Kereső toggle

Széles választék: Headset, dublőr, UV-toll i

Diplomabiznisz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vesztegetés gyanújával letartóztatta az ügyészség a Debreceni Egyetem egyik tanárát. Egy névtelen levél szerint az oktató pénzért és vadhúsért cserébe szakdolgozatokat fogadott el, és vizsgán segített át hallgatókat. Alábbi körképünkből kiderül, sokkal egyszer?bb módszerek alkalmazásával is sikeres vizsgát tehetnek azok a diákok, akik úgy érzik, túl nehéz a tananyag, vagy éppen vizsgaidőszak alatt is "bulizni" akarnak inkább, mint tanulni. Sőt, néhány tízezer forintért erre specializálódott profikkal akár szakdolgozatot is írathat az elfoglalt hallgató.



Egyetemi napok. A puska van velük Fotó: MTI

"Kedves Lusta Diákok, figyelem! Kölcsönözzetek nálunk vezeték nélküli mikro headsetet, és menjetek át a vizsgán 0 tanulással. Úgyis rengeteg felesleges dolgot tanultok! Mindössze egy mobiltelefon kell hozzá, és valaki, aki lediktálja Nektek a válaszokat! Az eszköz a vizsgaidőszakra való tekintettel most csak 4000 HUF/alkalom. Előtte kipróbálható, kérésre tájékoztatót küldünk. Érdeklődni: [e-mail cím és telefonszám]. Üdv és jó bulizást a vizsgaidőszak alatt is! :)"
Az interneten – sávszélességtől függően – egy-két perc alatt tucatnyi ehhez hasonló hirdetésre lehet rábukkanni. Van olyan hirdető, aki több headsettel "dolgozik", mégis előjegyzési rendszert kellett bevezetnie a nagy érdeklődés miatt. Úgy tűnik, virágzik a puskabiznisz. A fenti hirdetésben megadott telefonszámot felhívva a bejelentkező fiatalember az újságírói kérdésre megerősíti ezt a feltételezést. Mint mondja, hetente négy-öt üzletet köt, a diákok egymásnak adják át az ötletet egy-egy sikeres vizsga után.

"A lányok főként azért keresnek meg, mert reménytelennek látják, hogy fel tudjanak készülni a vizsgára, a fiúk viszont, főleg a tehetősebb réteg, egyszerűen lusták tanulni, inkább bulizni járnak" – összegez a névtelenséget kérő interjúalany. Maga a módszer egyébként adja magát: a hallgató a fülébe teszi a zsinór nélküli headsetet, bekapcsolja a mobilt, bemondja, hogy mi a kérdés, és egy külső segítő már olvassa is neki a választ. A probléma a "bemondással" szokott lenni, hiszen elég feltűnő, ha valaki magában beszél, ezért inkább szóbeli vizsgára ajánlják ezt az "alkalmazást", ahol általában hangosan fel kell olvasni a kihúzott tétel címét. (Írásbeli esetén vannak, akik inkább lefényképezik a kérdéseket, és mms-ben küldik ki, várva a választ.) Informátorunk nem titkolja, hogy a lebukás veszélye jelentős, az első alkalommal őt is elkapták. Sőt, olyanról is hallott, akit emiatt kirúgtak – nemcsak a vizsgáról, hanem a szóban forgó intézményből is. "Aki izgulós, az inkább ne csinálja" – vonja le a következtetést. Emberünk az üzletből nem csinál lelkiismereti problémát: "Én csak a lehetőséget kínálom fel, a felelősség azé, aki bevállalja; a diákok nyolcvan százaléka amúgy is puskázik."

"Május 30-i állig. adójog vizsgára keresek valakit magam helyett. Biztos megegyezünk."; "Valószínűségszámításból (KJF) keresek férfi dublőrt, 06. 17-re."

A headsetet kölcsönző fiatalember szerint egy másik elterjedt módszer a "dublőr" alkalmazása. "Fizetünk tízezer forintot valami okoskának, aztán levizsgázik helyettünk. A dömpingoktatást végző karokon a tanárok úgysem ismerik a több száz diákjukat arcról és névről" – vázolja a lényeget, hozzátéve, hogy aki biztosra akar menni, az az indexében a sajátja helyére a "cserejátékos" fényképét teszi be. Nem véletlen, hogy több intézményben már bevezették, hogy csak személyigazolvány felmutatásával lehet vizsgázni.

Szintén a reformalkalmazások közé tartozik az UV-puska – aminek a látszat ellenére semmi köze az utóvizsgához, legalábbis általában. Ilyenkor a hallgató olyan tintát használ a "pedagógiai segédeszköz" elkészítéséhez, ami csak UV-fényben válik láthatóvá. A vizsgán a sikerhez elég egy olyan toll, amibe egy kis UV-lámpa van beépítve. Így már érthetővé válik, hogy mi a ráció az ilyen – másra nemigen használható – tollak kereskedelmi forgalmazásában…

Alkalmi "szakértőnk" ugyanakkor hangsúlyozza, a legelterjedtebb puskának ma is a kicsinyítve kinyomtatott jegyzet számít.

"Szakdolgozatok, házidolgozatok írása akár angol nyelven is, szinte minden témában. Egy kis csapat várja jelentkezésedet. (Egy emaillel semmit sem veszíthetsz.:) ) Érdeklődj bátran!"

Egy másik virágzó "üzletág" a házi és szakdolgozatok írása. Kísérletünkben egy felnőttképzéssel foglalkozó, ötoldalas házi feladat és egy ötvenoldalas, az "élethosszig tartó tanulásról" szóló szakdolgozat elkészítésére kértünk ajánlatot az interneten található hirdetések alapján. A "közbeszerzési eljárást" egyetlen nap alatt sikerült lebonyolítanunk, összesen öt árajánlatot kaptunk. A beadandó feladatot a legolcsóbban 3 ezer forintért vállalták volna, legdrágábban pedig 8 ezerért. A szakdolgozat esetében 40 és 70 ezer forint között mozogtak az ajánlatok – bár az alacsonyabb tarifával dolgozó "pályázó" további árengedményt is hajlandó lett volna adni a mennyiségre való tekintettel. Szilvi, a legmagasabb ajánlatot tevő dolgozatíró – aki egyébként az idézett hirdetést feladta – a részletkérdéseket is fontosnak tartotta tisztázni már az elején:
"Ahogy dolgozunk: szükségem lesz az iskola dolgozatkiírására (a szakdolinál), mivel ennek kell száz százalékban megfelelnünk. A készre szerkesztett anyagot e-mailen küldöm egy bankszámlaszámmal egyetemben, amire utalsz. Nálunk tehát nincs előre fizetés, védve vagy, csak arra kérlek, hogy mivel mi is mindig határidőre vagy inkább az előtt készen vagyunk, te se húzd el az utalást. A dolgozat terjedelmébe nem számítjuk bele a fedlapot, a tartalom- és irodalomjegyzéket, illetve a mellékleteket, ezeket ingyenesen készítjük." 

Kísérletünk második fordulójában felfedtük újságírói kilétünket, és néhány kérdéssel fordultunk a "pályázókhoz". Az interjút azonban lapzártánkig csupán ketten vállalták. A már idézett, angoltanárként dolgozó Szilvi levelében úgy fogalmaz, számára a szakdolgozatírás hobbi, illetve jó ujjgyakorlat, mivel írónak és újságírónak készül. "És az agyam sem hal meg, amit tanárként már kezdek érezni" – jegyezte meg. Csapatukkal egyébként nemcsak "névtelen" főiskolák hallgatói számára dolgoznak, hanem az ország legjobb egyetemeire, sőt angol nyelven külföldre is írnak dolgozatokat, amelyekből nem egyet publikációra érdemesnek találtak és szakmai kézikönyvnek javasoltak a tanárok. "Különben ez ugyanolyan üzlet, mint a többi. Sokat fáradozunk azon, hogy az ügyfelek elégedettek legyenek, hirdetünk, stb. A világ minden táján létezik ez a szolgáltatás" – írta, hangsúlyozva, hogy ennek ellenére csapatukból senki sem önmagában a pénzért vállalja ezt a jelleg? munkát. Tapasztalatai szerint leginkább a levelező tagozaton és távoktatásban tanuló hallgatók íratják másokkal a dolgozataikat, "hiszen nekik a munkahelyükön, magánéletükben és az iskolában egyszerre kell helytállniuk". 

Egy másik, Axelként bemutatkozó dolgozatírónak is hasonló tapasztalatai vannak: megrendelőinek csupán tíz-húsz százaléka nappali tagozatos hallgató – esetenként valóban "igen hiányos" ismeretekkel –, viszont a többiek mind "melósemberek", akiknél nem az "ész hiányával" vagy a lustasággal van a probléma, hanem egyszerűen nincs idejük az ilyen feladatokkal bajlódni. Axel szerint a lebukás veszélye meglehetősen csekély. "Amennyiben profin megírásra kerül a dolgozat (hivatkozásokkal, szakirodalomjegyzékkel el van látva), valamint a megrendelő sem annyira ostoba, hogy többszöri (minimum három-négy) elolvasás nélkül adja be, akkor nulla az esélye a lebukásnak. Nálam még senki sem bukott le" – írja.

Olvasson tovább: