Kereső toggle

Legyen Ön is milliomos – Némedi József kézbesítő

A postás, akinek kétszer csengettek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A népszerű vetélkedő eddigi történetében a legnagyobb nyereménnyel, húszmillió forinttal egy békéscsabai postás, Némedi József távozott. A műsor jubileumi adásában azután újra játéklehetőséget kapott, ahol újabb hárommilliót kasszírozhatott. 



Némedi József milliomos. A tudásért hajt Fotó: H. S.

– Hogyan tovább?

– Ez a pénz arra nem elég, hogy ne csináljak semmit. Hamar elfogy, főleg, ha az embernek nincs semmije, mint nekem. Ha ennek az összegnek a sokszorosát nyertem volna, talán már nem lennék postás, így azonban muszáj. Talán már szeretem is a szakmát. Van rosszabb is ennél.

– Sok okos, művelt ember jelenik meg a képernyőn, akik mégsem jutnak el a csúcsra a műsorban. Van valami titok, amit csak te ismersz? 

– Szerencsém volt, mert olyan kérdéseket kaptam, amikre mindre tudtam a választ. 

– Nem mondod…

– Na jó, komolyra fordítva, nincs titok, nincs misztérium, egyszerűen szeretek olvasni, és ami érdekel, az megragad a fejemben.

Persze olvashatnék sokkal többet is, most például elővettem a gimnáziumi könyveket, és egyre jobban úgy érzem, mintha semmit sem tudnék. Elkezdtem újra történelmet, irodalmat tanulni, aztán majd egy kis matekot is kéne. Az iskolában mindazt, ami kötelező, utálja az ember, de később rájön, hogy nem hülyeség tudni, mi miért van, nem fölösleges tisztában lenni a dolgokkal. 

– Ha jól értem, "kötelező tárgyakat" nem tanulsz…

– Sajnos az iskolában nem tanultam, mert kötelező volt. De a felfogásom mára megváltozott. Azt szeretem, ha könnyen mennek a dolgok, és önmagamban érzek kihívást a sikerre. Nyelveknek is ny?g nekiülni, de mégis ezt teszem mostanság. Elhatároztam, hogy legalább nyolcat megtanulok, de csak olyan három-négyezer szó erejéig, és nem a nyelvvizsga miatt. Arra nincs szükségem, mert használható tudást akarok, nem papírt.

– Mennyit olvasol egy nap?

– Mikor hogy. Mostanában kevesebbet, mert tanulok zongorázni. 

– Nem késő így, huszonévesen elkezdeni?

– Ahol a polgári szolgálatot töltöttem, volt a teremben egy zongora. Szünetben mindig kikölcsönöztem a török induló kottáját. Megnéztem, mit jelentenek a keresztek a sorok elején. Ez nem zongorázás volt még, de ekkor tetszett meg.

– Ezek szerint sok minden érdekel. Mi az, ami nem?

– Egyedül a politikát rühellem. Ha megkérdeznék tőlem, ki az ilyen, amolyan miniszterünk, fogalmam sincs. Szavazni se megyek soha többet, nem érdekel, elvették a kedvemet, mert nem tudjuk befolyásolni a döntéseiket semmilyen irányba. Visszahívni se lehet őket, ha nem jól végzik a munkájukat, akkor meg minek a választás.

– Visszatérve a sikered titkához: valami "extra" csak van a fejedben, a memóriádban?

– Szerintem mindenkinek kitűnő memóriája van, és a képességei is hasonlóak az enyémhez, csak lusták az emberek, nálam is lustábbak, és a tévé előtt ülnek öt-hat órát. Ezáltal pedig sajnos leépül ez a fajta képességük. 

– Megváltozott az életed a nyerések óta?

– Amennyire meg tudja változtatni egy ilyen népszerűség, annyira meg, de alapjában véve engem nem befolyásolt. Maradtam, aki voltam, egy vidéki postásfiú nem túl bonyolult élettel. Zárkózott vagyok, nem érdekel a tizenöt perc hírnév. Nem próbálok meg a hirtelen jött ismertségből bármit is kihozni.

– Az ügyfeleknek mégiscsak jelenthet valami pluszt, hogy a húszezer forint nyugdíjat és a tízezres villanyszámlát egy milliomos postás hozza, nem? 

– Nem tudom, mert még csak egy hete dolgoztam a mostani körzetemben, amikor először sikerült nyernem. Tehát nem volt mihez viszonyítanom. Egyébként magammal kapcsolatban azt szoktam mondani: kisembernek is születni kell.

– A második nyerésed után kiderült, hogy rossz válasszal győztél. Azóta már tudod, hol halt meg Lenin?

– Tudom, már rögtön a műsor után is tudtam: Moszkva mellett, Gorkiban. Hiába reklamáltak sokan utólag, hogy nem is volt a helyes válasz a képernyőn, nyertem, mert jelöltem. A tizenegyes az, amit a bíró megad.

Olvasson tovább: