Kereső toggle

Az ukrán választások tétje

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Október 31-én, vasárnap elnökválasztás lesz Ukrajnában. Az esemény nem olyan jelentéktelen, mint amilyennek első olvasatra, a szomszédos országok "átlagpolgárai" számára tűnik. Ez az Oroszország és Európa között elterülő 48 milliós állam akarva-akaratlanul is egyfajta gát szerepét tölti be, ha figyelembe vesszük, hogy Oroszország még mindig nem forrt össze Európával. Így aztán a nyugati országok, de Moszkva is érdekelt abban, hogy a soron következő ukrán vezetővel jóban legyen. Másodszor, az ukrán társadalom az elnököt illető kérdésben nagyjából egyenlő arányban kétfelé húz. Ez pedig egy mély demokratikus tradíciókat nélkülöző ország számára igen veszélyes. Orosz és ukrán elemzők szerint éppen emiatt egy úgynevezett "harmadik forgatókönyv" mentén alakulhatnak a választás utáni események: vagyis az államhatalom elvesztheti a kontrollját a társadalom felett, és belgrádi vagy tbiliszi mintára alakulhatnak a dolgok. Ez pedig a politikai ellenállás erővel való elfojtását, sőt az ország kettészakadását is eredményezheti, ami érthetően megingathatja Közép-Kelet-Európa többi államát is.



Henry Kissinger is elment Kijevbe Kucsma elnökhöz Fotó: Reuters

Leonyid Kucsma jelenlegi elnök nem indul a választáson: az ő ideje lejárt. A két legesélyesebb jelölt Viktor Janukovics jelenlegi miniszterelnök és Viktor Juscsenko volt kormányfő. Az első, "Moszkva embere" képviseli a fennálló hatalmat, míg utóbbi – akit a Nyugat támogat – az ellenzéket. Ez a programjukban is megmutatkozik: míg Janukovics Oroszország felé orientálódó, ám önálló vezetőként jellemzi magát, addig Juscsenko amellett, hogy bevallottan Nyugat-barát, fő irányvonalként a nemzeti eszmét jelöli meg. A nacionalisták mindig is jobban tartottak Oroszországtól, mint a Nyugattól, még akkor is, ha a második világháború eseményei bebizonyították: a német hadsereg és szövetségesei egyáltalán nem azért jöttek Ukrajnába, hogy felszabadítsák azt az "orosz iga" alól. A radikális nacionalisták ezt megértették, és ezért egyformán harcoltak a Vörös Hadsereg és az európai megszállók ellen.

Apropó, háború. Ezen a héten Ukrajnában a fasiszta megszállás alóli felszabadulást ünneplik. Október 28-án Kijevben katonai díszszemlét rendeztek; itt még soha nem volt erre példa. Az ország legkülönbözőbb pontjairól gyűjtötték egybe a különböző katonai alakulatokat – amit az ellenzék máris úgy értékel, hogy a kormány kész erőt is bevetni ellenük, ha arra kerülne sor; például, ha az ellenzék legalább százezer emberrel az utcákra vonulna a választási eredmények meghamisítása miatt. Abban ugyanis ők teljesen biztosak – mármint a hamisításban –, kivéve persze, ha az ő jelöltjük nyer. Az ő szemszögükből nézve két lehetőség jöhet számításba: Juscsenko győz, és akkor minden rendben lesz, vagy Janukovics – és akkor jön az erődemonstráció; ezt az eshetőséget szinte ráerőltetik a kormányra. Többször is érzékeltették emellett, hogy ha Juscsenko alulmaradna, ők biztosan kivonulnak az utcákra. Még az is elképzelhető, hogy az "erődemonstrációt" épp az ellenzék kezdi, és nem a kormányerők.

Az ellenzékiek fő sérelme a jelenlegi hatalommal szemben egyébként az, hogy nem volt egyenlő esélyük a jelölteknek a választások előtti küzdelemben. Ez bizonyára igaz is. Így történik ez általában az egész posztszovjet régióban, sőt nem csak ott. Naivitás azt gondolni, hogy még a demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban is a hatalom nem próbálja kihasználni helyzeti előnyét. Azonban ha a kormány már a választások után, a jelölések összeszámolása során kívánja érvényesíteni ezt a "helyzeti előnyt", az már majdnem lehetetlen lesz a számára. Az ilyesfajta csalást gyakorlatilag kizárja az a tény, hogy a választásokon rekordmennyiség? külföldi (főként nyugati) megfigyelő lesz majd jelen. A választások tisztaságát figyeli az "Új választás 2004" nevet viselő, polgári szervezeteket tömörítő társadalmi koalíció – amelyet külföldről támogatnak, köztük a Soros Alapítvány, valamint a brit és az amerikai nagykövetség.

Eközben a másik oldal sem maradt tétlen; míg a kormánypártiak a "Nyugat kezét" emlegetik az ellenzék kampányával kapcsolatosan, velük éppenséggel "Moszkva keze" van: Janukovics támogatására a legjelesebb kampányszakértők érkeztek Kijevbe. Talán éppen az ő iparkodásuk eredményeképpen szökött magasra Janukovics népszerűsége – meg is előzve vetélytársát majd\' 10 százalékkal. Persze Juscsenkónak is bizonyára "súgnak Nyugatról" – azonban Moszkva keze valahogy jobban látszik. Talán ide tartozik Putyin keddi látogatása is – aki úgymond a katonai parádéra érkezett –, azonban nem lehet nem észrevenni, hogy mindez Janukovics kezére játszik.

Itt-tartózkodása alatt három ukrajnai tévécsatorna élő adásban közvetítette egy órán keresztül, ahogy az orosz elnök az ukrán újságíróknak nyilatkozik, és a nézők telefonon beérkezett kérdéseire is válaszol. Természetesen Putyin látogatása során nem történt semmiféle közvetlen agitálás Janukovics érdekében – de az biztos, hogy mindez nem volt hatástalan. Putyin tud beszélni az emberekkel; ami pedig az orosz–ukrán kapcsolatot illeti, az orosz elnök hangsúlyozta, hogy gyakorlatilag az összes politikai kérdés el van rendezve közöttük – például a határok kérdése. Ez pedig – Putyin szavai szerint – fő bizonyítéka annak, hogy Oroszország teljesen elismeri Ukrajna szuverenitását. Ezzel az orosz elnök gyakorlatilag kifogta a szelet a nacionalisták vitorlájából, akik tartanak egy esetleges orosz területi követeléstől. Ami pedig a többi FÁK-állammal való szövetséget illeti, Putyin hangsúlyozta, hogy a szövetség fő eleme gazdasági jelleg?; vagyis a cél független államok gazdasági szövetsége, nem pedig a Szovjetunió feltámasztása.

Az orosz elnök beszéde során egyszer sem hangzott el az ellenzékiek jelöltjének a neve, viszont elismerőleg említette az ukrán gazdaság 13 százalékos növekedését, ami pedig a Janukovics-kormányhoz köthető. Szóba került továbbá az oroszoknak ki nem fizetett másfél milliárd dollárnyi "gázszámla" is – de ez a kérdés is nagyon hamar és kedvezően rendeződött, ami szintén Janukovics gazdaságpolitikájának sikereként könyvelhető el.

A szociális szféra Janukovics kampányának egyik fő eleme. A választásokat megelőző időszakban a lakosság 43 százaléka részesült valamilyen juttatás-emelésben – és ezzel sikerült megelőznie a kommunisták és a szocialisták jelöltjeit, Petr Szimonyenkót és Alekszandr Morozt. Még mindig komoly vetélytárs azonban Viktor Juscsenko, aki sok dologban át kívánja venni a jelenlegi miniszterelnöktől a kezdeményezést. Janukovics még a kampánya elején azt ígérte, második állami nyelvvé teszi az oroszt. Most ugyanezt Juscsenko is a zászlajára tűzte, noha ő tőről metszett ukrán nacionalista. Ugyanez történt az Oroszország és Ukrajna közötti szabad mozgás és áruforgalom ígéretével is.

Elvileg nemigen különbözik a két legesélyesebb jelölt programja: harcuk inkább két egyéniség harca. Juscsenkóval pedig sokan szimpatizálnak Ukrajnában – gyakran többen, mint Janukoviccsal, akinek kevésbé megnyerő a külseje. Mellesleg amikor Juscsenko nézett ki
rosszul, az ellenzék mindjárt tudni vélte, hogy bizonyára a kormány próbálta megmérgezni jelöltjüket…

Mindent egybevetve Ukrajnában elég forró a hangulat. Mindkét fél biztos abban, hogy a másik tisztességtelenségre hajlamos, és képes elmenni a végsőkig. Nagyobb aggodalomra az ellenzékiek adnak okot, akik gyakorlatilag már most elhatározták, hogy nem hiszik el, ha nem az ő jelöltjük győz; ha kell, legalább százezer ember vonul az utcákra. Ez kétségtelenül megtörténhet, hiszen ilyesmit már a múlt szombaton is láthattunk, amikor gyűlést tartottak Kijev belvárosában.

Nem kizárt Ukrajna kelet-nyugati irányú kettéválása sem (előbbiek Janukovics, utóbbiak Juscsenko felé húznak) – de ez a végső megoldás, remélhetően eddig nem fajul a helyzet. Ebben igazából nem lehet érdekelt sem Ukrajna, sem Oroszország, sem a Nyugat. És akárki is győz Ukrajnában, az új elnökkel számolnia kell mindezeknek az országoknak – akárkit is támogatnak jelenleg titkon vagy nyilvánvalóan.

Olvasson tovább: