek. Több tucat, korábban megkérdőjelezhetetlen tekintély? egyházi méltóságra: püspökre (6 fő), vatikáni diplomatára, valamint fővárosi és vidéki hittudományi karok tanáraira, professzoraira vetült ugyanis hirtelenjében a gyanú árnyéka.
A levéltárakban kutakodó történészek azonban az árnyéknál jóval többet találtak, ezért aztán kijelentették, hogy az országos átlagot tekintve csaknem minden ötödik pap vagy lelkész együttműködött valamilyen formában az állampárti titkosszolgálatokkal. Nagy Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal megalapítója és első igazgatója is arról számolt be lapunknak, hogy a III/III/1-es egyházügyi osztály munkatársai minden esetben sikeresen teljesítették túl az előírt beszervezési normákat. A más foglalkozási ágaknál jól bevált fenyegetések és erőszak alkalmazása helyett ugyanis sokkal egyszer?bb volt a tetten ért klerikus – akár évtizedekre nyúló – zsarolása egy "légyottról" készült operatív anyaggal. A hivatalvezető arról is szólt egy tévéműsorban, hogy példának okáért Paskai László nyugalmazott bíboros nevét, már nem egy hasonló listán volt szerencséje olvasni.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tavaszi rendes ülésén kénytelen volt kiemelten foglalkozni a kérdéssel. Bár Veres András püspökkari titkár szükségtelennek ítélte a társadalmi szint? bocsánatkérést, a tanácskozás végeredményét jelentő nyilatkozat mégis erre tett kísérletet. A püspökök szerint 15 évvel a rendszerváltás után az ügynökkérdést már nem szabad háborgatni, pláne, hogy ez is csak a baloldal "egyházellenes támadássorozatának újabb epizódja". "A beszervezettek között bizonyára voltak olyan papok, szerzetesek és világiak, akik sajnos ártó szándékkal, súlyosan vétettek embertársaik ellen. Tetteikért kérjük a sértettek és Isten bocsánatát" – állt a püspökök nyilatkozatában, akik a "megzsarolt" együttműködőket a "krisztusi szeretet szellemében" mégsem szándékoznak felelősségre vonni.
Az Origo internetes újság a botrány után az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához fordult, hogy a katolikus, a református, az evangélikus és a zsidó felekezet vezetőinek állambiztonsági múltjáról érdeklődjön. A vonatkozó törvények azonban úgy szólnak, hogy bármely kérelmezőnek a levéltár csak abban az esetben szolgáltathat adatokat egy harmadik személyről, ha az illető közszereplőnek számít. Innentől a lényegi kérdés tehát az, hogy ki a közszereplő és ki nem. Megdöbbenve kell tapasztalnunk, hogy a törvényhozó érthetetlen – vagy éppen nagyon is érthető – módon magára az érintettre bízta ennek eldöntését. Tehát akár politikusról, akár médiaszemélyiségről, akár egyházi vezetőről legyen szó, ha ő saját magáról azt az írásos nyilatkozatot teszi, hogy nem minősül közszereplőnek, ezt a levéltár akkor is elfogadja, ha az minden létező valós körülménynek ellentmond. Ezt követően pedig az érintett anyagaira vonatkozó betekintési kérelmet a szaklevéltár hivatalból köteles elutasítani. Aki elmulasztja a nyilatkozat nyújtotta "lehetőséget", és nem surran ki a jogszabály tátongó kiskapuján, vagy történetesen elismeri, hogy benne közszereplőt tisztelhetünk, arról a levéltár az őrzésére bízott dokumentumokból megállapítja, hogy ügynök volt-e vagy sem. Amennyiben igazolódik a gyanú, és a vizsgált személy hivatalos vagy hálózati személy volt, a levéltár az ennek bizonyítására szolgáló dokumentumokat a kérelmező rendelkezésre bocsátja.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára az Origo megkeresését követően nyilatkozattételre szólította fel Seregély Istvánt, a magyar katolikus püspökkari konferencia elnökét, az alelnök Bosák Nándort és Veres András püspökkari titkárt, akik – mint kiderült – nem gondolják magukat közszereplőnek. Döntésük jogi és ideológiai hátterét maga Erdő Péter bíboros szolgáltatta számukra, aki azért nem tartja indokoltnak az egyházak átvilágítását, mert szerinte esetükben nem közintézményekről vagy köztestületekről van szó.
A magyarországi katolikusok feje – nem véletlenül a jogtudományok doktora – egy a büntetőjogban alkalmazott alapelvre is hivatkozik az ügynökmizéria kapcsán, amely szerint a büntető jogszabály csak a jövőre vonatkozik, vagyis visszamenőleg nem büntethető az, ami az elkövetéskor büntetlenséget élvezett.
Katolikus kollegái példáját követve definiálta magát Szebik Imre evangélikus püspök, Frenkl Róbert az evangélikusok országos felügyelője, valamint a Magyarországi Zsidó Hitközségek két prominense, Heisler András és Zoltai Gusztáv is. Utóbbiak még a tavasz folyamán átvilágíttatták magukat, és a szaklevéltár rendelkezésre álló dokumentumai alapján nem voltak hálózati személyek. Az egyházi vezetők sorában egyedül Bölcskei Gusztáv, a református egyház vezetője jelentett üdítő kivételt, mivel úgy vélte: ő bizony közszereplő. A levéltár később kiderítette, hogy ő sem volt hálózati személy. A reformátusok egyébként már a rendszerváltáskor lemondatták az akkor hivatalban lévő vezetőiket, továbbá tavaly előtt zsinati határozat javasolta minden elkötelezett funkcionáriusnak és hívőnek az önkéntes átvilágítást – tegyük hozzá, az érintettség titokban maradásának ígéretével. Hegedűs Lóránt református püspök ennek ellenére állítja: "Éppen azok vannak vezető pozícióban, akik érintettek." Az evangélikusok belső ellenőrzés keretében szeretnének pontot tenni az ügynökügy végére, melynek eredményét belügyüknek tekintik.
A hatályos törvény egyetlen lehetőséget hagy azok számára, akik egy közszereplőről nem hajlandók elhinni, hogy – amint azt nyilatkozatában állítja – nem közszereplő. Ez a Fővárosi Bíróság ténymegállapítása. Az Origo több politikus vonatkozásában is indítványozta immár a bíróságnál valós státuszuk kimondatását, ám az elmúlt tíz hónap egyelőre kevésnek bizonyult a tárgyalások kitűzésére. A "kivárásban" az is közrejátszhat, hogy az ügynöktörvény legújabb verziója – amely szerint ezentúl bárkiről megtudható, hogy "súgott"-e vagy sem – az Alkotmánybíróság asztalán pihen, mivel Mádl Ferenc, akkor még hivatalban lévő köztársasági elnök alkotmányellenes részeket vélt benne felfedezni.
Ellopták a múltat?
Az ÁEH irattárát az első demokratikusan megválasztott magyar parlament idején az Andrásfalvy Bertalan által vezetett művelődési és közoktatási minisztériumban helyezték el. A frissen felállt emberi jogi bizottságból egy-két tag titoktartási nyilatkozat aláírása után lehetőséget kapott a kutatásra, majd két hónappal később váratlanul megvonták e jogosítványukat. Giczy György egyike volt a "kiváltságosoknak". Mivel neveket nem említhet, lapunk számára csak annyit tárt fel olvasmányélményeiből, hogy a történelmi egyházak vezető személyiségei közül még most is többen vannak hivatalban olyanok, akik bizony feljelentették "paptársaikat, lelki gyermekeiket". "Olyan neveket láttam a papírokban, akikről álmomban sem gondoltam volna, hogy jelentéseket küldtek egy ideológiai diktatúra apparátusának" – emlékszik vissza a katolikus teológus, kiemelve, hogy számtalan esetben csupán az egyéni karrierért és pénzért vállalták az együttműködést az egyházi személyek. Giczy Györgynek arról is pontos információja van, hogy melyik jelenleg is országosan ismert és máig hivatalban lévő, magas rangú katolikus hivatalnok sofőrje vitte ki megsemmisítés vagy elrejtés céljából a terhelő hivatalos iratokat az Állami Egyházügyi Hivatal Lendvay utcai székházából az egyházi méltóság szolgálati autójának csomagtartójában.
2005. 09. 09. (IX/36)
