Kereső toggle

Rituális disznótor

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A téli disznóvágások kapcsán újra és újra felmerül a kérdés: folytatható-e ez a hagyomány az EU-ban vagy sem? Nálunk már lecsengett az aggodalom, azonban a szomszédoknál még "húsba" vág a kérdés. A román mezőgazdasági minisztérium most vallási szertartásnak szeretné elfogadtatni a disznóölést Európában. 

Hajnalodik, a templomóra most ütötte el a hatodik bim-bamot az erdélyi kis faluban. Álmosan ébredünk, pedig Öcsi, a böllér legalább tíz perce bedübörgött az ablakzsalun pálinkás jó reggelt kívánva. Hamarjában összekapjuk magunkat, és a reggeli kávé mellett már a disznótor jövője a téma.

"Itt nálunk, Romániában a legmagasabb a háztájiban tartott sertések száma. Az országban tenyésztett ötmillió sertésből csak 800 ezret tartanak a telepeken, nagy részüket – 4,2 millió állatot – háztájiban nevelnek – tájékoztat szakszerűen Öcsi. Na, erre felfigyeltek az unióban rögtön, és kérték hogy az ország fogadja el a Nyugaton szokásos állattartási szabályokat. Itt erre aztán rögtön kitört a pánik, mert az a követelmény, hogy a gazda ne oltsa nyakra-főre az állományt sertéspestis ellen, másrészt felszólítják, hogy kíméletesen, eutanáziát alkalmazva vágja le az állatokat" – elemzi a szigorú követelményeket böllérünk, miközben negyvencentis kését vidáman élezi. "Jöhetnek a segédek – ordít a kiskonyhába, és az ólak felé indulunk. Aztán csak kíméletesen, legények, mert különben sose leszünk EU-tagok" – hangzik a jó tanács menet közben. Az áldozat semmit sem tud a kegyes halálhoz való jogáról, és igen keményen küzd az életéért. Győz azonban a túlerő, és a coca hosszú visítás után feladja a harcot. "Na, ez nem sikerült valami uniósan, te Jóska" – nevet Zoli, az egyik segéd, van még mit tanulnod vén korodra. "Ne csak a szád járjon, hanem a kezed is – jön a válasz –, hozd a gázpalackot meg a meleg vizet!" Hamar fordul a segéd, dübörög a gázláng, pörzsölődik malac. A segédek dörzsölik, kaparják, súrolják, gyorsan tisztul a disznó egyik oldala. Szigorú ellenőrzés: "a tisztaság rendben, de még karcos, szúrni fogja a szád, ha majd eszed a szalonnát – magyarázza böllérünk. Feketére kell pirítani, az a megoldás" – állítja határozottan.

A román mezőgazdasági minisztérium illetékesei indítványozták, hogy az ortodox egyház nyilvánítsa vallásos szertartásnak a disznóvágást. Így az Európai Unió állatvágásra vonatkozó szigorú szabályai alól – hasonlóan a muszlim és zsidó közösségekhez – a román gazdák is kikerülnének. A minisztérium ezért az ortodox egyház vezetőihez fordult útmutatásért. Az EU-ban egy 1993 óta érvényes jogszabály ugyanis rituális vágások esetén felmentést ad a kötelező kábítás alól. Ide tartozik a muszlim hálál és a zsidó kóser rituális vágás. Ezek során a szarvasmarhák, kecskék vagy juhok torkát egyetlen késhúzással vágják át, és nem kell az állatokat előzetesen elkábítani. A Talmudban, illetve a Koránban megfogalmazott tanítás alapján ugyanis emberi fogyasztásra csak egészséges és ép állat húsa alkalmas. A legelterjedtebb írásértelmezések szerint az elektromos árammal vagy pisztollyal végzett "érzéstelenítés" kárt tenne a jószágban, így annak húsa sem felelne meg már a vallási előírásoknak. Azonban vannak olyan szervezetek, amelyek a rituális vágás kivételezettségének az eltörlését kéri. Például a vegetarianizmusért és az állati jogokért küzdő brit VIVA (Vegetarians International Voice for Animals) azt szeretné elérni, hogy a vallási szertartásnak minősülő vágásnál is legyen kötelező az altatás. Válaszul a muszlim és zsidó testületek megállapodtak, a rituális vágás ügye mellett összehangoltan lépnek fel. A mezőgazdasági miniszter véleménye az, hogy a román gazdáknak egyenként el kell magyarázni, hogy az uniós országokban senki sem él rosszul, ezért majd ők sem szorulnak a háztáji hízlalásra. Külön kitért a miniszter a karácsonyi disznótorokra, amelynek több száz éves hagyományát sem az EU, sem a kormány nem szeretné megszakítani. Viszont meg kell akadályozni, hogy a szemétdombon nevelt sertések húsát
fogyasszák, ezért külön figyelmeztetett a hús kötelező orvosi vizsgálatára. "Baromság ez az egész cirkusz – egyszerűsíti a képletet Öcsi bácsi –, mondd meg nekem, kijön majd a rendőr és ellenőrzi, hogy aludt-e a disznó, vagy sem, mikor leszúrtuk? Na meg aztán tudod, nálunk minden falon van kiskapu – teszi hozzá vigyorogva, – majd pont itt nem lesz." Miközben a "nagypolitikáról" tárgyalunk, addig a malacot lassan alkotóelemeire szedik szét. A feje már egy dézsából néz ránk szemrehányó tekintettel: "Hol van ilyenkor Európa?"

A szakminisztérium mindenesetre derűlátó az egyházi véleményezés kapcsán, mivel a papok szent iratok és a mindennapi élet, a szokások ismeretében hozzák meg majd a döntést. Constantin Stoica görögkeleti pátriárka viszont nem osztja a minisztérium lelkesedését, mert szerinte a disznóvágás nem vallási szertartásnak, hanem pusztán hagyománynak számít. Mindenesetre a vidéki lakosság egyáltalán nincs elragadtatva akkor, amikor arról van szó, ami szerinte a legértékesebb az udvarában. Ezért a majdani csatlakozási tárgyalás legfőbb tétje, hogy sikerül-e bevinni az unióba a román vidéket malacostul, disznóstul, mindenestül. 

Közben Öcsi a régi hagyományoknak megfelelően készíti a kolbászt, hurkát, tepertőt. Az apjától tanulta, az meg az övétől, és most már a fia is e szerint dolgozza fel a disznókat. "Sokféle rendszert megéltem már, de olyat még nem is halottam, amelyik még a disznók sorsát is a szívén viseli. No, de megijedni még ráérünk, meg aztán arra való a székely feje, hogy gondolkozzon" – hunyorít rám biztatóan.

Olvasson tovább: