Kereső toggle

Razziák németországi magyarok ellen

Magyar svarc német sarc

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Idén áprilisban a német rendőrség – karöltve a helyi vámosokkal – a körmére nézett számos ott működő magyar cégnek. A házkutatások során jellemzően szinte minden iratot lefoglaltak, néhány esetben pedig még a cégvezetőket is letartóztatták. Vannak, akik boszorkányüldözésről, a kelet-európai vállalkozók kiszorításáról beszélnek. A Hetek által felkeresett érintettek nyilatkozataiból kiderült: bár a rendőrségi látogatások nem voltak teljesen alaptalanok, a gyakorlatban még sok minden tisztázatlan a két ország munkavállalási viszonyát illetően. 



Gerhard Schröder. Német földön előnyben a német dolgozók Fotó: Reuters

Dávid Gyula szocialista országgyűlési képviselő

– Ön nemrég a parlamentben is felszólalt amiatt, hogy Németországban hátrányos megkülönböztetés éri a magyar vállalkozókat. Hogyan jutottak el ezek a panaszok Önhöz?

– Már hosszú ideje figyelemmel kísérem a magyar munkavállalók németországi helyzetét. Az utóbbi időben mintegy 20-30 különböző vállalkozás keresett meg ezzel a problémával, nevezetesen, hogy Németországban az elmúlt 1-2 évben eléggé sajátságosan értelmezik a német–magyar alapszerződést, amely a magyar munkavállalók németországi munkavállalását szabályozza.

– Mit jelent ez pontosan?

– Azt, hogy figyelmen kívül hagyják a két ország közötti államközi megállapodást, és megpróbálják a saját szájuk íze szerint értelmezni a munkaviszonyokat. Úgy tesznek, mintha a magyar munkavállalók teljesen egyenértékűek lennének a német munkavállalókkal. Pedig ez nincs így, mert a magyar munkavállalók németországi helyzetét részben a magyar–német államközi szerződés szabályozza. Mind a munkavállalás, mind a társadalombiztosítás kérdését egyezményekkel rendezték, a helyi német hatóságok, bíróságok, társadalombiztosítási szervek és szakszervezetek ezt ettől eltérően értelmezik. Én ezt kifogásoltam. 

– Ön szerint mi áll az ügy hátterében?

– Itt is, mint mindig, a pénzről van szó. A magyar–német társadalombiztosítási megállapodás lényege az, hogy két éven keresztül a magyar munkavállaló Magyarországon fizeti a társadalombiztosítási hozzájárulást. A német hatóságok ezt éveken, mondhatni évtizedeken keresztül elfogadták, és soha semmilyen tb-szolgáltatásban nem részesítették a magyarokat. Ennek ellenére most a németek szerint – mindegy, mit mond a két ország államközi szerződése – a lényeg, hogy a magyar vállalkozók is fizessenek a helyi szakszervezetnek és tb-nek is. Maga a német nagykövetség sem gondolja úgy, hogy nekik a német társadalombiztosítás hatálya alá kellene tartozni, ennek ellenére elég sok bírósági, hatósági eljárás folyik Németországban magyar vállalkozók ellen, elsősorban a különböző iparági szakszervezetek követelésére indított eljárások miatt. Ők azt mondják, hogy mindegy, mit mond a két ország államközi szerződése, lényegét tekintve és sarkítva az a lényeg, hogy fizessenek a német szakszervezeteknek és a tb-nek is. Elfogadhatónak tartanám, hogy például felmondanák a németek az államközi szerződést, és azt mondanák, hogy innentől kezdve csak az jöhet dolgozni, aki fizet. De nem ez történik, hanem visszamenőlegesen kezdik el vitatni annak a gyakorlatnak az érvényességét, amelyet éveken, sőt évtizedeken keresztül folytattak.

– Körülbelül mennyi vállalkozót érinthet az ügy?

– A nemzetközi szerződés hatezer főben határozta meg a magyar kontingens létszámát. Ez néha nő, néha csökken, de családtagjaikkal együtt mintegy 30-40 ezer embert érinthet.

Jelenleg is kapcsolatban állok a Vállalkozók Országos Szövetségével, a Külügyminisztériummal és a Gazdasági Minisztériummal is. Úgy tudom, mindenhova futottak be panaszok. A hozzám érkezett bejelentéseket már közvetítettem a gazdasági miniszter felé, aki azt mondta, hogy interpellálni fog ez ügyben a német gazdasági miniszternél. A tárgyalások folyamatban vannak.

– Mit vár ezektől a miniszteri találkozóktól?

– Alapvetően csodát. Igazából én egy tisztességes visszavonulásban reménykedem. Abban, hogy a német hatóságok ezeket az eljárásokat a múltra nézve befejezik, és eldöntik, hogy a jövőre nézve szükségük van-e azokban az iparágakban a magyar munkavállalókra, akik ott dolgoznak, vagy sem. 

Tukacs Béla, a stuttgarti Solidus Kft. tulajdonosa, aki ellen több eljárás is folyamatban van

– Mióta dolgozik Németországban?

– Lassan tizenöt éve. Még a rendszerváltás előtt kezdtük a munkát. Eleinte kivitelezőként dolgoztunk az építőiparban, az utóbbi időben pedig elkezdtünk a húsiparral is foglalkozni. Jelenleg 250-300 embert alkalmazunk. A problémáink többsége a húsipari tevékenységünkből fakadt.

– Talán betörtek egy olyan piacra, ahova nem kellett volna?

– Ezt azért nem mondanám. Ezen a piacon rendkívül nagy volt a munkaerőigény, mert nem volt elegendő szakemberük. Mi nem embereket közvetítünk ki, habár ez a németek legnagyobb vesszőparipája velünk szemben, hanem vállalkozókat bízunk meg bizonyos tevékenységek elvégzésével. A cég a saját alkalmazottaival dolgozik. Ez egy komoly szervezési feladat, mert minden téren meg kell felelnünk az Európai Unió minőségi követelményeinek. Mivel keletről jövünk, olcsóbb árakat várnak el tőlünk, a költségeink viszont ugyanakkorák. Ugyanúgy fizetünk kint bérjárulékokat és társasági adót, annak ellenére, hogy magyar cég vagyunk. 

– Mit keresett Önnél a helyi vámhivatal?

– A vámhivatalok, mint a Pénzügyminisztérium meghosszabbított karjai, elkezdték nézni, hogy fizetünk-e Németországban szociális biztosítást, pedig ezt nem itt kellene fizetnünk az emberek után, hanem Magyarországon. Az eddig barátságos németek az utóbbi időben hirtelen elkezdték üldözni a több mint tíz éves államközi egyezmény alapján dolgozó cégeket.

– Hogyan zajlik egy ilyen razzia?

– Ez úgy néz ki, hogy a vámosok megjelennek fegyverekkel, kutyákkal, mindenféle titkosszolgálati eszközökkel, és bizonyos gyanúra alapozva házkutatást tartanak. Elviszik az irataikat, lezárolják a számláikat, majd egy hét múlva, amikor a cég fizetésképtelenné válik, eljárást indítanak ellene. Ez eddig, tudomásom szerint, 20-30 céget érintett. Mi, hála Istennek, nem estünk így áldozatául, de már nálunk is tartottak házkutatást, és elvitték a papírjainkat.

– Ön szerint mi a valódi céljuk ezzel?

– Azt akarják, hogy kikerüljünk a német munkaerőpiacról. Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy a délutáni és éjszakai műszakokat a németek már nem vállalják, emiatt ezt mind a magyaroknak kell megcsinálniuk, rögtön más a helyzet. Ott állnak kihasználatlanul a beruházásaik, mert betöltetlen a délutáni és éjszakai műszak. Véleményem szerint tudatosan igyekeznek kiszorítani minket a német piacról. Jelenleg 40-45 magyar cég ellen folyik eljárás. A németek elvittek tőlük minden iratot, sőt beleírták, hogy ezek a cégek embercsempészettel foglalkoznak.

Mind a lapunknak nyilatkozó Német Nagykövetség, mind a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara visszautasítja a boszorkányüldözés vádját. Mint kérdésünkre elmondták, felmerült ugyanis a gyanú, hogy némely magyar vállalkozó visszaélt a két ország között fennálló munkavállalási egyezménnyel, valamint hamis munkavállalási engedélyekkel juttattak ki dolgozókat Németországba. 

***

Dirk Wölfer, a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara kommunikációs igazgatója elmondta: az említett gyanúval kapcsolatban független német nyomozóirodák vizsgálatot folytatnak az ügyben. Közös német–magyar érdek mindent megtenni azért, hogy megakadályozhatóak legyenek hasonló bűncselekmények, és ki legyenek szűrve a "fekete bárányok". Mindez a két ország között fennálló üzemi munkavállalási egyezmény betartását is szolgálja, melynek keretei között több ezer magyar munkavállaló talált munkát Németországban. Azok a vádaskodások, miszerint a német hatóságok boszorkányüldözést folytatnak magyar cégek ellen, nem állják meg a helyüket, és visszautasítja ezeket. 

Christian Resing, a budapesti német nagykövetség szóvivője

A követség, a kereskedelmi kamarához hasonlóan, határozottan visszautasít minden olyan vádaskodást, amely szerint Németországban módszeres ellehetetlenítés zajlik a magyar cégek ellen. A vizsgálat semmiképpen sem csak magyar cégekkel szemben folyik. 

Resing elmondta: fennáll a gyanú, hogy némely magyar állampolgár a kétoldalú német–magyar munkavállalási szerződést kihasználva, a német közvetítő irodák közrejátszásával magyar munkavállalókat csempészett be Németországba hamisított munkavállalási engedéllyel. Kiemelte: nem csak a magyar állampolgárok ellen folyik az eljárás. A nagykövetség szóvivője kiemelte, mind a német, mind a magyar félnek komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy sikerüljön megakadályozni az ehhez hasonló jogsértéséket. 

Két dudás egy csárdában

Sok német munkavállaló úgy jön Magyarországra, hogy biztosan nem lesz sok problémája az itteni munkatársakkal, azután mégis számos "új tapasztalattal" tér haza. Mi történik akkor, ha együtt dolgozik egy német és egy magyar? Egy közelmúltban készült szociológiai tanulmány éppen erre kereste a választ.

Első szempont a munkastílus – a legszembetűnőbb eltérés ezen a területen tapasztalható. A németek köztudottan híresek kiváló munkaszervezési gyakorlatukról. Ennek megfelelően az alkalmazottaik is szervezettebbek, rendszerezettebben dolgoznak, mint a magyarok. Egyes német vélemények szerint a magyarok munkastílusa egyszerűen "kaotikus". A magyar munkatársak sokat cseverésznek munkaidőben, és ennek megfelelően jóval improvizatívabbak és kreatívabbak, mint német társaik. Egy kívülálló sokszor nem is érti, hogyan jutottak a magyar dolgozók az adott eredményre.

Másodikként a kommunikációt kell megemlíteni. A vállalaton belüli kommunikáció Németországban inkább szakmai síkon zajlik, míg a magyarok az érzelmeiket is beviszik a munkahelyükre, ez természetesen az időgazdálkodásukra is rányomja a bélyegét. 

További szót érdemel a vitakultúra. Német szemmel nézve Magyarországon ez rendkívül alulfejlett. Nemegyszer fordult elő, hogy a magyar munkavállaló meglepődött, amikor egy heves vitában a főnöke végül neki adott igazat. A magyarok sokszor még akkor sem mondják el véleményüket a feletteseiknek, ha az szakmailag helytálló. Nálunk sokkal fontosabb a hierarchia – állítja a tanulmány. A németeknek gyakran úgy tűnik, a magyarok csak ülnek és hallgatnak a hivatali megbeszéléseken, mert hiányzik belőlük a civil "kurázsi".

A felelősségvállalás terén is nagy a különbség. Mindkét fél egyetért abban, hogy a magyar munkavállalók kevésbé önállóak, a felelősségvállalás elől pedig szó szerint menekülnek. A magyarok szerint a felelősségvállalás a németek erénye. A német vezetők számára meglepő, ha a magyar beosztottja beállít egy szakmai kérdéssel és útmutatást kér. Szerintük ugyanis egy főnöknek elsősorban nem jó szakembernek kell lennie, hanem jó szervezőnek, motiváló személyiségnek.
(www.karrier.hu)

Olvasson tovább: