Kereső toggle

A csúcstechnológia osztályozza az állampolgárokat

Kártyakáosz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rádiófrekvenciás chipkártyák, íriszazonosítással működő bankjegykiadó automaták, nemzetbiztonsági érdekből a magándokumentumokon láthatatlan azonosítási kódot rögzítő printerek, a személyiségátprogramozást lehetővé tevő, bőr alá beültetett nanotechnológiás mikrochipek. A legújabb csúcstechnika, amelyet ma még föld alatti titkos laboratóriumokban tesztelnek, holnap megérkezhet az otthonokba, a közterekre, és ott lapulhat szinte mindenki zsebében. 



Tony Blair az új, biometrikus azonosítókártyáját mutatja. Ezt nézzék meg

Az utazásokat, a vásárlásokat vagy a banki ügyintézést megkönnyítő kommunikációs találmányok ugyanakkor megnyitják magánéletünk minden pillanatát a kíváncsi fülek és szemek előtt. A totális kontroll felé vezető úton már nincsenek célszemélyek: minden és mindenki a megfigyelés tárgyává válhat. Melyek a legérzékenyebb veszélyforrások, és hogyan védekezhetünk a kiszolgáltatottsággal szemben? Kinek állhat érdekében, hogy az embereket kitörölhetetlenül barát vagy ellenség címkével lássa el? Ezekkel a témákkal foglalkozott a héten Frei Tamás televíziós riportműsora, és hamarosan a boltokba kerül Barát vagy ellenség? – A totális kontroll forgatókönyve címmel egy neves biztonságtechnikai szakértő, Dave Forrest könyve is, amely számos, eddig nem publikált információt és fordulatos történetet dolgoz fel a szélvész sebességgel megvalósuló szép új világról. Egy részlet a könyv Chipkártyakáosz cím? fejezetéből.

Nyomkövető jogosítvány

Világszerte új, chipkártyás diákigazolványokat vezetnek be az egyetemeken és a főiskolákon. Ezek multifunkciós kártyák, melyeket beléptetésre, pénzügyletekre, a számítógépek és a könyvtár használatára, fénymásolásra, árusító automaták, mosógépek stb. használatára terveztek. Több európai ország felsőoktatási hallgatói új chipkártyás diákigazolványt kaptak a közelmúltban, melyeket az országhatárokon kívül is tudnak használni különböző célokra (olcsó szállások igénybevételére, könyvtárak, múzeumok látogatására, kedvezményes közlekedésre). A Motorola Inc. a Berlini Műszaki Egyetemmel és a berlini közlekedési szervekkel együttműködve egy olyan multifunkciós chipkártyás diákigazolvány kifejlesztésén dolgozik, mely magában foglalna egy automatikus menetdíjfizető rendszert is. Az egyre komplexebbé váló kártyahasználat egyre komplexebb nyomon követést és megfigyelést eredményez.

A világon az első chipkártyás gépjárművezetői engedélyt Argentína egyik tartományában, Mendozában bocsátották ki. Az ottani rendőrök kézi kártyaolvasókkal vannak felszerelve, hogy elolvashassák a kártyán tárolt adatokat a vezetőről és legutóbbi szabálysértéseiről. Ez a technológia egyre nagyobb teret nyer az országok államvédelmi szerveinél és közlekedésrendészeteinél. Az adatokat frissíteni is lehet, ha szükséges. A kanadai Ontario és Quebec tartományok olyan chipkártyákat fejlesztettek ki az állampolgárok számára, melyekről nem jelezték, hogy milyen funkciókat töltenek be. Egyszerűen kötelezővé tették a használatukat. Valószínűleg gépjárművezetői engedélyként, társadalombiztosítási kártyaként és sportolói engedélyként működnek majd a jövőben.

Az amerikai nemzetvédelmi minisztérium 2000 októberétől kezdődően négymillió chipkártyát osztott ki az összes aktív szolgálatban levő katonai és polgári személynek, egyes tartalékosoknak és az egyéni szállítóknak, hogy felügyelhessék az épületekhez, kormányzati számítógép-hálózatokhoz és az internethez való hozzáférést. A kártyán egyéb alkalmazások is lesznek, mint például elektronikus pénztárca, leltár, a kiképzések nyomon követése. A többi állami szerv is hasonló funkciókat ellátó chipkártyákat fog folyamatosan kiosztani az alkalmazottainak. 

Az egyik amerikai kormányzati szerv az összes köztisztviselőnek azonosító chipkártyát osztott ki Smart Access Common ID névvel. 

A kártya digitális bizonyítványt tárol, hogy felügyelhesse az épületekhez, számítógépekhez és az internethez való hozzáférést. Más alkalmazások is vannak a kártyán, mint például az alkalmazottak kórtörténete, elektronikus pénztárca, törzsvásárlói programok, leltári adatok és egyéb. Aki a hivatalokban szeretne dolgozni, annak kötelező a kártya használata.

Amerikában az illegális bevándorlás megfékezését célzó törvény részeként pár évvel ezelőtt országos chipkártyás személyi igazolványt javasoltak. Az elképzelés szerint minden amerikai állampolgárt és törvényes bevándorlót elláttak volna egy ilyen igazolvánnyal, és a munkáltatóktól megkívánták volna, hogy a kártyák alapján ellenőrizzék le a dolgozók státusát, megakadályozva ezáltal az illegális bevándorlók munkához jutását. A rendszerhez az állampolgárokat nyilvántartó hatalmas, központi számítógépes adatbankok létrehozását javasolták. Állami segélyeket is csak a kártyák felmutatása után utaltak volna ki. Kártyaolvasóba helyezve ezt a vonalkódos, biometrikus, mikrochipet tartalmazó azonosítási kártyát, tulajdonosáról olyan, számítógépeken tárolt adatok váltak volna elolvashatóvá, mint például családi állapot, gyerekek, kórtörténet, munkahelyi adatok, lakás- és személygépkocsi-tulajdonjog, közlekedési feljegyzések, bankügyletek stb. 

Mikor ezen országos személyi igazolvány javaslatának híre megjelent az újságokban, az amerikaiak tiltakozása olyan szintet ért el, hogy a kártya bevezetését "elhalasztották". Vajon mi késztette az amerikaiak nagy többségét a felháborodásra? Az, hogy tudták, ez még fokozottabb ellenőrzéshez vezethet. Mivel mindenkire kiterjedő és teljes ellenőrzést csak egy rendőrállam bürokráciájával lehet elérni, az utóbbi években fokozódott egy kártya formátumú országos személyi igazolvány bevezetésére való törekvés. Egy országos személyazonossági adatbázis jelenti a polgári szabadság lejtői közül a legmeredekebbet és a legsíkosabbat. 

Az a rendszer, amely több tízezer kormánytisztviselőt és ügyintézőt alkalmazna, és amelynek a létrehozása és működtetése több tízmilliárd dollárba és euróba kerülne, nem korlátozódna csupán az illegális vendégmunkások felderítésére. Miért ne használnák – gyakorlatilag többletkiadás nélkül mondjuk a fontos személyek követésére is? Ki merne ez ellen tiltakozni vagy ellenkezni? Miért ne követhetnék azután az elítélt, büntetésüket letöltött gyilkosokat is? És az erőszakot elkövetőket, a kábítószer-kereskedőket, a dílereket, a kábítószerfüggőket? És általában a gonosztevőket. A gyerektartási díj fizetésével elmaradt apákat vagy az adócsalókat. Netán a "politikai szélsőségeseket". A "vallásos szekták" tagjait. 

A szexuálisan degenerált és aberrált fanatikusokat. Az AIDS-vírus hordozóit. A fegyverkereskedőket és a fegyverrel rendelkező személyeket. Minden politikai fordulat után a bal- meg a jobboldal hozzáadná saját kedvenc társadalmi ellenségeit a megfigyelési listához. Egészen addig, amíg végül minden ember el nem foglalja a maga helyét a központi adatbázisban a neki kijelölt fájlban.

Adatgyűjtés magas frekvencián

A brit parlamentnek 2004. november 29-én bemutatott, The Identity Cards Bill névre hallgató törvényjavaslat elfogadásával a kormány egy biometrikus azonosítókat tartalmazó chipekkel ellátott személyazonossági kártyarendszert vezetne be 2010-ig. A National Identification Register elnevezésű, gigantikus adatbázisban tárolásra kerülő információk között szerepelnének az állampolgárok nevei, címei, valamint olyan biometrikus adatok, mint az ujjlenyomat, az arc és az írisz jellemzői. A javaslatot, melynek megvalósítása 5,5 milliárd fontba (mintegy 2000 milliárd forint) kerülne, a brit alsóház 224:64 arányban szavazta meg. A tervek szerint 2012-re a biometrikus útlevél mellett valószínűleg egy különálló biometrikus személyi kártya használata is kötelezővé válik majd valamennyi brit állampolgár számára, beleértve a gyerekeket is. Nagy-Britannia körülbelül 60 milliós népességű, ezért nem nehéz kiszámolni, hogy ez mekkora üzlet egy behatárolható kis csoportnak, akik kezükben tartják ezt a piacot. Ezek a kis csoportok (sejtek) a világ összes országában jelen vannak, szoros köteléket alkotnak, és függőségi viszony van közöttük. Nem nehéz elképzelni, hogy ez az érdek-összetartozás (néhol alárendelt) milyen változásokat fog okozni az életünkben rövid időn belül.

A javaslat jóváhagyásának napján az Egyesült Államok Képviselőháza megszavazta az ID-kártyás rendszer saját verzióját, 261:161 arányban. Az amerikai "Real ID Act" megkövetelné, hogy minden egyes kiállított jogosítványt és egyéb, személyazonosságot igazoló okmányt fizikai biztonsági adatokkal lássanak el, mint például az arc jellemzőinek digitális fényképe – mindezt gépekkel leolvasható formában, így akár még egy mágnesszalagot vagy rfid (radio frequency identification) címkét is magukba foglalnának az új kártyák. 

Már most is komoly problémákat okoz a bevezetése, mert az Államokban élő és kendőt viselő muszlim nőket kötelezni akarják arra, hogy fedetlen arcukról készített fotókat biztosítsanak a hatóságok részére, az új igazolványok elkészítéséhez. Ezt viszont a vallásuk tiltja. Ebből még komoly bonyodalmak is származhatnak a törvényhozóknak. Jelen pillanatban csupán a szemük látszik az azonosító kártyán. De van olyan is, amelyiken még az sem, csak a fátyol. Ez nagyon vicces, mert majdnem mindegyik kép egyforma, és nem lehet tudni, hogy kit takar a fátyol. Lehet, hogy egy arab terrorista férfit…

Tony Blair miniszterelnök és Charles Clarke belügyminiszter nyilatkozatai szerint a biometrikus azonosító kártyák létfontosságúak a személyazonosság elleni visszaélések, az illegális munkavállalók, bevándorlók és a terrorizmus elleni harcban, valamint kulcsszerepet játszanak az olyan programokkal való visszaélések megfékezésében, mint amilyen az Országos Egészségügyi Szolgálat (National Health Service). Az adatok manipulálásával komoly pénzeket vehetnek ki a kormányok kincstárából. A brit munkáspárti kormány jelezte, hogy szeretné mielőbb törvénybe iktatni az ID-kártya-törvényt. Az ok, amiért ezt az intézkedést nem csupán a kormány, hanem a rendőrség és a biztonsági szervek is támogatják, az, hogy az emberek úgy vélik (különösen a biometrikus útlevelek és a biometrikus technológia elérhetővé válásával), hogy egy olyan, személyi azonosságot igazoló kártyát tudnak megalkotni, amely a lehető legnagyobb védelmet nyújtja a terrorizmus és a bűnözés ellen. 

A kormányok biometrikus technológiák hatékonyságába vetett bizalma ellenére egyes bankok és hitelkártyacégek még nem döntöttek a használata mellett, éppen a technológia pontatlanságára hivatkozva. "Úgy találtuk, hogy a téves azonosítások száma még mindig túlságosan nagy – mondta Johan Gerber, a MasterCard International kockázati termékrészlegének felelős igazgatóhelyettese. – Még korainak tartjuk a technológia bevezetését." Azt hozzátette Gerber, hogy a MasterCard érdekelt a jövőben a biometrikus technológia alkalmazásában, és sokkal kisebb léptékben már alkalmazza irodáinak néhány rendszeres látogatója esetében. A MasterCard az egész világot behálózza, ezért is nem áll be még a sorba, hanem kivár, és amikor már mindenki rá lesz kényszerítve a kártyák használatára, akkor jön majd ki a saját fejlesztéseivel, hogy még nagyobb profitra tegyen szert. Ez egyfajta üzletpolitika és taktika.

Az olyan csoportok, mint az angol és walesi ügyvédek számára szakmai közeget jelentő "The Law Society" már kifejezték aggodalmukat aziránt, hogy túl nagy elvárásokat támasztanak az ID-kártya-programmal szemben, és hogy a belügyminisztérium nem bizonyította be, hogy a rendszer alkalmas a személyazonossággal való visszaélések visszaszorítására. A biztonsági szakértők pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy egy ilyen masszív adatbázis rendkívül csalogató célponttá válhat a hackereknek, a terroristáknak és egyéb bűnözőknek. Egy szakmai elemző úgy véli, a törvényjavaslat nem tartalmaz óvintézkedéseket a rendszer hatékonyságára nézve, és nem biztosítja az állampolgároknak a róluk tárolt információk helyességének ellenőrzését. 

Richard Allan, az angol parlament tagja, valamint a Tudományos és Technológiai Parlamenti Hivatal igazgatótanácsának elnöke ellenezte a törvényjavaslatot, mert túl kiforratlannak és költségesnek tartja. Allan több parlamenti technológiai csoport tagja: az Internet Group-ban és az eDemocracy Groupban is rendelkezik székkel. "A biometrikus technológiában olyan sok az ismeretlen, hogy pillanatnyilag felelőtlenség lenne elfogadni a törvényjavaslatot" – olvasható Allan webnaplójában. Ennek ellenére az angol törvényhozás mégis elfogadta a biometria felhasználását, a terrorizmus visszaszorítása érdekében. Ügyészi és bírói engedély nélkül már a gyanú esetén is alkalmazhatják a nyomkövetést, a folyamatos megfigyelést, lehallgatást. Ez az eset is mutatja, hogy az állampolgároknak nem sok beleszólásuk lesz a jövőben az ilyen eszközök használatába. A nagy nyilvánosságot kihasználva, szinte észrevétlenül válnak életünk részévé ezek a technológiák.

Olvasson tovább: