Kereső toggle

Csajkovszki és a medve

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Csajkovszki is követhet el hibát, be kell ismernünk. Laikus, de érdeklődő közönség gyanánt úgy látjuk: túl messzire ment. Más szempontok figyelembe vételével úgy is fogalmazhatunk: túl közelre merészkedett. Így amikor a közép-európai barnamedve hirtelen irányt váltott a kukoricásban, egy mozdulattal leterítette a tizennyolc éves vadászt. "Az utolsó kép, amire emlékszem, hogy falta be a fejem" – mondja a jelenleg harmincas éveiben járó Csajkovszki Lajos, a Nagy-Küküllő Vadászegyesület nyugdíjazott erdésze.



Csajkovszki Lajos egy általa elejtett medve koponyájával Fotó: Somorjai L.

Nem a vadászszenvedély, hanem inkább az ifjúi hév és kötelességtudat vezérelte Csajkovszki Lajos erdészt, hiszen még puska sem volt a kezében, amikor a balesete történt. "Édesapámmal őriztük a Székely-lengyelfalvi társas gazdaság gabonáját, úgy a kalászost, mint a kukoricást. Az előző évben nagy riadalmat okozott egy váratlanul feltűnő barnamedve, aki egy kukoricatörésen dolgozó gyergyói napszámost vágott pofon. Ennél nagyobb baj azonban nem történt, a medve ment ezután a maga dolgára, és a munkásember épségben megúszta a nem mindennapi maflást" – tudjuk meg a vadásztrófeákkal ékesített, alagsori lakásban, a medve-vadász otthonában. A feladat tehát most az volt, hogy hasonló kellemetlenségek elkerülése végett megtisztítsák a területet a hívatlan, nagy test? látogatóktól. 

A medve ugyanis eredetileg mindenevő állat, többek között szereti a gabonát és a kukoricát. "Úgy legel a medve tavasszal, mint ahogyan a tehén eszi a friss, zöld füvet a réten. De megeszi a fakérget, s csemegéül a hangyákat is a kéreg alól" – állítja a vadászfamilia ifjabb tagja. Megtudjuk, hogy a medvét csonttal, döggel lehet rászoktatni a húsra, mint ahogy történt mindez a "Kárpátok Géniusza", Ceausescu idejében. A diktátornak volt olyan napja, amikor tizenhatot is leterített ebből a mesterségesen elé terelt nagyvadból, amelynek bőre, koponyája és hím medve esetében egyéb szerve is értékes trófea lehet. Húsa kifejezetten csak állatorvosi ellenőrzés után fogyasztható, mert gyakorta megfertőződik a mindenféle eredet? táplálékok, dögök fogyasztása következtében. Vannak vidékek, mint például Brassó, Tusnádfürdő, ahol a medvék rászoktak a rendszeres "kukázásra".

A Csajkovszki család már a diktátor idejében is rendelkezett vadászengedéllyel, ifjabb (azaz második) Lajos gyerekkorától szívta magába az efféle tudományt. Érzékeny lelk? volt, első baklövését alaposan megsiratta, miután a bakot egyetlen golyóval leterítette. Jó képességekkel rendelkezvén tovább tanulhatott volna, pályaválasztásában azonban felülkerekedett a családi szenvedély. Otthonában most mindenféle trófea, vaddisznó, szarvasagancsok, koponyák és kitömött szárnyasok láthatók, és mutat egy fotót is, amelyen pelenkásként hiúzbőrön játszik. Védett állat, a közeli hegyekben, havasokban ma is megtalálható a hiúz.

A "normál" medve egyébként, ha embert lát, elmenekül. Akkor támad csupán, ha hirtelen meglepik, megszorítják. Elejtése máig kuriózumnak számít, optimális esetben a lapockára célozva szívét, tüdejét tépi le a lövedék. Ha lecsúszik a lövés, és a gerincét találja el, akkor a medve hátsó lábaira lebénul, vagy ha máshol éri a golyó, még sokáig életben maradhat, és sebesülten veszélyes lesz mindenre, ami él és mozog. Azt tartják, a vérmedvét kivéve a medve csak addig támad, amíg halottnak nem hiszi az áldozatát – ez a tulajdonsága történetünk számára is létfontosságú. A támadó medve – a kígyókhoz hasonlóan – kiakasztja alsó állkapcsát, így óriásira tudja nyitni a pofáját.



Medvevadászat után. Képünk illusztráció Fotó: Cs. L.

Ilyen vad szolgál tehát írásunk alapjául, aki nem tudott ellenállni a tengeri csemegének, és akit "törvény szerint" minden kukoricázás nélkül ki kellett volna hajtani illegális tartózkodási helyéről. Mindez fél tucat hajtó és az őket segítő két kopó jelenlétében történt. "A kopók úgy voltak idomítva, hogy őzet, nyulat nem, hanem csak vaddisznót és medvét hajtsanak" – ismerkedünk meg az akció körülményeivel. A hajtás nagy kurjantások közepette történik, erdőben a fákat is erősen kopogtatják, kukoricásban a kukoricaszárakat is zörgetik, hogy minél nagyobb zajt csapjanak. "Ahogyan a sorral szemben haladtam, látom ám, hogy egy termetes medve koma igyekszik a falu felé. Rohantam utána, hadd térítsem el az útjából. Ordítottam, három-négy méterre is beértem." Eddig volt szokványos a történet Csajkovszki Lajos elmondása szerint, mert a medve a kiabálásra egyáltalán nem engedelmeskedett, mintegy igazolva azt a szakirodalomban olvasott mondatot, hogy a medve "értelem dolgában alacsony fokon áll".
Olyannyira így van ez, hogy ami ezután történt, az még a vadászfamíliában felcseperedett emberünket is igen meglepte. "Akkor a medve hirtelen megfordult, ugrott, leütött, és kész. Amilyen lomha állatnak néz ki egyébként, olyan villámgyorsan támadott. Az arcom felszakadt, a fogam kitörött, én meg – amennyire lehetett –, kezeimmel a fejemet védtem. Ha rágondolok, még most is érzem azt az iszonyúan bűzös leheletét. Az utolsó kép, amire emlékszem, hogy falta be a fejemet" – gondol vissza Lajos arra, amire emlékezhet, mert ezután még több mint két óráig feküdt eszméletlenül, míg a többiek rátaláltak a hatalmas kukoricásban. További tíz napig volt öntudatlan állapotban, amíg magához tért. A történet azonban akár rosszabbul is végződhetett volna. "A társaim elmondása szerint javamra vált, hogy nem teljesen vízszintesen, hanem egy kicsit ülő helyzetben feküdtem a földön, így kaptam levegőt, nem fulladtam meg a vértől. A jobb szemem ki volt tolva a helyéből. Állítólag ép volt, de a szemideget egy csontszilánk elvágta" – mutat a vadász az üvegből készült pótlásra, amely felett gondos plasztikai sebészeti munkával varrták fel a lógó szemhéjat. Egyéb részletekkel is szolgál akkori állapotára vonatkozóan, a melyeket most nem kívánunk részletezni, csak érzékeltetni szeretnénk, miért nem adtak az orvosok egy százalék esélyt sem az életben maradására. Nem is mindenki értette akkor, miért viszik Székelyudvarhelyről Kecskemétre, légpárnás hordágyon, a taxis blokád idején. "Magyarországon kilenc nap múltán tértem magamhoz a kómából, s miután kicsit megerősödtem, volt három plasztikai műtétem: kettő koponyapótlás Szentesen, egy beavatkozás Pécsett." A vadász most gyógyszereket szed, mert egy csontszilánk az agyában időnként problémát okozhat, azonban mindenki örül, hogy egyáltalán életben maradt. Szerény nyugdíjból él, egy azonban biztos: saját kárán megtanulta, mit jelent a "követési távolság" be nem tartása.

Mesterségét nem adta fel, sőt, a baleset után pontosan egy évvel elégtételt vett: leterített egy háromszáz kilós barnamedvét. Ott van most is az állat koponyája a vadász szobájában. "Azzal a medvével azonban, amelyik ilyen csúnyán elbánt velem, azóta sem találkoztam. Kívülálló ezt nem érti, de ahogyan mi emberek sem vagyunk egyformák, úgy két medve sincsen azonos kinézet?" – fejezi be a történetet Csajkovszki Lajos, a Nagy-Küküllő Vadászegyesület nyugdíjazott vadásza.

Olvasson tovább: