Kereső toggle

Zarkavi, a lélegző pokolgép

Irak fantomja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Abu Muszab az-Zarkavinak, az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet iraki vezetőjének hívei készek támadást indítani a washingtoni Fehér Ház vagy a Vatikán – akár mindkettő – ellen, ha Zarkavi így dönt – közölte hétfőn a világháló egyik honlapján
a csoport állítólagos helyettes vezetője. Zarkavi nemrég egy üzenetében George W. Busht "Róma kutyájának" nevezte. Az írásos nyilatkozat, amelyet a csoport nevében Abu Abder-Rahmán al-Iraki írt alá alvezérként, iraki biztonsági erők és tisztségviselők – köztük Ibrahím al-Dzsaafari miniszterelnök – elleni támadásokkal is fenyegetőzik: "Meghoztuk döntésünket Isten kegyelméből, hogy harcolunk a hitetlenek, a képmutatók és a gonosztevők ellen – olvasható a nyilatkozatban. – Még ha te (Zarkavi) a Fehér Házhoz és a Vatikán bástyájához viszel is bennünket, szorosan melletted leszünk, amíg célodat el nem éred." Hangsúlyozta az iraki rendőrök és nemzeti gárdisták elleni harcot is: "ők a keresztesek farka, az amerikaiak és a gonosz ráfidák (síiták) mancsai, s nem fogunk könyörülni rajtuk."



Utcakép egy merénylet után Bagdadban. A célpont az iraki hadsereg vezérőrnagya volt

Abu Muszab az-Zarkavi az első számú közellenségnek számít Irakban – legalábbis az amerikaiak és szövetségeseik körében. A háború kezdete óta hajtóvadászatot folytatnak ellene, már többször közölték, hogy a közelébe kerültek és feltételezett búvóhelye ellen átfogó támadást indítottak. E támadások hol egyes épületek, hol kerületek, de nemegyszer egész városok voltak. Ezek az akciók rendre többtucatnyi, nemegyszer több száz áldozattal jártak, akik túlnyomó többsége – ha nem éppen mind – természetesen iraki volt. Hol felkelőknek, hol lázadóknak, hol bandatagoknak nevezték őket, jóllehet mindenki tudja, hogy sok asszony és gyerek holttestét találták meg a harcok színhelyén. Zarkaviét azonban sohasem. Az ember néha azt hiszi, hogy ez a Zarkavi talán nem is létezik, hiszen egy valóságos hadsereg fantomparancsnokaként jelenik meg Irak legkülönbözőbb pontjain, de az irányába kilőtt puskagolyók, rakéták és bombák ezrei sem találták még el. Mint Oszama bin Laden, valahogy mindig kicsúszott üldözői karmai közül.

Zarkavinak így nem is a személye, hanem a nimbusza számít. Az, hogy az ő nevével fémjelzett fegyveres akciók testesítik meg az irakiak Amerika és koalíciós partnerei elleni tevékenységét, amelyet a nemzetközi média hol lázadásnak, hol szabadságharcnak nevez, terrorizmusnak ma már csak elvétve. (Lásd Pelle János tanulmányát a 9. oldalon – a szerk.) Az elnevezés nézőpont kérdése, ám a tények nem kérdőjelezhetőek meg. A hivatalos hadijelentések adatai szerint napjában 30-50 ember hal meg a harcokban. (Egy lapzártakor érkezett hír szerint Bagdadtól északra a kurd rendőrség toborzóirodája előtt robbantotta fel magát egy öngyilkos merénylő, legalább 60 ember halálát okozva.) Az áldozatok irakiak, idegen lázadók, amerikaiak, britek, és akik éppen a bombák, a puskagolyók, vagy ágyúlövedékek útjába kerülnek.

Alig egy hete látott napvilágot az a hír, hogy megalakult az új iraki kormány. 21 napi tárgyalássorozat után Ibrahím al-Dzsaafari, kijelölt iraki miniszterelnök április 27-én bejelentette, hogy befejezte tárgyalásait és létrejött az új iraki kormánykabinet. A kabinet összetételét azonban nem hozta nyilvánosságra, mivel öt miniszteri és két miniszterhelyettesi tárcára "a szunniták és síiták vitája miatt" nem talált megfelelő személyt. Csupán annyit közölt, hogy a kormányban legkevesebb hét nő kapott helyet, és a kisebbségben lévő szunniták kapják a védelmi tárcát. 

A januári választásokon győztes síita Egységes Iraki Szövetség tagjai azonban kiszivárogtatták, hogy a kormányban 17 síita, 8 kurd, 6 szunnita és 1 keresztény miniszter kap helyet. Az amerikaiak minden igyekezete ellenére a kormányból kimaradt Ijád Allávi, leköszönő kormányfő Iraki Listája, amely eredetileg négy miniszteri tárcára tartott igényt. Pedig a párt 40 mandátummal rendelkezik a 275 tagú iraki nemzetgyűlésben.

"Éjjel-nappal azon dolgoztam, hogy olyan kormányt alakítsak, amely cselekvőképes, és amely tükrözi az iraki társadalom etnikai és vallási sokféleségét" – jelentette ki al-Dzsaafari, aki legfontosabb feladatainak az ország biztonságát, az erőszak megfékezését, az állami intézmények zavartalan működését, az újjáépítést és a munkanélküliség elleni harcot jelölte meg. A képviselőknek augusztus 15-éig kell elkészíteniük az ország állandó alkotmányának tervezetét, az amerikai hatóságok által előírt szabályok szerint. Az alkotmányról október 15-e előtt kell népszavazást tartani. Egyszer? többség szükséges az elfogadáshoz, de az alkotmányt elvethetik, ha a 18 iraki tartományból legalább háromban kétharmados többséggel utasítják el a tervezetet. Az alkotmány elfogadásával az új parlamenti választásokat december 15-éig kell lebonyolítani, hogy még az év vége előtt felálljon az új kormány.

Ezeket a híreket, tudósításokat olvasván, hallván úgy tűnik, mintha süketek párbeszéde folyna. Az egyik oldalról egy újfajta, Amerika által diktált, de látszólag, vagy talán valójában is egy sajátos közép-keleti demokrácia alakulna ki, a másik oldalról, a hadijelentéseket figyelve pedig úgy érzi, mintha egy vég nélküli, kilátástalan öldöklés szemlélője volna. (A feltételes mód helytelen, mert ezek tények, ezek a keser? valóság tényei.)

Az első lefejezett túszok igencsak megrázták a világot. Ma már azonban – ha tudjuk is, hogy három román újságíró egy hónapja a nap minden percében a halálát, vagy a szabadulását várja – csak akkor kapnánk fel a fejünket, ha az a hír érne minket, hogy bántatlanul szabadon engedték őket. Hogy egy javakorabeli ausztráliai üzletember két ráfogott géppisztoly között az életéért könyörög a televízió képernyőjén s az ausztrál államelnök azt mondja: "nem alkuszunk a terroristákkal", a túsz családtagjain kívül már senkinek nem okoz álmatlan éjszakákat. Megszoktuk az ilyen képeket.

S míg egy évvel ezelőtt még hetekig nem ülepedő port vert fel a 22 éves amerikai katonanő kegyetlenkedése az iraki foglyokkal, a kutyapórázra kötött meztelen férfi négykézláb mászó képe, a szintén pucérra vetkőztetett férfiak ágyékára fogott géppisztoly csöve, ma már közömbösséget sem kiváltó érzelemmel olvassuk, hogy a katonanő vádalkut kötött a bíráival, hogy szadizmusát 16 év helyett 11 év börtönbüntetéssel sújtsák csak. És azon se leszünk felháborodva, ha egy-két év múlva megtudjuk, hogy jó magaviselete miatt, meg mert egy ügyvédje megtalálja számára a szabadító okot, kiengedik a börtönből. 

Elfogták az al-Kaida harmadik emberét

Elfogták Pakisztánban az al-Kaida terrorszervezet harmadik számú vezetőjét, Abu Faradzs al-Libbi líbiai terroristát. A pakisztáni hatóságok szerint a gyanúsított két, Pervez Musarraf pakisztáni elnök ellen tervezett merényletért is felelős. Ezekben az akciókban tizenheten meghaltak, de Musarraf elnök nem sérült meg.

A 2003 decemberében elkövetett merényletek után a hatóságok egymillió amerikai dollárnyi vérdíjat tűztek ki al-Libbi fejére, mert őt tartották és most is őt tartják a Musarraf elleni támadások értelmi szerzőjének. Pakisztáni biztonsági szolgálatok illetékesei szerint al-Libbi volt az al-Kaida pakisztáni műveleti parancsnoka.

A tájékoztatási miniszter elmondta, hogy a körözött líbiai terrorista a múlt héten került rendőrkézre több más társával együtt, de egyéb részletet nem volt hajlandó elárulni. Nem közölte, hogyan történt az elfogás, és azt sem, hol tartják most fogva a gyanúsítottat. Hírszerző tisztek azt mondták, hogy a líbiai terrorista Pakisztán Dél-Vazirisztán nev? törzsi területén akadt horogra, ott, ahol több száz al-Kaida fegyveres harcol 2004 eleje óta a pakisztáni biztonsági szolgálatok erői ellen. (MTI)

Olvasson tovább: