Jelmezben grasszáló panoptikumfigurák vagy valós veszély? Fotó: Somorjai L.
Csakhogy Magyarország akkor már nem ország volt, hanem gyarmat. Germánosan fogalmazva Gau. A németeknek még kellett egy kis elővéd, és erre alkalmasnak tűnt az általuk különben megvetett Szálasi és pártja. A párt, ami akkor már régen túl volt fénykorán, népszerűsége haladt a megérdemelt nulla felé, szemben a harmincas évek végével, amikor valóban sokan voltak, sőt majdnem elegen. Akkor a németek jelentős diplomáciai erőfeszítéseket tettek, hogy Szálasi NE tudjon kormányt alakítani. Ebben egység volt itthon, ezt nem akarta senki, kivéve az a többszázezer szavazó, aki támogatta a háború előtti Magyarország legnagyobb szocialista pártját. De negyvennégy vége felé az embereknek már nem kellett Kárpát-Magyar Nagyhaza, sem Hungária Egyesült Földek, csupán béke. Az ember igényei sokat változnak, ha minden nap jön egy gyászjelentés, és többet szól a légósziréna, mint a harang. A Szálasi-féle utóvédharcokban, amit különben ő maga békés bunkerekből szurkolt végig, elpusztult az ország vasúthálózata, elégett a budai Vár, s így tovább; ez az írás rövid ahhoz, hogy a veszteségeket felsorolja, s akkor még a legfontosabbról, az emberekről szót sem ejtettünk.
Ezt visszasírni pszichiátriai és nem politikai kérdés. Meggyőződésem, hogy ezzel mindnyájan így vagyunk, leszámítva néhány tucat embert, akik valószínűleg nem csupán testnevelésből voltak felmentve, de történelemből is. Az eszme és a végtermék ugyanis ebben az esetben sem ugyanaz. Amikor veszélyekről beszélünk, válasszuk szét a konkrétat, az egyenruhában tolakodót az általánostól, az eszmétől. A sajtóban az elmúlt hetekben sokszor leírták ezt a kitételt: nyilasveszély. Őszintén remélem, hogy ezt azok sem gondolták egészen komolyan, akik leírták. A veszély ugyanis konkrét. Jelenthetné azt, hogy Magyarországon Szálasi pártjának reinkarnációja erőszakkal átveheti a hatalmat. NATO-tag országban erre akkor sem lenne esély, ha mögötte tömegek állnának. Veszély lenne, ha egy ilyen párt képes megnyerni egy választást. Ugye, ennek képtelenségét nem kell bizonygatnom? Magyarországon, sok országgal ellentétben még a hozzájuk képest jámbor MIÉP sem került be a Parlamentbe, pedig hasonlóra van példa Keleten, Nyugaton egyaránt. Felmerülhetne, mint utolsó veszélyfajta, hogy egy ilyen szervezet afféle magyar al-Kaidaként terrorcselekményeket hajt végre. Még leginkább ez áll közel a való világhoz, ehhez ugyanis elég lenne némi pénz, néhány száz elszánt ember, meg egy bávatag rendőrség. Azonban nagyon más pózolni, meg sokéves börtönt vállalni, esetleg meghalni az ügyért. Boglárka nem öngyilkos alkat, barátai, mind a hat, szintúgy nem tűnnek annak.
"Akik ma délután úgy
döntenek, hogy részt vesz-
nek a szabadtéri rendezvé-
nyen, nem hiábavalót cse-
lekszenek. Feltéve, ha jól ki-
választott a cél."
2004. 10. 15. (VIII/42)
