Gerhard Schröder. Német földön előnyben a német dolgozók Fotó: Reuters
Dávid Gyula szocialista országgyűlési képviselő
– Ön nemrég a parlamentben is felszólalt amiatt, hogy Németországban hátrányos megkülönböztetés éri a magyar vállalkozókat. Hogyan jutottak el ezek a panaszok Önhöz?
– Már hosszú ideje figyelemmel kísérem a magyar munkavállalók németországi helyzetét. Az utóbbi időben mintegy 20-30 különböző vállalkozás keresett meg ezzel a problémával, nevezetesen, hogy Németországban az elmúlt 1-2 évben eléggé sajátságosan értelmezik a német–magyar alapszerződést, amely a magyar munkavállalók németországi munkavállalását szabályozza.
– Mit jelent ez pontosan?
– Azt, hogy figyelmen kívül hagyják a két ország közötti államközi megállapodást, és megpróbálják a saját szájuk íze szerint értelmezni a munkaviszonyokat. Úgy tesznek, mintha a magyar munkavállalók teljesen egyenértékűek lennének a német munkavállalókkal. Pedig ez nincs így, mert a magyar munkavállalók németországi helyzetét részben a magyar–német államközi szerződés szabályozza. Mind a munkavállalás, mind a társadalombiztosítás kérdését egyezményekkel rendezték, a helyi német hatóságok, bíróságok, társadalombiztosítási szervek és szakszervezetek ezt ettől eltérően értelmezik. Én ezt kifogásoltam.
– Ön szerint mi áll az ügy hátterében?
– Itt is, mint mindig, a pénzről van szó. A magyar–német társadalombiztosítási megállapodás lényege az, hogy két éven keresztül a magyar munkavállaló Magyarországon fizeti a társadalombiztosítási hozzájárulást. A német hatóságok ezt éveken, mondhatni évtizedeken keresztül elfogadták, és soha semmilyen tb-szolgáltatásban nem részesítették a magyarokat. Ennek ellenére most a németek szerint – mindegy, mit mond a két ország államközi szerződése – a lényeg, hogy a magyar vállalkozók is fizessenek a helyi szakszervezetnek és tb-nek is. Maga a német nagykövetség sem gondolja úgy, hogy nekik a német társadalombiztosítás hatálya alá kellene tartozni, ennek ellenére elég sok bírósági, hatósági eljárás folyik Németországban magyar vállalkozók ellen, elsősorban a különböző iparági szakszervezetek követelésére indított eljárások miatt. Ők azt mondják, hogy mindegy, mit mond a két ország államközi szerződése, lényegét tekintve és sarkítva az a lényeg, hogy fizessenek a német szakszervezeteknek és a tb-nek is. Elfogadhatónak tartanám, hogy például felmondanák a németek az államközi szerződést, és azt mondanák, hogy innentől kezdve csak az jöhet dolgozni, aki fizet. De nem ez történik, hanem visszamenőlegesen kezdik el vitatni annak a gyakorlatnak az érvényességét, amelyet éveken, sőt évtizedeken keresztül folytattak.
– Körülbelül mennyi vállalkozót érinthet az ügy?
– A nemzetközi szerződés hatezer főben határozta meg a magyar kontingens létszámát. Ez néha nő, néha csökken, de családtagjaikkal együtt mintegy 30-40 ezer embert érinthet.
Jelenleg is kapcsolatban állok a Vállalkozók Országos Szövetségével, a Külügyminisztériummal és a Gazdasági Minisztériummal is. Úgy tudom, mindenhova futottak be panaszok. A hozzám érkezett bejelentéseket már közvetítettem a gazdasági miniszter felé, aki azt mondta, hogy interpellálni fog ez ügyben a német gazdasági miniszternél. A tárgyalások folyamatban vannak.
– Mit vár ezektől a miniszteri találkozóktól?
– Alapvetően csodát. Igazából én egy tisztességes visszavonulásban reménykedem. Abban, hogy a német hatóságok ezeket az eljárásokat a múltra nézve befejezik, és eldöntik, hogy a jövőre nézve szükségük van-e azokban az iparágakban a magyar munkavállalókra, akik ott dolgoznak, vagy sem.