Kereső toggle

Beszélgetés Duronelly Péterrel, a Budapest Alapkezelő Rt. makroelemzőjével

Népbetegség a pénztelenség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Egy aktuális kutatás szerint ma a magyar lakosság 56 százalékának nincsen semmiféle megtakarítása. Ön szerint mi lehet ennek az oka?

– Ez egy örökség az előző rendszerből. Negyven éven keresztül nem volt mit megtakarítani, mert a munka árát nem pénzben kapták az emberek, hanem természetben, hiszen 3,60 volt a kenyér, és ingyen lehetett nyaralni a balatoni SZOT üdülőkben. Amerikában például sokkal pénzügytudatosabbak az emberek. Amikor megszületik egy gyerek, az egy komoly megtakarítási programot jelent a szülők számára. Nagy a felelősségtudatuk aziránt, hogy ne csak a saját maguk, hanem a gyermekeik jövőjét is biztosítsák. Ha azt szeretnék, hogy a gyerek egyetemre járjon, annak anyagi feltételt kell teremteni. Nagyon hasznos azt hangsúlyozni az embereknek, hogy a saját anyagi jövőjükért ők maguk a felelősek. Hogyha befektetnek egy kockázatos, kiismerhetetlen magánvállalkozásba, és az éppen bedől, akkor ne menjenek a Pénzügyminisztérium elé tüntetni, hogy az állam adja vissza a pénzüket, mert az nem az államnál van.



Duronelly Péter. Tudatosságra kell nevelni a fiatalokat Fotó: Somorjai L.

– Ez az oka annak, hogy a magyaroknak sosincs igazán pénzük, de ha arról van szó, megveszik áruhitelből a félmilliós plazmatévét?

– Azt ne mondja nekem senki, hogy a magyaroknak nincs pénzük. Én minden második évben járok csak síelni egy hétre, de bárhova megyek, ott magyar szót mindig hallok. De például ott van a karácsonyi dugó az M7-en. Állnak az autók, mert nem tudnak lekanyarodni a Tescóhoz a tömött parkoló miatt. Tehát nyilvánvalóan van pénzük a magyaroknak, csak éppen arra, amire nem kellene. 

– Ki lehet gyógyulni ebből a népbetegségből?

– Persze, de hosszú idő kell hozzá. Hozzáteszem, ez mind annak köszönhető, hogy a rendszerváltással sok minden megváltozott. Régen nem kellett tenni semmit, és az állam mindenkit eltartott. Látták, hogy akkor sem kaptak többet, ha jobban dolgoztak, így senki sem erőltette meg magát. Aztán hirtelen jött egy óriási változás. Gyakorlatilag gazdasági összeomlás előtt állt az egész régió. Arról a tudásról, szakértelemről és ambícióról, ami addig elegendő volt ahhoz, hogy valaki a vízfelszínen maradjon, kiderült, hogy elavult, értéktelen. Nem véletlen, hogy az emberek visszasírják a régi időket. Nem véletlen az sem, hogy a mai politikai pártok közül senki sem akarja igazán lebontani a Kádár-rendszert. Ezt persze nem merik megmondani a szavazóknak, hanem azt mondják, hogy ez már nem a Kádár-rendszer, de azért csak-csak visszaköszönnek az elemei. 

– Hogyan lehetne úgy nevelni a mai fiatalokat, hogy fejlettebb legyen a pénzügyi kultúrájuk, mint a mostani felnőtt generációé? 

– Szerintem be kellene vezetni az alapvető pénzügytant a középiskolai tárgyak közé. Tudom, hogy a középiskolások így is nagyon le vannak terhelve, de az az igazság, hogy szelektálni kellene a tananyagot.

– Az Egyesült Államokban ez így működik?

– Hogy tanulnak-e közgazdaságtant a középiskolában, azt nem tudom, de ott teljesen más az oktatási rendszer, sokkal gyakorlatiasabb. Sokan azt mondják, hogy az amerikaiak műveletlenek. Ez igaz, mert lehet, hogy nem tudják, ki volt Szapphó, viszont sokkal életrevalóbbak. Tudják, hogy két lábuk van, és saját maguknak kell azon megállniuk az életben. Ez nem csak azt jelenti, hogy itthon is mindenki tanuljon pénzügyet. Tanulhatnának például környezetvédelmet is, ami megint csak egy fontos téma napjainkban, és szintén az egyén és mindnyájunk felelősségéről szól. A tudatosságra nevelést kellene növelni az iskolákban.

– Pár hete átmenetileg megingott a BUX, az egész régióban gyengülget a forint, legutóbb újra 50 bázispontot vágott az MNB, és ha jól hallottam, a külföldiek kezdik eladogatni a magyar állampapírjaikat… Milyen befektetéseket ajánl egy ilyen környezetben egy elismert portfoliókezelő?

– Más devizapiacokhoz képest a forintpiac még relatíve stabil. Jelen pillanatban a kelet-európai valuták sok befektető számára kedvező lehetőséget kínálnak, igaz, az egyes országok között vannak különbségek, ezek egyedi kockázatok. Sajnos ebből a szempontból mi állunk a legrosszabbul a régióban. Ami a BUX-ot illeti, már két éve emelkedő trendben van, de minden trendnek vége van egyszer, és minden fordulónak vannak jelei. Ami most történt, az az, hogy egy erősödő trend mellett, nagy forgalom mellett begyorsult, s utána ebből visszavett, tipikusan egy ilyen jel szokott lenni, de hogy a trendnek vége, azt korai lenne kijelenteni. 

– Mivel szokta meggyőzni azokat, akik ódzkodnak attól, hogy befektetési alapokba tegyék a pénzüket?

– Azzal, hogy ha megfelelően válogatják össze a befektetésük tárgyait, mondjuk lakást, termőföldet, részvényt, kötvényt stb., akkor minden periódusban találnak olyan formát, amivel jobban járnak, mint egy sima bankbetéttel. Most például úgy néz ki, hogy 2005-ben nagyon jók lesznek az ingatlanalapok, amelyek közel kétszámjegy? hozamot is tudnak produkálni. Én most ezt ajánlanám.

– Mitől lesz értékálló egy vagyon? Attól, hogy sokféle eszközből áll, vagy attól, hogy állandóan mozgatják? 

– Ha valaki jól tudja kezelni a vagyonát, akkor attól jó, ha mozgatják. Attól is függ, hogy a befektetni szándékozó mennyi időre tudja nélkülözni a pénzét, nincs-e rákényszerítve arra, hogy pont akkor vegye ki a pénzét a befektetéséből, amikor az átmenetileg éppen rosszul áll. Nyilvánvalóan változatossá is kell tenni a vagyon összetételét, ahogy ezt a tankönyvek is mondják, de mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi az, amiben megbízik. 

– Miért bízzon meg valaki egy befektetési alapban?

– A befektetési alapok itthon egy jól szabályozott, ellenőrzött piacot alkotnak. A bankok szakszer? kockázatkezelést folytatnak, a felügyelet szigorú, és az alapkezelők is figyelnek arra, hogy minél több információt és tanácsot adjanak az ügyfeleknek. 

– Hogyan tudunk részesedni egy befektetési alap hozamából?

– Befektetési jegyet kell vásárolni, ami maga is egy értékpapír. A befektetési alap aztán az így befolyt pénzt az arculatának megfelelő eszközökbe fekteti, a befektetési jegy tulajdonosa pedig részesül abból a hozamból, amit a befektetés megtermelt. Minden alapnak van egy profilja: lehet pénzpiaci alap, részvényalap, ingatlanalap stb. Minden alapnak van egy jegyzett árfolyama is, ami visszatükrözi, hogy mennyi a benne lévő papírok értéke.

– Milyen típusú befektetőknek ajánlott egy-egy alaptípus?

– Akinek több pénze van, és ezt hosszú távra is nélkülözni tudja, annak ajánlható a részvényalap, de hasonlóképpen ilyeneknek ajánlható az ingatlanalap is. Nem azért, mintha az ingatlanalap olyan mozgékony lenne, mint a részvény, hanem mert itt a pénzmozgatás nagyon költséges. Itt nem értékpapírt vesznek, amit holnapután el lehet adni, hanem például egy házat, amin nem lehet olyan hamar túladni. Az ingatlanalap-kezelők komoly büntető jutalékot számolnak fel, ha az ügyfél túl korán veszi ki a pénzét. Egyébként pedig nincs olyan befektetési alap, ami mindig jó lenne. Ha valaki semmilyen kockázatot nem vállal fel, annak leginkább a pénzpiaci alapot ajánlom, de ne számítson túl nagy hozamokra.

– Az Ön számára mit jelent a pénz?

– Az ember tulajdonképpen azért dolgozik, hogy legyen pénze. Persze, ha csak azért dolgozik, az nem jó. A pénzkeresés egy kényszer.

– Lehet elég pénze valakinek?

– Szerintem lehet. Ez hozzáállás kérdése. Ha az embernek több pénze van, attól biztosan nem lesz rosszabb sora, mindenki szeretne több pénzt. Kérdés, hogy a még több pénzért ki mennyit hajlandó beáldozni a szabad idejéből.

– Hosszú távon mi jobb, ha valakinek túl sok, vagy ha túl kevés pénze van?

– Nem tudom, mert még nem tapasztaltam meg egyik esetet sem. Viszont az is igaz, hogy a nagyon sok pénz, főleg, ha túl hamar jött, sok embert tönkretesz. Van olyan is, aki nem feltétlenül a pénzt szereti, hanem egyszerűen a sikert hajtja, mert teljesítménykényszere van. Azok, akik saját vállalkozást visznek és igazán sikeresek, egy idő után már nem is a pénzért csinálják, hanem a tettvágy miatt.

– Ön évente több százmillió forint sorsáról dönt. Ez jóval nagyobb összeg, mint amit a személyes életében kezel. Hogyan lehet hozzászokni ehhez a kontraszthoz? Hol van ebben a fokozatosság elve?

– Nem a mennyiség a lényeg, hanem az, hogy hány helyre fektetjük be. Ha van egy piac, amit az ember tud kezelni, akkor mindegy, hogy most százmilliárd vagy százezer forintról van-e szó. De igazából ezek a nagy összegek sosem tárgyiasulnak a számomra. Emlékszem, amikor lakást vettem, és az ügyvéd asztalán megláttam azt a halom pénzt, nem kaptam levegőt. Sose láttam még annyi készpénzt egyben. De a felelősség azért mégis ugyanakkora, függetlenül attól, hogy digitális számként vagy tárgyiasulva látod az összeget.

– Hogyan bírja a munkájával járó stresszt?

– Ezt túlmisztifikálják. Szerintem egy pilótának vagy egy orvosnak sokkal nagyobb felelőssége van, mint egy portfoliókezelőnek. Persze nálunk is van stressz, de azért hozzá lehet szokni. Nekünk mindig van egy második esélyünk, hogy rendbe hozzuk a dolgokat, ha valami véletlenül nem sikerült. Ez például a pilótákra ugye nem igaz. Természetesen egy alapkezelést is el lehet szúrni, de ahhoz hibák sorozatára van szükség.

– Milyen hosszú távú befektetési stratégiában kellene gondolkodniuk a mai fiataloknak?

– Egy általános megtakarítási életpálya úgy néz ki, hogy amikor valaki elkezd dolgozni, akkor relatíve több pénze lesz, vagy legalábbis kellene, hogy legyen. Amikor családot alapít, akkor ebből meglehetősen leépít. Amikor a gyerekei felnőnek, akkor megint egy ilyen kicsit megtakarítói szakaszba lép. Én azt ajánlom, hogy amikor az embernek van lehetősége arra, hogy félretegyen, akkor tegye azt, készüljön a jövőre. Két nagy periódus van az ember életében, amikor több pénzre van szüksége. Az egyik az, amikor keres, de sok a kiadása is a család miatt, a másik az, amikor már nem is nagyon keres, de azért meg szeretne élni, ez a nyugdíjas kor. 

– Mi az a minimum összeg, amikor már érdemes befektetésre gondolni? Ez lehet tízezer forint is, vagy inkább néhány millió?

– Bármennyi lehet. A befektetés nem feltétlenül azt jelenti, hogy részvényeket veszünk. Ha valakinek van egy olyan megtakarítása, amihez nem kell napi szinten hozzányúlnia a gyakori kiadások miatt, akkor azzal már érdemes befektetésként foglalkozni. Egy tőzsdéhez nem értő embernek az a legegyszer?bb, ha kiválaszt néhány befektetési alapot, és megnézni, hogy az elmúlt években hogyan mozogtak a hozamaik. Ez nem azt jelenti, hogy az a szám bármit is mond a jövőbeli teljesítményre vonatkozóan, de azt megmutatja, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik az a befektetés. 

– Mit tanácsol azoknak a fiataloknak, akik közgazdasági pályára készülnek?

– A budapesti egyetemen kívül jó a pécsi és a miskolci képzés is. Az nehéz kérdés, hogyan találja meg valaki az egyensúlyt az egyetemi évek alatt a tanulás és a munka között. A legtöbb munkahely, ahová egy egyetemistát felvesznek, az csak "favágásról" szól. Ez pedig elveszi az időt a tanulástól. Szerintem, amíg nem muszáj, addig ne dolgozzanak. Diploma után úgysem ússzák meg negyvenöt évnél kevesebb munkával. Közgazdászokból egyébként is túlképzés van. Sok iskola kínál ma meglehetősen súlytalan közgazdász-képzést, és
ez utóbbiak nagyon leverik a munkapiaci árakat. Nem túl jó ma már közgazdásznak lenni. 

– Ha most kapna hirtelen egymilliárd forintot, mire költené?

– Nem tudom… Talán vennék egy láda sört, és összehívnám a haverokat. Meg persze befektetném egy jó kis alapba...

Duronelly Péter

Egyetemi évei alatt a GKI Gazdaságkutatónál dolgozott elemzőként. 1996-ban diplomázott a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, pénzügyi és statisztikai szakirányokon. Ugyanebben az évben kezdett dolgozni a Budapest Alapkezelőnél mint a gazdasági és pénzügyi folyamatok elemzésével foglalkozó munkatárs. 1997 szeptemberétől a Budapest alapok kötvénybefektetéseiért felelős portfoliókezelője. Tevékenységének első éve alatt, 1998-ban a Budapest II. alap az év legjobban teljesítő alapja volt, megelőzve a piac többi szereplőjét. A bankok és az elsődleges forgalmazók körében végzett szavazás alapján az 1998-as és 2000-es év "legszofisztikáltabb állampapírpiaci befektetőjének" választották. (Forrás: Budapest Bank)

Olvasson tovább: