Rudi Zoltán, az MTV elnöke. Új ember, régi gondok Fotó: MTI
Hogy a köztévé elkeseredett munkatársai valóban beváltják-e fenyegetésüket, az egyelőre kérdéses, az viszont nem, hogy a nemzeti intézmény a jövőben sem lesz képes rendszeresen átutalni a tévések járandóságát. Az immár sokadszor a csőd szélén táncoló televízió éppen az utolsó rendelkezésére álló nagyobb summát éli fel: elkezdte felhasználni egymilliárd forintos folyószámlahitelét. A közmédium menedzsmentje abban bízik, hogy gazdája – az intézményt az MTV Közalapítvány Kuratóriumán keresztül felügyelő és finanszírozó parlament – végre jóváhagyja azt a 4,8 milliárd forintnyi plusztámogatást, mellyel egyébként már január óta adós.
Az MTV-nek járó majdnem 5 milliárd forint odaítéléséről a tervek szerint június 21-én dönt a parlament. Jól jelzi, hogy a köztévé mennyire pénzszűkében van: az intézmény vezetői képtelenek voltak kivárni, amíg a honatyák, honanyák rábólintanak a dologra, és a Pénzügyminisztériumhoz (PM) fordultak segítségért. Ugyanis, ha nem jutnak rohamtempóban pénzhez, kútba eshet az olimpiai közvetítés (az egyetlen olyan produkció, amely tömegeket ültet az MTV képernyője elé a nyári holtszezonban). A PM ez esetben segítőkésznek bizonyult, igaz, ez nem került egyetlen fillérjébe sem. A támogatás mindössze arra korlátozódott, hogy a tárca átütemezte az úgynevezett üzembentartási díj átutalását (havi összege mintegy 700 millió forint), és az MTV egy összegben kapta meg a júniusra és júliusra esedékes mintegy 1,4 milliárd forintot. Ez azonban azt jelenti, hogy júliusban ennyivel kevesebből gazdálkodhat a közmédium, azaz ennyivel kevesebb jut az intézmény tényleges működtetésére, a rezsi, a bérek kifizetésére.
Ezen a helyzeten az sem változtat túl sokat, ha időközben befolyik a köztévé kasszájába a már említett 4,8 milliárd forint. Ugyanis az idén körülbelül 5-6 milliárd forintnyi veszteséget produkált a nemzeti televízió, a parlament által juttatandó summából ezt az adósságot kell törleszteni.
Kapuvári Gábor, az MTV üzemi tanácsának elnöke, ha röviden jellemeznie kellene a televíziót, akkor azt mondaná: teljes bizonytalanság. "Nem tudjuk, hogy mi lesz szeptembertől, mivel gyakorlatilag a televízió működése a nyáron leáll, csak a sportközvetítések zajlanak. A szeptemberben induló műsorok tervezésének el kellett volna kezdődnie. A bizonytalanság oka az is, hogy a jelenlegi politikai helyzetben minden televíziós kizártnak tartja, hogy a kétharmados médiatörvényt megváltoztassa a parlament. Ergo: rövid és hosszú távon egyaránt megoldatlannak látszik az MTV helyzete" – értékelt a televíziós szakember.
Matúz Gábor, a KÖZ-szolga nev? tévés szervezet (amelyet a tévések között jobboldalinak tartanak) vezetője: "Érthetetlen, hogy a kormánypártok eddig miért nem szavazták meg a támogatást, hiszen az elmúlt években szinte az összes, bármi módon jobboldalinak »számító« tévés távozott-távozni kényszerült az MTV-ből. Néhány, a jelenlegi hatalomnak kellemetlen embert pedig száműztek a nézett műsorsávokból. A tévések előtt ezért rejtély, mi lehet az alku tárgya. Talán az, hogy az SZDSZ több pozíciót szeretne" – vélte.
Matúz szerint a válság egyik oka, hogy "az MTV elnöke folyamatosan kézben tartható azáltal, hogy az állam mindig csak csöpögteti a működéshez szükséges pénzeket. Minden központi költségvetésből érkező intervenciós támogatást körbeleng az a gyanú, hogy azt valamilyen törvényen kívüli – általában személyi – feltételekhez köti a pénzosztó hatalom".
Azt már a bolond is látja: ahhoz, hogy a jövőben valóban életképes legyen az MTV, át kell alakítani a köztévé és a politika viszonyát, értékes tartalmat kell közvetíteni, illetve határozottan át kell szabni a műsorstruktúrát, és persze új székházba kell költözni – ám a jelek szerint az erre irányuló kísérletek egyikét sem koronázza siker.
Az is egyértelmű, hogy a köztévét csak egy újabb országgyűlési "szeretetcsomag" húzhatná ki a bajból – a különböző becslések szerint mintegy hatmilliárd forintra lenne szüksége. Ám a jelek szerint nem valószínű, hogy a honatyák záros határidőn belül mélyen a zsebükbe, pontosabban az adófizetők zsebébe nyúljanak ezért az összegért.
Medgyessy Péter a választási kampányban azt ígérte: "Kormányom tiszteletben tartja a sajtószabadságot, megszünteti a hatalom beavatkozását a tömegtájékoztatás belügyeibe." A napokban a kormány által kiadott Tartjuk a szavunkat cím? brosúrában a miniszterelnök teljesítettnek nevezte ezt a pontot, mondván: "a kormány helyreállította a közszolgálati médiumok törvényes működését, eltörölte a készülékhasználati díjat".
Való igaz, hogy a tévékészülékek birtokosainak a kormányváltás óta már nem kell leszurkolniuk az MTV-nek évente összesen mintegy kilencmilliárd forintot. Az persze más kérdés, hogy ezt a summát szintén az állampolgárok adóforintjaiból fizeti a kabinet. Viszont így gyakorlatilag a kormányzat határozza meg, hogy mennyi fix állami pénz illeti meg a közmédiumokat. Az üzemben tartási díjról, illetve a különböző állami pénzekről ugyanis a Tisztelt Ház a költségvetési törvényben szavaz, ennek elfogadásához pedig elegendő a képviselők felének igenje. A paradoxon az, hogy a médiatörvény minden csip-csup dolog elintézését a honatyák kétharmadának jóváhagyásához köti, ám hogy, hogy nem, a közmédiumok életében legfontosabbnak számító pénzügyeket a parlament nem vonta a kétharmados szabály hatálya alá. Egy "magyarázó" verzió szerint viszont azért nem kétharmaddal dönt a Tisztelt Ház a finanszírozásról, mert a mindenkori hatalom biztosítani kívánta, hogy a pénzes csapok elzárásával-megnyitásával kézben tarthassa a köztévét.
Ez a kiszolgáltatott állapot válságot generálhat, amit például egy szájról szájra terjedő, senki által nem ellenőrzött történet is bemutat: az egyik beszállító, aki Tornóczky Anitával együtt dolgozik, egy belső plénum előtt kijelentette, hogy "ameddig Medgyessy Péter a miniszterelnök, addig ő az MTV-ben azt csinál, amit akar". A züllöttség jele, hogy senki nem meri "kipróbálni", hogy ez a skandalum igaz-e vagy sem. Divatban maradt tehát az a szokás, hogy producerek, riporterek és műsorkészítők egymásra licitálva hivatkoznak politikusi kapcsolataikra.
Megoldást természetesen egy jól kitalált, kiszámítható finanszírozás jelentene. Jelenleg viszont az EU joggal megkérdőjelezheti az MTV függetlenségét, illetve az intézmény súlyos eurómilliókat veszthet, mivel zűrös pénzügyi helyzete miatt nem vehet részt különböző pályázatokon. A köztévé normatív – azaz a mindenkori kormánytól független – finanszírozásának ügye évek óta húzódik. Az egyik kormányzati érv szerint ennek oka az, hogy jóval több pénzbe kerülne, ez pedig nem teremthető elő, hiszen például már nincs az említett üzemben tartási díj. Ez az érvelés viszont sántít, hiszen az üzemben tartási díj továbbra is létezik – az más kérdés, hogy az állampolgárok helyett most a kormány "állja". A kabinet azonban nyugodtan fizethetne megemelt üzemben tartási díjat.
Egy műsorkészítő, aki végigjárta a pártok médiapolitikusait, kiábrándultan így fogalmazott: "Úgy tűnik, hogy a politikai elit beletörődött abba, hogy aki megnyeri a választásokat, azé a köztévé. A helyzetet megoldani – lévén, hogy az egy kétharmados törvénytől függ – óriási munkát jelentene, melynek ráadásul a közvetlen és gyors politikai haszna is bizonytalan. Másrészt a visszafogott apanázzsal igyekeznek a »médiacápák« – akiknek a korábbi szívességek miatt egyes politikusok lekötelezettek – anyagi igényeit korlátok között tartani. Mert hát az újságírók is ígérgetnek fűt-fát a politikusoknak, csak azért, hogy pozícióhoz jussanak. Aztán csak a pénz érdekli őket."
Persze az már több mint kérdéses, hogy az állampolgárok szerint egyáltalán szükség van-e ilyen közszolgálati televízióra. A régi uniós országokban a közszolgálati adókra a lakosság 44 százaléka kíváncsi, az újonnan csatlakozott országok esetében ez az arány átlagosan 33 százalék, Magyarországon viszont mindössze mintegy 10 százalék.
Az amúgy sem tiszta képet csak bonyolítja, hogy az Európai Unió kormányai így is komoly piaci nyomás alatt állnak, egyre gyakrabban követelik tőlük, hogy igazolják a közszolgálat puszta létjogosultságát, hiszen az nemcsak a demokrácia egyik eleme, hanem kulturális fényűzés is. Tehát a közmédiumoknak csak akkor van létjogosultságuk, ha igazolni tudják: olyan feladatokat látnak el adóforintokból, melyeket magántőkéből nem lehetne finanszírozni. E tekintetben Nyugat-Európában sokkal jobb a helyzet, mint Magyarországon, például a saját készítés? dokumentumfilmek, tévéjátékok, színházi közvetítések stb. aránya a műsorfolyamban igen jelentős: az angol BBC 1-nél 60 százalék, az olasz RAI-nál 21, a német ZDF-nél 59 százalék – az MTV-nél viszont csupán pár százalék.
Ennek ellenére egyes uniós országok szívesen visszaszorítanák a köztévéket: a spanyol kabinet szíve szerint megszüntetné a közszolgálatiság fogalmát, Hollandiában 2002-ben és tavaly is a kormánykoalíció 5–30 százalékkal, 30–200 millió euróval kívánta megkurtítani a közszolgálati műsorszolgáltatók költségvetését.
Kapuvári Gábor az MTV létjogosultságát firtató kérdésünkre egy kérdéssel válaszolt: "Vajon demokratikus dolog-e a politikai elit részéről, hogy a magyar állampolgárokat színvonalas és versenyképes MTV hiányában szinte kiszolgáltatják az alantas ösztönökre építő kereskedelmi logikának? Kinek jó, hogy mintegy odavetik a nézőket olyan műsoroknak, melyekben az embereket ketrecházakba zárva vetkőztetik, pároztatják, vagy pondrókkal és férgekkel etetik – és filmezik? Az MTV-nek igenis küldetése, hogy szembeszegüljön ezekkel a tendenciákkal, ám azt a törvényhozásnak kell lehetővé tennie, hogy a Magyar Televízió meg is tudjon felelni e küldetésének!"
2004. 06. 18. (VIII/25)
