Kereső toggle

Vikidál: Ha eljön az idő, megszólalok

Dinamit a bérem

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hideg víz a nyakunkba, hogy a Kádár-rendszerben szabadságról éneklő és a puha diktatúrával szemben életigenlést képviselő beatnemzedék is tele volt ügynökökkel. Vannak, akik azt mondják: spongyát rá, hadd maradjanak meg tisztán emlékeinkben, és vannak, akik csak a Történeti Hivatal engedélyére várnak, és máris borítják a bilit.



Vikidál Gyula. Fedőtevékenysége: zenész 

Mióta egyre több zenész tart igényt a róla készült ügynöki jelentésekre, körvonalazódni látszik, hogy a rock- és diszkóvilág sem úszta meg a behálózást az átkosban. Újabban például a P. Mobil vezéralakja, Schuszter Lóránd és egykori bajtársa, az önmagát a "nemzet csótányának" aposztrofáló Nagy Feró találtak valamit aktáik között. Osztottak, szoroztak és rájöttek, hogy a róluk "Dalos" fedőnéven súgó tégla csakis Vikidál Gyula lehetett. A Beatrice frontembere elmondta a Heteknek, hogy körülbelül két éve merne fogadásokat kötni erre a variánsra, ugyanis az egyik jelentésben a titkos megbízott arról számol be, hogy az átadott információt a sógorától, a P. Mobil együttes tagjától tudja. Nagy Feróról egyébként 1978-tól tíz éven át születtek beszámolók, összesen hét spicli tollából, de hogy "a Koppány-táborból is van ilyennel meggyanúsítható ember", azt még ő is furcsállja. Kérdés, hogy a Fidesz és a Magyar Demokrata közös rendezésében zajló, Történelem Fő Utca cím? polgári haknin rendszeresen fellépő Vikidál közönsége miként reagál majd. 

Lehet, hogy kedvencükhöz hasonlóan, aki kormányzati hátter? lejáratásra gyanakszik, addig a Heteknek sem kívánt érdemben nyilatkozni, míg nem látta azokat a dokumentumokat, amelyek alapján gyanúba keverték. "Nem akarok sarat dobálni senkire, ha eljön az ideje, meg fogok szólalni" – ígérte Vikidál Gyula megkeresésünkre. Koltay Gábor rendező mindenesetre védelmére siet egykori sztárjának, és húszéves barátságuk alapján állítja: "Gyula nem tartozhat a jelentők közé". Mint mondja, hamisítványra gyanakszik hasonló akták felmutatásakor, és különben is hogyan kerül nyilvánosság elé ilyen összefüggésben bármely művész neve, míg nem nyert bizonyítást a vád? A Sacra Corona rendezője semmi értelmét nem látja tizenöt évvel a rendszerváltozás után a téma firtatásának, és megkockáztatja, hogy "egykori besúgóink ma már súlyos lelkiismeret-furdalással élnek együtt egykori tetteikkel". 



A P. Mobil az "átkosban" Fotók: pmobil.hu

Danyi Attila tévés-rádiós szerkesztő a kezdetektől műsorvezetője volt Vikidál későbbi csapatának, a Dinamitnak. Két évig utazott velük egy buszban, aludt velük egy szállodában, készült velük egy öltözőben a koncertekre. Egy idő után az Országos Rendező Irodából (ORI) egy fiatal hölgy jóindulatúlag figyelmeztette őket, hogy vigyázzanak a szájukra, mert mindenről jelentés fut be az ORI-ba, és onnan tovább "komolyabb helyekre". A szerkesztő szerint azonban ez még önmagában nem igazolja Schuszter felvetését, hiszen a stáb buszának sofőrje, B. Béla maga ismerte be, hogy 1957-ig besorozott ÁVH-s volt. Többek között a Scampolo együttesről a héten megjelent könyve kapcsán Danyi a zenészek behálózottságát is kutatta. Állítása szerint, aki az ötvenes években bárba, teátrumokba járt, azt megfigyelték, szinte minden főpincér, bár- és szállodaportás tégla volt. Figyelték a prostituáltakat, a diplomatákat, a sportolókat, a maszekokat, és még ki tudja ki mindenkit, de tény, hogy a zenészek mindig is benne voltak az érdeklődés homlokterében. A hatvanas évek elején, a
beat-korszak beköszöntével már főleg a KISZ-titkárok adták le a hangulatjelentéseket a bulikról, és ezek alapján a III/II b ügyosztály figyelte az együtteseket és a diszkósokat. Beépíthető ezek közül is jobbára az volt, akit meg tudtak valamivel zsarolni. A hazai muzsikusok fölött az ORI diszponált, amely Danyi szerint az osztályvezetők szintjétől fölfelé a kiszuperált ügynökök menedékhelye volt. A külföldi kiajánlásokat és szerződéseket pedig az Interkoncert intézte, amely úgy működött, hogy néhány osztályvezetője időnként lejárta a nyugaton haknizó zenekarokat, és aki máskor is fel akart lépni a bomló kapitalizmus országaiban, az jól tette, ha arany
nyakláncot, öngyújtót, táskarádiót adott az ellenőrnek ajándékba, egy kazal valuta kíséretében. Voltak azonban, akiknek sehogy sem akaródzott e célra elkülöníteni a gázsiból, mint például a Szíriusz együttesnek, így őket a továbbiakban hiába hívták ausztrál és amerikai barátaik. Természetesen
minden külföldön koncertező zenekarban volt ügynök, sőt nagy létszámú együttes esetén a beépítettre is jutott egy beépített – állítja Danyi Attila. Így alakulhattak ki olyan abszurd helyzetek, amikor a kanadai magyar Piroska csárdában zenélő duó zongorista tagja a dobosról jegyzetelt, a dobos pedig a zongoristáról. Danyi például a Scampolo nev? zenekarral csak úgy vállalhatta el a jugoszláviai Porecsben tartott turnét, hogy ha magával viszi az ORI osztályvezetője által megnevezett énekesnőt. A hölgy még soha életében nem lépett fel zenekarban, és a nyolcórás repertoárból is csak két számot ismert. A párosítás értelmére nemrég derült fény a hozzáférhető aktákból. Aki pedig zenész létére intenzív angol nyelvtanfolyamra merészelt jelentkezni, könnyen begyűjthette az "anglomán" jelzőt a róla szóló kartonba, és mint disszidensgyanús, útlevelet csak fényképről láthatott. 



Vikidál akcióban 

Nagy Ferót több alkalommal is megpróbálták beszervezni a hatóságokkal közös kábítószer-ellenes fellépés jegyében, de mivel bevallása szerint azokban a szituációkban nem volt olyan könny? nemet mondani, mindig újabb gondolkodási időt kért. A koncertek után rendszeresen előforduló hajnali kihallgatások nem egy esetben torkolltak pofonokba, pedig a Beatrice vezére gyermeki őszinteséggel ecsetelte, hogy a babos kendő fehér foltjai a szocializmusban még meglévő hibákat jelzik, melyek kiküszöbölése után teljesen piros nyakbavalót kapunk.

Sükösd Miklós szociológus huszonéves fiatalemberként, az egykori Punkráció együttes vezetőjeként tapasztalta meg a rendszer mindenre kiterjedő érdeklődését. Az Eötvös Klub pincéjében tartott koncertjeik előtt általában a klubvezető hozta a BM üzenetét, hogy nem ajánlják a botrányt, mert a készenléti kommandó hamar oda tud ám érni. A figyelmes hálózat olykor cseppet sem ügyelt a látszatra, ezért fordulhatott elő, hogy a Felszabadulás téri aluljáróban minden átmenet nélkül eléjük lépett egy fényképezőgéppel felszerelkezet tag, és belevakuzott a szemükbe. Ki gondolta volna, hogy a graffiti már ekkor fontos m?-faj volt, egyszavas üzeneteiket (Gdansk, Lech, 56-68-80) azonban reggelre mindig lesikálták.

Danyi nem kevesebbet állít, mint hogy a "nagy hármasnak" titulált zenekarok (Illés, Metró, Omega) tagjai között és holdudvarukban is találhatunk körmölőket. "Még Kossuth-díjasok is
vannak közöttük" – teszi hozzá az ex-diszkós, bizonygatva, hogy minden állítását konkrét adatokkal tudja alátámasztani. Jelenleg a "Dobos" fedőnev? zenész beazonosítása zajlik, "Fogkeféről" pedig már tudják, hogy kicsoda, de a Történeti Hivatal engedélyének hiányában csak annyi publikus, hogy a rockvilág közismert figurája volt mint technikus. Ha kigyullad a zöld lámpa, Danyiék rövid időn belül könyv formájában fogják közkinccsé tenni a zenészvilág tégláinak ténykedéseit.

Olvasson tovább: