Kereső toggle

Interjú Heller Ágnes filozófussal

Európa, ne add el a lelked az ördögnek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha a gyávaság így folytatódik, akkor az al-Kaida és a többi hozzá hasonló terrorszervezet fogja rövid időn belül eldönteni, hogy hol milyen kormányok kormányozzanak. Európa olyan mértékben félti az úgynevezett – egyébként alig létező – békéjét és biztonságát, hogy ennek érdekében képes mindenben engedni. Amikor Hitler elkezdte a támadást Európa országai ellen, azért engedtek neki, mert a béke védelmezőjeként mutatta magát. Azt mondom: Európa, vigyázz, a félelem rossz tanácsadó!



Az iszlám világ használja ma az iszlámizmust a terror ideológiai eszközeként a világ megfélemlítésére Fotó: Somorjai László

– A magyar sajtót olvasva és televíziót nézve úgy tűnik, mintha az ország népét és a nagyközönséget szinte csak az érdekelné, hogy mennyibe fog kerülni majd az unióban egy csomag fogpiszkáló. Lényegtelen tyúkperekről, provinciális semmiségekről szólnak a híradások és az újságcikkek. Hihetetlen számomra, hogy Európa polgárai nem veszik észre, ahogy a terroristák szisztematikusan megvásárolják a vezetőket és mindenkit, aki hagyja magát. Ha Európát leválasztják Irakról – ennek a próbálkozásnak vagyunk most szemtanúi –, holnap másról fogják majd leválasztani, és holnapután megint másról, és aztán egyszer csak arra ébrednek az európaiak, hogy azt teszik, és úgy gondolkoznak, ahogy azt a terroristák akarják. Elkezdődött szemünk láttára Európa felszalámizása és megvásárlása. 

– Ki a vevő, és ki az eladó ebben a vásárban?

– Az emberek kezdik a lelküket eladni az ördögnek, hiszen erről van szó, miért szégyelljük kimondani. A mostani eseményeket nem tudom másként értelmezni.

– Ágnes, honnan, miért ez a vehemencia? Most tulajdonképpen Spanyolországra haragszik? 

– De még mennyire! Nem világos, hogy miért? Nem szabad hagynunk, hogy terrorista csoportok döntsék el az európai választásokat. A terror fegyvereivel nyomást gyakoroltak a spanyol lakosságra, hogy olyan kormányt 

válasszon, amelyik a terroristák érdekeinek megfelel. Mert hát mit gondol, mi volt a madridi támadás célja a választások előestéjén? Az, hogy ne olyan kormánya legyen Spanyolországnak, amelyik Irakba hadsereget küld, amelyik Amerika-párti. És lássanak csodát: elérték céljukat. Ha a gyávaság így folytatódik, akkor az al-Kaida és a többi hozzá hasonló terrorszervezet fogja rövid időn belül eldönteni, hogy hol milyen kormányok kormányozzanak. Mert valahányszor egy olyan csapat lesz hatalmon, vagy kerül annak közelébe, amelyik nem Amerika- és Izrael-ellenes – mert beszéljünk világosan, erről van szó –, abban a pillanatban jön egy terrortámadás, ami után megváltozik az emberek véleménye, meghunyászkodnak, behúzzák mindenüket, és visszavonulót fújnak. Tisztelettel jelentem: ezzel elkezdődött Európa öngyilkossága.

– Mit lehet tenni, hogyan lehet védekezni a terrorizmus ellen? Lehetséges egyáltalán védekezni?

– Lehetséges. Bátorsággal és még nagyobb bátorsággal. Ha egyszer engedünk a terrornak, az futótűzként továbbterjed. Ha azonban ellenállunk, alábbhagy. A repülőgép-eltérítések idején történtek legalábbis ezt mutatják. Még egyszer mondom: bátorság! Ady pontosabban fogalmaz: a legkülönb ember, aki bátor, s csak egy különb van, aki bátrabb.

– Na de hogyan? Beszéljen kicsit konkrétabban!

– Például, ha én spanyol lennék, és utálnám is a néppárti kormányt, ebben a helyzetben akkor is rájuk szavaztam volna. Ilyen és ehhez hasonló emberi kiállásokkal lehet valamelyest korlátozni a terrorizmust. Bár ahogy a dolgok történnek, úgy tűnik, nem mi győzzük le a terrort, hanem a terror győz le bennünket. 

– Mi a terrorizmus valódi célja?

– A megfélemlítés olyan módon, hogy védtelen, ártatlan civil embereket ölnek meg. Mindezt azért, hogy Izraelnek és támogatójának, Amerikának egyetlen szövetségese se maradjon a földön, és főleg Európában ne. Magyarország most jól vizsgázott, nem hívtuk vissza a katonáinkat Irakból. Piros pontot kapott a miniszterelnök. 

– Mit gondol, félelemből szavaztak a spanyolok máshová?

– Ha nem félelemből tették, akkor a megválasztott új kormánynak azt kellett volna mondania, méghozzá jó hangosan, hogy Irakban hagyják a katonáikat. De az igazi kérdés nem az, kit választottak, hanem az, hogy azért választották a szocialistákat, mert engedtek a terrornak. Bin Ladenék egy csoportja a választás után közölte, hogy mivel ilyen jól viselkedtek, a közeljövőben nem lesz több terrorakció az országban. De hát az ördögnek akkor sem szabad hinni, amikor kérdez, nemhogy amikor válaszol. Európa ezzel megint megmutatta, hogy teljesen védtelen és felvértezetlen a terrorizmussal szemben. Olyan mértékben félti az úgynevezett – egyébként alig létező – békéjét és biztonságát, hogy ennek érdekében hajlandó mindenben engedni. Amikor Hitler elkezdte a támadást Európa országai ellen, azért engedtek neki, mert a béke védelmezőjének mutatta magát. Mindenfelé előadásokat tartott "Európa vigyázz!" címmel. Én is ezt mondom ma: Európa, vigyázz! Mert megint az történik, ami már sokszor megtörtént, hogy Európa addig védi a békéjét, és olyan kompromisszumokat köt, amivel végül is a lehető legkiszolgáltatottabb helyzetbe lavírozza magát. Emlékszem az úgynevezett békemozgalmakra, ezek Európában mindig diktatúrák védelmére szerveződtek. A nyolcvanas évek eleji híres békemozgalmak például a szovjet diktatúrát védték. Ne felejtse el, hagyománya van annak Nyugat-Európában, hogy az emberek kimennek az utcára, kiabálnak, s ezzel voltaképpen terrorista rezsimeket védenek. Nem mondom, hogy ezt akarják, nem mondom, hogy ez fűti őket, vagy hogy ez lenne a szenvedélyük, de végül is ez lesz az eredmény. 

– Honnan ered a terrorizmus? Mik az igazi gyökerei, és hogyan reagált erre a huszadik század?

– A modernizmussal, a francia forradalommal kezdődött. Nem a tulajdonképpeni forradalommal, hanem Robespierre rémuralmával, amit ők maguk neveztek terreure-nek. Innen származik a szó is. Az állami terrort gyakorolták Hitlerék és Sztálinék is. Sőt, Hitlerék az SA-terrort már gyakorolták akkor is, mielőtt a náci párt hatalomra jutott volna. Robespierre guillotine alá hajtott olyan embereket, akik az égvilágon semmi rosszat nem csináltak. Sztálin ugyanígy. Hitler a zsidókat választotta erre a célra. A terror tőrőlmetszett európai találmány. Ezt vette át az iszlám, de jóval később. Szóval Európa csak ne legyen olyan beképzelt. Mára megváltozott a helyzet, az arab nacionalizmus vereséget szenvedett, és az iszlám világ, főleg az arab iszlám használja az iszlámizmust a terror ideológiai eszközeként a világ megfélemlítésére. Tehát ma a terror vezető eszméje, filozófiája nem a nácizmus, nem a kommunizmus, hanem az iszlámizmus (tehát nem az iszlám vallás, hanem az iszlámizmus nev? ideológia). A terrorista mozgalmak mind fundamentalisták. A nácizmus is, a sztálinizmus és az iszlámizmus is. Kell minden terrorizmusnak valami szűkre szabott ideológia, amelyet aztán fundamentalista módon alkalmaznak az emberek. Vagy az állami fegyveres hatalom rájuk kényszeríti, vagy beléjük sulykolják, beléjük verik az úgynevezett eszmét. Aztán a már ezekkel az ideológiákkal felvértezett emberekkel gyakoroltatják a terrort. 

A terrorcselekmények szempontjából teljesen mindegy, hogy a terrorizmus főnökei hisznek-e ezekben az eszmékben – amelyeket mellesleg ők gyártanak és ők terjesztenek –, vagy sem. Az első generációsok többnyire hisznek is benne. 

A huszadik században Nyugat- és Közép-Európa mindig rosszul vizsgázott, amikor totális rendszerekkel került szembe. Mindig szaladtak Amerikához, és térden állva kérték, hogy mentse meg őket. Amerika meg is mentette őket. Persze nem mindig önzetlenül. De ez kit érdekel? Amerika és Anglia nélkül Hitler elfoglalta volna egész Európát, vagy ha nem Hitler, akkor Sztálin. Többek között ettől a két terroristától mentette meg Európát Anglia és Amerika. De Európa, úgy látszik, semmiből sem tanul. 

– A terroristák magányosan működnek és szervezik a bűncselekményeiket, vagy az adott ország, az adott társadalom bizonyos rétegeinek jóváhagyásával? Kell-e támogató bázis "hatékony" működésükhöz?

– Mindenképpen kell. Ott lehet igazán terrort gyakorolni, ahol a lakosság egy része legalábbis passzívan, de támogatja azt. Szállást és eszközöket ad, segítséget nyújt. Vagy csak egyszerűen félrenéz, tehát nem jelent, habár mindent lát. Ezek a támogató rétegek vagy csoportok nem mindig értenek egyet a terroristák eszközeivel, tehát a gyilkosságokkal, a céljaikkal azonban igen. De ami ennél is fontosabb, az az ideológiai támogatás. Az európai gondolkodásmódban az antiizraelizmus és az antiamerikanizmus jelenti a legkedvezőbb ideológiai táptalajt a terroristák számára. Nem mondom, hogy ez az egyetlen táptalaj, vannak a világnak más részei, ahol más ideológiák és eszmék mentén is létrejöhet olyan szellemi hangulat, amely lehetővé teszi a terrorizmus megszervezését. Például Csecsenföld. 

– És honnan kapják a pénzt?

– A leggazdagabb olajországokból, a milliárdosoktól. Adott a totalitárius ideológia, a működő terrorszervezet, van pénz, és végül vannak olyan agymosáson átment emberek, akik ezeket a bűncselekményeket végre is hajtják. Mi kell még? 

– Magyarországon mennyire termékeny e cselekmények számára az imént említett ideológiai talaj?

– Nem hiszem, hogy ebben a pillanatban a terroristák központi érdeklődési körébe tartozna Magyarország. Nincs jelentős szerepünk a világpolitikában, ami miatt érdemes lenne ránk koncentrálniuk. Bár vannak antiamerikai és antiizraeli csoportok Magyarországon, de remélem, ilyen aljassághoz nem adnának támogatást. Csak remélni tudom, hogy nem tévedek.

– Egyáltalán mit tehet Magyarország a terrorizmus ellen?

– Egy dolgot már tettünk, nem hívtuk vissza a katonáinkat Irakból. 

– Na jó, ezt a kormány, a miniszterelnök, azaz néhány politikus tette. De mit tehet a többi tízmillió? Mit tehet például Ön, vagy mit tehetek én?

– Én például azt, hogy mondom, ahol tudom: "Európa, ne add el a lelked az ördögnek! És ne félj, mert a félelem rossz tanácsadó. Európa, légy értelmes! Mert az értelmesek fölbátorodnak."

Maga meg annyit tehet, kedves Péter, hogy mindezt megírja. 

Heller Ágnes akadémikus március 15-én megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést.

Olvasson tovább: