Kereső toggle

A család nem mindig magánügy

Védett nők, agresszív férfiak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarországon néphagyomány, hogy az "asszony verve jó", véletlen "túlveréseknek" pedig évente nagyjából száz-száztíz nő esik áldozatul a saját férje kezétől. Évek óta zajlanak viták a családon belüli erőszak megelőzését szabályozó törvénytervezetről, amely most érkezett el abba a stádiumba, hogy osztrák modell alapján bevezessék nálunk is az agresszív férfiakat családjuktól távol tartó rendszert. Ennek alapján a családi vitához kihívott rendőr nemhogy nem várhatja meg, amíg vér folyik, hanem köteles lesz felszólítani a bántalmazó felet – az esetek 95 százalékában a férjet – az azonnali távozásra.



A családon belüli erőszak néhány áldozata Fotó: MTI

A gyermekek és a nők sehol nincsenek olyan veszélyben, mint éppen a saját otthonukban – összegezhető az a felméréssorozat, amelyet az Egészségügyi Világszervezet, valamint több ország bűnügyi szervei végeznek évek óta. Magyarországon 1998-ban végezték az első nagyobb szabású felmérést, amelynek eredményei nagyjából egybeesnek a többi országéval: a nők mintegy egynegyedét érinti a családon belüli erőszak. "Magyarországon a családon belüli erőszak hetente legalább egy nő életét követeli" – áll a NaNE, Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen egyesület kiadványában. A bántalmazott nők egynegyedét akkor is megverik, amikor terhes, sőt nemegyszer előfordul, hogy éppen ilyenkor kezdődnek vagy válnak súlyossá a verések, ami vetéléshez is vezethet. A bántalmazás egyéb módszerei – szóbeli, lelki, gazdasági, nemi erőszak – még ennél is elterjedtebbek. A NaNE egyesület 1994 óta jelzi minden lehetséges fórumon a helyzet súlyosságát, ám a magyar szokásjog erősebbnek bizonyult az emberi jogi dokumentumokban megfogalmazott jogszabályoknál. Bár a házasságon belüli nemi erőszakot 1997 óta hazánkban is törvény bünteti, Magyarországon elterjedt nézet, hogy a családon belüli erőszak magánügy, sőt többnyire meg is kérdőjelezik az erőszak megtörténtét. Bárándy Péter igazságügyi miniszter tavaly márciusban egy sajtótájékoztatóján kijelentette: a magyar társadalom elfogadja a családon belüli erőszakot, ezért nehéz ellene jogi szabályozással hatékonyan fellépni. "Ehhez elsősorban nem jogszabály-módosításokra, hanem a hatóságok és a társadalom szemléletének átalakítására van szükség." Az igazságügy-miniszter már 2002 októberében törvénymódosítási javaslatot nyújtott be az elkövető eltávolításáról – az eddigi gyakorlat alapján ugyanis a nők és a gyerekek kényszerültek távozni az otthonukból, ha veszélyessé vált a helyzetük. Egy családi tragédia kellett ahhoz, hogy a politikusok figyelme a családon belüli erőszakra irányuljon: 2002 őszén egy 12 éves fiú esett áldozatul apja verésének. A fiú és édesanyja hosszú idő óta jelezték a hatóságoknál helyzetük tarthatatlanságát, ennek ellenére semmilyen lépés nem történt az agresszív apa megfékezésére. A törvényhozási folyamat tehát elindult, bár egyelőre csak "fontolva halad" előre. Az országgyűlés 2003 áprilisában szavazott a családon belüli erőszak megelőzéséről szóló határozati javaslatról, amelynek nyomán a kormány megalkothatja azokat az egységes szabályokat, amelyeket a rendőrség, a gyermekvédelmi szervek, a szociális és egészségügyi intézmények kötelesek lennének alkalmazni. 2004 elején még mindig viták folynak a törvénytervezettel kapcsolatban. A legutóbbi fejlemény szerint az új rendszerben a rendőr saját hatáskörben a családi veszekedés helyszínén dönti el, hogy az elkövetőt ideiglenes távolságtartásra kötelezi-e. Így nemcsak arra kötelezhetik a feleségét, gyerekét verő férfit, hogy hagyja békén hozzátartozóit, hanem arra is, hogy hagyja el a lakást. A rendőr a saját belátása szerint szabhat majd ki háromtól tíz napig terjedő "csillapítási" időszakot. Magyarország a távolságtartás intézményében az osztrák modellt kívánja követni. Annak érdekében, hogy a távol tartott férfi – mivel az esetek 95 százalékában ők az elkövetők – ne kerüljön az utcára, a szociális és a belügyi tárca szakemberei már készítik azt a listát, mely az ideiglenes lakhelyként szóba jöhető munkás- és hajléktalanszállókat veszi számba.

Miért tűrik a nők a családon belüli erőszakot?

Számtalan oka lehet annak, hogy a nők nem lépnek ki egy erőszakos kapcsolatból. Az alábbiakban a leggyakoribb okokat és indokokat ismertetjük: 

A gyerekek ("A gyerekeknek szükségük van apára. Egy erőszakos apa is jobb a semminél.")

Szerelem ("Szeretem. Amikor nem durva, boldog vagyok. Ha vele maradok, talán a szerelmem megváltoztatja.")

A valóság letagadása ("Nem is igazi erőszak, amit velem csinál. Ki lehet bírni. Más nőknek sokkal rosszabb.")

Szégyenérzet ("Jobb, ha nem tud erről senki. Nem bírnám elviselni, ha kiderülne, miket tesz velem.")

Bűntudat ("Biztos én tehetek róla. Valamit nem csinálok jól. Megérdemlem, hogy így bánik velem.")

Az önbecsülés hiánya ("Úgysem találnék nála jobbat. Azt mondja, hogy csúnya vagyok, és ráadásul rossz anya és feleség.")

Félelem ("Megfenyegetett, hogy ha elhagyom, utánam jön, és megöl engem is meg a gyerekeket is.")

Beletörődés ("Úgysem tudok változtatni a helyzetemen. Ő az erősebb. Senki sem segíthet rajtam.")

Felelősségérzet vagy társadalmi nyomás ("A családnak mindenképpen együtt kell maradnia. A család
összetartása a nők dolga.")

Anyagi biztonság vagy gazdasági függés ("Nem tudnám egyedül eltartani magamat és a gyerekeket. Egyébként is, hová mehetnék?")

Érzelmi zsarolás ("Azt mondta, nem tud nélkülem élni. Azt mondta, öngyilkos lesz, ha elhagyom.")
(NaNE)

Olvasson tovább: