Kereső toggle

Beszélgetés Takler Ferenccel, Az Év Bortermelőjével

A siker záloga a minőség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Magyar Borakadémia 1991 óta ítéli oda a legjobb borásznak Az Év Bortermelője címet. Az idén Takler Ferenc szekszárdi borász a 2002-es évjáratú bikavérével harcolta ki magának ezt a kitüntetést. A háromszáz éves bordinasztia legifjabb tagjainak, Takler Ferencnek és két fiának borait nemcsak a hazai, hanem a nyugat-európai, sőt a tengerentúli közönség is jól ismeri, és – ahogy az eddig begyűjtött több nemzetközi díj is jelzi – elismerik. A 36 hektáros ültetvényen elsősorban vörösborokat adó szőlőket gondoznak, a pincészetben pedig kétszázezer palack bor készül évente. 



Takler Ferenc Fotó: MTI

Takler Ferenc éppen új ültetvényének telepítésén dolgozott Szekszárd határában, amikor megszólalt a mobiltelefonja, és közölték vele, hogy az ország legjobb öt borászának az egyike lett, aki szóba jöhet Az Év Bortermelője cím elnyerésénél. A szakma, a gasztronómia jeles képviselői és újságírók ajánlásai alapján került az előkelő helyre, s végül a száztizenhat akadémiai tag őt találta a legméltóbbnak erre a címre 2004 decemberében. Takler Ferenc évek óta jelen van a hazai és nemzetközi borversenyek élvonalában.

– Attól még nem lesz valaki jó borász, hogy egy-egy válogatással elnyeri az első helyet, azzal azonban igen, ha stabilan minőségi borral jelenik meg a piacon. Nem készíthetünk gyenge borokat, ezt nem engedhetjük meg magunknak – mondta Takler Ferenc, aki két fiával, Andrással és az ifjabbik Ferenccel közösen gazdálkodik. – Nem az a fontos, hogy minden versenyről aranyéremmel térjünk haza, hanem az, hogy mindenhol ott legyünk az élvonalban. A mostani elismeréstől azt remélem, hogy nagyobb figyelmet kap a szekszárdi borvidék, mert sok tehetséges borász él itt. 

– A szekszárdi borvidéknek nagyon jó szőlőterületei vannak, jó fekvésűek a lejtői, az adottságai kiválóak, és – ahogy mondta – sok errefelé a tehetséges borász is. Mégis mitől lesz valaki elismert, keresett szakember? Mi az, amitől ki tud emelkedni a többiek közül?

– Ez az, amit nem lehet megtanulni. Azt a valamit vagy a génjeiben hordozza az ember, vagy nem. A bor egy szubjektív anyag, amit a borász saját ízlésének megfelelően formál, és ha az egyezik a fogyasztó igényével, akkor szerencsés egybeesésről van szó. Nálunk ez többnyire sikerült, mert a piaci igények egybeesnek a mi mediterrán stílusú, lágy, gömböly? borainkkal.

– A hazai éttermekben, bortékákban keresettek a boraik, de az ország határain kívül kik vevők a Takler-borokra?

– Az Egyesült Államokban csak a csúcsborainkat keresik. Hollandiában, Ausztriában és Lengyelországban a teljes készletünkre vevők. Nehéz versenyezni a több száz éves hagyományra visszatekintő európai pincészetekkel. Bár bátran állíthatom, hogy a hazai borászat másfél évtized alatt legalább ötvenéves lemaradást hozott be. A szekszárdi borvidék is sokat fejlődött. Talán elérjük azt, hogy a térséget nem egy másik borvidékhez mérik, hanem önmagához, és a helyét sem úgy határozzák meg, hogy hány kilométerre van Villánytól. Azt tudjuk, hogy van még teendőnk a reklám területén, de én továbbra is azt vallom, hogy először minőségi bort kell garantálni.

– Úgy tűnik, nagyon divatos foglalkozás lett a borászkodás, hiszen egyre több híres ember dicsekszik azzal, hogy szőlészete és saját bora van, de politikusok, bankárok is szívesen fektetnek be erre a területre. Ez azt jelenti, hogy ez egy nyereséges ágazat?

– Remélem, hogy idővel a minőség és a jövedelmezőség egy irányba kerül. Ez ma még nem így van. Sokan talán azért fektetnek be, mert tisztelik a hagyományokat, a jó minőséget, és szeretik a jó bort, s talán majd egyszer jó üzletnek számít egy kiváló borvidéken területtel rendelkezni. Egy jól felszerelt pincészethez sok pénzre és rengeteg fejlesztésre van szükség. A körbetartozás bennünket sem került el, az egyik helyen én mentegetőzöm amiatt, hogy nem tudok fizetni, a másik helyen pedig az adósságomat próbálom behajtani. Ez nagyon igénybe veszi az embert. Arról már nem is beszélve, hogy az állam több millió forint áfa-visszatérítéssel és állami támogatással tartozik. 



Takler Ferenc borháza. A minőség meghozta gyümölcsét Fotó: M. I. 

– A borászkodáson kívül mire futja az idejéből?

– Minden, amit csinálok, valamilyen oknál fogva a borászkodáshoz köt. Pihenésre, kikapcsolódásra nincs időm. A két fiam már kamaszként is tevékenyen részt vett a munkában, így nem is volt kérdéses, hogy felnőttként mi lesz a hivatásuk. András – az idősebb fiam – vállán nyugszik a marketing, a papírmunka, a jogszabályok követése. Ferenc, a kisebbik fiam pedig egyszer majd átveszi tőlem a pincekulcsot. Mindketten a családi gazdaság stabil pilléreinek számítanak. Minden fontos döntést együtt hozunk, így kisebb a hibalehetőség is. Ez egy életforma, amit szívesen vállalok. Gyakran előfordul, hogy nem jut idő még ebédelni sem, mert csoportot fogadunk, nincs szombat, nincs vasárnap. Néha az egyik, hajnalig tartó programból úgy esünk bele a másnap reggel kezdődőbe. De örülünk, hogy keresnek bennünket, és a borszerető vendégeknek soha nem mondunk nemet.

– Milyen terveik vannak, amelyeket szeretnének minél előbb megvalósítani?

– Szeretnénk a pincészetünket bővíteni, egy áruraktárt építeni, panziót kialakítani. Hogy mindez mikor valósul meg, arra nem tudom a választ, mert ez attól függ, sikerül-e elnyerni a pályázati forrásokat. Ezeket pedig nem adják könnyen.



Takler Ferenc és fiai a családi pincében Fotó: M. I.

– A tavalyi sok csapadék megnehezítette a múlt évi szüretet. Milyen évjáratra számítanak?

– Nem csak a szüret időpontjában, de egész évben gondjaink akadtak. A bajban viszont megmutatkozott, melyik fajtákra számíthatunk. A kékfrankos, a merlot és a kadarka igen jónak ígérkezik. Az esetleges hiányosságokat a gyorsan fejlődő pincészetek ma már kezelni tudják. Hozzátenném: nincs jó minőség? bor megfelelő szőlőtermés nélkül. A szekszárdi gazdáknak is be kellene látniuk, a dömpingtermelés helyett a kisebb mennyiség és jobb minőség felé kellene váltani. Nincs más út, különben nem tudjuk a borainkat értékesíteni. Ugyanis a minőségre mindig van kereslet.

Névjegy

Takler Ferenc, gépésztechnikus. 1987-től magángazda. 

• 2000–2004 A Pannon Bormustrán a legjobb 12 vörösbor egyike mindig a Takler pincéből került ki. 

• 2000 Vinagora Budapest: Regnum aranyérem és a médiazsűri különdíja. 

• 2002 A Borbarát Magazin Top 12-ben a 2000-es évjáratú kékfrankos-válogatást az ország legnépszerűbb borának választották. 

• 2003 A bordeaux-i nemzetközi borversenyen a kékfrankos-válogatás aranyérmes lett, a 2000-es évjáratú bikavér-selection ezüstérmes.

• 2004 A bordeaux-i borversenyen a 2000-es évjáratú cabernet sauvignon selection ezüstérmes, Brüsszelben, a nemzetközi borversenyen az 1999-es évjáratú Takler cuvée ezüstérmes lett. A Decanter nemzetközi borászszaklap a 2000-es bikavér-selectiont a világ első 50 legjobb ár-érték arányú bora közé válogatta.

Egri vagy szekszárdi, melyik az igazi?

A bikavér mint bor ma két borvidéket idéz fel, az egrit és a szekszárdit. Gyakori azonban a vita arról, melyik az igazi. Van, aki az egrire, van, aki a szekszárdira esküszik. 

Miben különbözik a bikavér a többi cuvée- vagy házasított bortól? A borok előállításáról szóló rendelet a következőképpen határozza meg a bikavér fogalmát.

Bikavér az a bor, amelyik "kizárólag az egri és a szekszárdi borvidékeken született, legalább három vörösbort adó szőlőfajtából készült. Legalább egy évig fahordóban érlelt száraz vörösbor, melynek földrajzi eredetét, a borkészítésre felhasznált szőlőfajtákat, a szőlőtermesztés és a borkészítés technológiáját, valamint kiszerelését az Egri Bikavér esetén az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa és a Szekszárdi Bikavér esetén a Szekszárdi Borvidék Hegyközségi Tanácsa rendtartásaiban rögzítették." S hogy az egri vagy a szekszárdi bikavér a jobb, döntse el ki-ki maga!

Olvasson tovább: