Kereső toggle

Rögtönzött mérleg az uniós tagságról

Sima leszállás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Se földindulás, se égzengés, mégis mindenkit érintő, hosszú távú változás – mi ez? Nos, ez hazánk első európai uniós (naptári) évének mérlege. A félelmek ellenére nem söpört végig csődhullám, nem tört ki árrobbanás, nem indult meg tömeges elvándorlás sem, ám mégis az életünk minden szegmensét érintő, hosszú távú változások sora kezdődött el, amely mind az állami, mind a vállalkozói, mind a privát szférát befolyásolja. Lapunknak nyilatkozó szakértők szerint pozitívnak mondható a kilenc hónapos mérleg. 



2004. május 1., a rajt napja Fotó: Somorjai L.

2004. május 1. emlékezetes dátum: hazánk hivatalosan is tagja lett az Európai Unió közösségének. A csatlakozás mérlegét nem könny? meghúzni ilyen rövid idő után, hiszen sok területen még nem érzékelhetők a hatások. Mindenesetre örömteli, hogy nem igazolódtak azok a félelmek, amelyek a hazai cégek tömeges csődjétől, külföldi vállalatok rohamától vagy jelentős munkaerő-elvándorlástól, nagyobb áremelkedésektől és egyéb krízistől tartottak. 

Az uniós tagság nem csoda, amely egyik napról a másikra megváltoztathatná az országot – fejtette ki kérésünkre Palócz Éva, a Kopint-Datorg Rt. vezérigazgató-helyettese. Az uniós csatlakozás viszont az igazság órája: azok az ügyesebb, felvilágosultabb vállalkozók fognak kedvezményezett pozícióba jutni, akik ezért sokat tesznek. Akik megtanulnak pályázatot írni, idegen nyelvet beszélnek, akik tárgyalóképesek. Akik tovább képzik magukat. Egyszóval, akik aktívak, kezdeményezők. 

Dezséri Kálmán, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa is úgy látja, nem zártunk rossz évet, de a jövőre nézve feladat mindannyiunknak, hogy javítsunk a mérlegen. Ez állandó harcot, küzdelmet jelent, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki a tagság számára nyitva álló lehetőségekből. Ezt a hozzáállást kell megtanulni. Ahogy eddig nem történt csoda: nem ugrott meg az életszínvonal, úgy ez az idén és jövőre sem várható. Sok türelem és sok munka kell ahhoz, hogy elérjük – hangsúlyozta a kutató. A tagság nem jár együtt azonnal ható erővel, ami látványos életszínvonal-emelkedést hozna, ezért alkalmazkodni kell, és be kell szállni a versenybe. 

Pozitívumok

Májustól hivatalosan is megnyíltak a kapuk. Bárki szabadon tanulhat, utazhat, dolgozhat az unió országain belül. A pozitívumokhoz sokan viszonyultak pozitívan: az elmúlt évben érezhetően több diák készült külföldi egyetemeken tanulni, és vonzókká váltak a nyelvgyakorlási, munkavállalási lehetőségek uniószerte. Vállalkozó kedvűek közül sok honfitársunk próbál szerencsét az EU-n belül, még a korlátokat támasztó országokban is el lehet helyezkedni kellő szaktudással és ügyességgel. Az útlevél és a vámkezelés megszűnése is elősegítheti a nagyobb utazási kedvet, a gyakoribb külföldi bevásárlóutakat, illetve nyaralásokat, amelyek remélhetően az évek során az életszínvonal emelkedésével egyre természetesebb programok lesznek. 

Az uniós tagság pozitív hozadékaként elkezdtek csordogálni az uniós pénzek, eddig 225 milliárd forintról született kötelezettségvállalás. Kellemes csalódást okoztunk tehát saját magunknak, hiszen a csatlakozást megelőző időszakban másról sem volt szó, mint arról, milyen felkészületlenek vagyunk, és menynyire nem fogjuk tudni kihasználni az uniós pénzeket. Nos, ez a félelem sem jött be. Sőt, a velünk együtt csatlakozó országok között kiemelkedően jó eredményt értünk el a "pályázatírás versenyében". (Szivárgó közösségi pénzek. Hetek, 2005. február 4.) Az uniós pénzekből számos jelentős beruházás indulhat el, amely nemcsak az egyes vállalkozások technológiai színvonalát és versenyképességét javíthatja, hanem egész települések, régiók életminőségét is emelheti. Hosszú évek, sőt évtizedek után megépülhetnek szennyvíztisztítók, kiépülhet a csatornázási rendszer, ivóvízminőség-javító, illetve hulladékkezelő központok. Autóutak épülhetnek, sőt munkahelyteremtő, oktatást, továbbképzést célzó programok is indulhatnak országszerte. 

Ám igazságtalanul szépítenénk a bizonyítványt, ha nem tennénk említést a privátszférát érintő hátrányokról. Tavaly ugyanis két olyan intézkedés született – az uniós normák teljesítésére hivatkozva –, amelyek érzékenyen érintették a pénztárcánkat. Ki ne emlékezne az év eleji "áfakulcs-átrendezős projektre", magyarul, emelésre, vagy a külföldről behozott autókra kivetett regisztrációs adó bevezetésére. A nulla és a 12 százalékos áfakulcs megszüntetése érzékelhetően drágította az érintett termékeket, emelve ezzel az inflációt. Emiatt viszont nem hogy nem emelkedtek tavaly a bérek, hanem – egy százalékkal – csökkentek az előző évhez képest. A regisztrációs adó pedig jelentősen megemelte a használt autók árát, olyannyira, hogy drasztikusan visszaesett az értékesítésük. (Betett a regadó. Hetek 2005. február 4.). Ám ezeket az intézkedéseket nem írta elő az EU, és nem következnek az uniós tagságból – mint ahogy ezt kommunikálta a kormány. Inkább arról volt szó, hogy a kormány egy új adónemet alkotott magának azért, hogy ezzel is csökkentse a költségvetés hiányát. 

Verseny, kihívások, feladatok

A májusi csatlakozás tavaly jól összezavarta az államháztartás adatait – szögezte le Palócz Éva, hozzátéve: – szerencsére ez a hatás az idén már csak korlátozottan érvényesül. A tagsággal járó szabályzóváltozások miatt ugyanis nagy összeg? áfabevétel esett ki, amely csak részben volt előre kalkulálható. 

Az EU-ba való belépés sok tekintetben azt is jelenti, hogy ütött az igazság órája. Azok a visszásságok ugyanis, amelyek egy kis országban még elmennek, már nem fogadhatók el az európai közösségben. Uniós szinten olyan "játéktér" nyílt meg a vállalkozások előtt, melyek a korábbinál nagyobb mértékben teszik lehetővé az irracionális gazdaságpolitikai intézkedések, szabályozások kikerülését. S ha Magyarországon túlságosan magasak az áfakulcsok, akkor erős az ösztönzés, hogy adófizetéseiket a vállalatok lehetőség szerint más országokba tereljék. 

Dezséri Kálmán kifejtette: az EU-tagság kihívás, feladat az állam számára is, hiszen versenyképessé kell tennie az országot, az itt működő vállalatokat úgy, hogy közben teljesítse az uniós befizetési kötelezettségeit, feleljen meg az euró bevezetéséhez szükséges feltételeknek, fejlessze az infrastruktúrát, teremtsen olyan szabályzókat, gazdasági környezetet, ahol nő a foglalkoztatottság, emelkedik az életszínvonal. A tagság felelősséggel is jár – tette hozzá. 

Cégek

Nem könnyebb a helyzetük a vállalkozásoknak sem. Bár a tagsággal nőtt Magyarország presztízse a külvilág előtt, amit a tavalyi 3 milliárd eurós, jelentős működőtőke-beáramlás is jól mutat, megnyíltak a külföldi pénzpiacok a hazai vállalkozók számára is, tehát könnyebben és olcsóbban tudnak hitelekhez jutni, ám a hazai vállalatoknak egyre nagyobb kihívással, versennyel kell szembenézniük. Ez a "nyomás" különböző mértékben, de minden szektorban megfigyelhető. A legkisebb változás talán a multik és a nagyobb cégek körében volt. Nagyobb és egyre fokozódó nyomás alá kerültek ugyanakkor a kisebb, főként hazai cégek. 

Sz?cs György, az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) elnöke kérdésünkre kifejtette, a magyar gazdaság úgy vészelte át az elmúlt időszakot, mintha nem történt volna kardinális változás a működését illetően. A vállalkozók igyekeztek megfelelni az uniós előírásoknak. Az IPOSZ felmérése szerint cégenként közel hárommillió forintot fordítottak a szükséges beruházásokra. Antalffy Gábornak, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) ügyvezető elnökének tapasztalatai szerint a kereskedelmi cégek számára leginkább az adminisztráció radikális növekedése jelent nehézséget. Családi vállalkozásoknak ez a feladat nemcsak a munkaerőhiány miatt megterhelő, hanem anyagilag is kihívást jelent, hiszen ez és a – szintén uniós előírások miatt szükséges – külső szakember alkalmazása havonta akár több százezer forintos többletkiadást eredményez. Sz?cs György több olyan esetet is tud, amikor komoly nehézséget vagy bezárást okozott a számunkra még mindig szokatlan, némelykor feleslegesnek tűnő uniós előírások betartása. Egy egész falut kenyérrel ellátó, családi vállalkozásként működő vidéki pékségnek például be kellett zárnia, mert nem volt pénzük kijavítani a hullámos padlót, és 45 fokosra átépíteni az ablakpárkányt, ahogy az EU előírta. Egy ruházati kereskedőt azért büntettek meg 50 ezer forintra, mert nem megfelelő sorrendben szerepeltek a kezelési utasítás ikonjai. De azért is büntetést szabhatnak ki, ha egy üzletben nem szabályszerűen tárolják a takarítószereket. Nem lehet például egy helyen tartani a felmosórongyot és a vödröt. Egy úgynevezett méregkönyvet kell vezetni arról, hol vásárolták a tisztítószereket, naponta hány decit használtak fel, hány napig tart ki egy flakon. És az sem mindegy, hova kerül használat után… 

A hazai cégek számára a legnagyobb problémát és kihívást mégis az erősödő verseny jelenti. Szinte már a csatlakozás másnapján megjelentek az olcsóbb élelmiszerek a pultokon. Mindez az élelmiszeripari vállalkozókat nyilván hátrányosan érinti, de a fogyasztók és a makrogazdaság a nyertesei ennek a folyamatnak – állította Palócz Éva –, mert az olcsóbb élelmiszerek csökkenő inflációval járnak együtt. Az árverseny is hozzájárult ahhoz, hogy az év második felében érzékelhetően csökkent az infláció. 

Antalffy Gábor hozzátette: a hazai cégek számára az igazi gondot az erősödő verseny, a tőkeerős versenytársak megjelenése és magatartása jelenti. Tipikusan magyar probléma a tőkeszegénység, és sajnos ez előrevetíti, hogy számos vállalkozó nem fogja bírni a versenyt. A nyugat-európai cégekhez viszonyítva eddig is nagyon alacsony árréssel dolgoznak a hazai cégek, a magas adók és a multik árversenye és a tagságból fakadó pluszkiadások miatt még inkább szűkül a mozgásterük. A hipermarketek, az áruházláncok olyan gyilkos árversenyt diktálnak, hogy egy szűk beszállítói körön kívül nem sokan bírják. Eddig is láthattunk sok példát, hogy kisebb üzletek becsuktak, ám ez a tendencia egyre látványosabb lesz – fejtette ki. Elég csak az olyan a hagyományosan magyar márkákra gondolni, mint a Keravill vagy a Skála, melyek a közelmúltban jelentették be, hogy lehúzzák a rolót. Ausztriában is hasonló folyamatok játszódtak le az uniós csatlakozás utáni időszakban. A helyi vállalkozásoknak több mint egyharmadában nagy volt a fluktuáció: rengetegen tönkrementek, vagy tevékenységet változtattak, többen alkalmazottak lettek. A hazai cégek még próbálkoznak, igyekeznek talpon maradni, de láthatóan egyre nehezebb megtalálniuk azt a tevékenységet, ami nyereséget hozhat. Nálunk külön gondot jelent, hogy kevés a munkalehetőség. Ha tönkremegy egy vállalkozás, nehezen tudnak alkalmazottként elhelyezkedni. Nem kizárt – mondta Antalffy –, hogy talán éppen erre való tekintettel, mintegy a gondokat megelőzendő hozta a kormány az év elején azt az intézkedést, hogy a vállalkozók 4 százalékos járulékbefizetés fejében igényelhetnek munkanélküli ellátást. 

(Az összeállításban segített Major Nóra)

Olvasson tovább: