Kereső toggle

A román Eldorádó

Háromszáz tonna arany

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Európa legnagyobb aranykincskészlete található egy erdélyi falu térségében. A mintegy háromszáz tonna aranyat és ezerhatszáz tonna ezüstöt tartalmazó verespataki kincs kitermelésének terve közel öt éve húzódik. 1997-ben hárommillió dollárért szerezte meg a bányászati koncessziót a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) nev? kanadai–román vegyesvállalat. A bánya megnyitásához Verespatak mellett hat települést kellene eltörölni a föld színéről. Eddig az itt élőknek csak kis része adta el földjét, házát a bányatársaságnak.



Verespatak főtere. A házak 19. századi műemlékek Fotók: Somorjai L.

A gyalui havasok lábánál, az erdélyi érchegységben fekvő Verespatak csendes kis településként élte mindennapjait, mígnem a 90-es évek elején fel nem fedezték, hogy a falu közelében Európa legnagyobb nemesfémkincse hever. A többségében románok lakta település környékén ősidők óta folyt az aranybányászat, a rómaiak például ezért a természeti kincsért foglalták el Dáciát – százhatvanöt tonna aranyat és háromszázharmincegy tonna ezüstöt termeltek ki akkor. A Román Tudományos Akadémia a közelmúltban találta meg a római korra utaló archeológiai leleteket. Az 1800-as években Erdély aranytermelése a legnagyobb volt Európában. A környék egyes falvaiban, mint például Abrudbányán, szászok, svábok és lengyelek is megtelepedtek az évszázadok során.

A 21. századi terv realizálásában – melynek során a Rosia Montana Gold Corporation közel háromszáz- millió dollárt kíván befektetni az elkövetkezendő tizenöt év során – komoly szerepet játszik a politika. A múlt év végén a Nagy Románia Párt elnöke személyesen nyújtott be bizalmatlansági indítványt a szenátusban, hogy megtorpedózza a kitermelés tervét, Adrian Nastase román miniszterelnök pedig a napokban kérte egy vizsgálóbizottság felállítását a szenátustól, mert a felszíni kitermelés? bánya terve élénk tiltakozást váltott ki a nemzetközi környezetvédők részéről. A tiltakozás oka, hogy a kitermelés technológiája megegyezik azzal a Nagybányán használt technológiával, melynek során a Tiszába került cián környezeti katasztrófát okozott. 



A helyszín



Ház, amely ötmillió forintért kelt el 

Aranyosvölgy, Aranyosbánya, Aranyosfő. Mócok lakta, zord hegyvidék. Rosia Montana pontos fordításban Piroshegy, de a nép csak Verespatakként emlegeti. Móricz Sárarany cím? regénye jut eszünkbe, amint beérünk a poros településre. A már megszokott Dáciákhoz képest a legszembetűnőbb a sok márkás terepjáró. Izgés-mozgás, jövés-menés, mobilozó üzletemberek, hátizsákos fiatalok. Az utóbbiakról kiderül: a vállalat megbízásából róják a falu utcáit. A helyiek szerint azért vannak itt, hogy a káoszt növeljék. 

A falu főutcáján egy őslakos, Tomos Aurélia avat be bennünket a titkokba: a falu kétszáz házából a fele már elkelt, tavaly ősszel pedig a temetőt is elkezdték felszámolni. A halottakat a hallottak szerint a közeli Abrudbányára helyezik át. A kizárólagos vevő – az RMGC – 800 millió lejt (5,5 millió forint) kínált Aurélia házáért, de ő nem adja. Öreg már ahhoz, hogy máshol kezdje újra az életét. A beszélgetés közben a szemközti viskóra két megtermett egyenruhás kék táblát szegez: "Az RMGC tulajdona". A néni nehezet sóhajt: "Engem holnap jönnek újra győzködni." Idén márciusban a bányavállalat mindenféle nyilvános meghallgatás és környezeti hatásvizsgálat nélkül kezdte meg kilakoltatási programját, melyért a torontói székhely? Planning Allience a felelős. Ez korábban a Gabriel Resources ghánai bányanyitása miatti kilakoltatást is intézte. Ghánában akkor húszezer embernek kellett elhagynia a lakhelyét. 

A falu egykor impozáns főtere szinte romokban áll. Itt egy patika állt, ott egy összedőlt kúria homlokzata árválkodik. Mellette egy szebb napokat látott vendéglő falán neonreklám éktelenkedik: "American Donna". A csábító felirat alatt lepusztult büfé ajtaja nyílik. A közeli műemlék épületek jó részén is ott virít a már ismerős kék tábla.

A kora tavaszi napsütésben érezzük, hogy figyelő szempárok kísérik minden lépésünket. Egyszer csak furcsa kis ember szólít meg minket: "Beszélnünk kell! De ne itt!" – és elindul egy sikátor felé. 



A bányatulajdonos



Bevetésre készen 

"Szégyenlem, hogy így beszélek – töri erősen a magyart –, Dávid Ferkó vagyok. Azért szólítottam meg magukat, mert úgy látom, újságírók." Tolmácsunk segítségével értjük meg, hogy szörny? állapotok uralják a falut. "Megfélemlítenek, minden eszközzel terrorizálnak bennünket" – nyögi keservesen. Megtudjuk, hogy Dávid úr egy helybéli civil szervezet tagja, akik közösen elhatározták: minden áron a faluban maradnak, 

és ha kell, az igazukért még a strassbourgi bíróságig is elmennek. A "minden eszköz" az eddig megismert történetek alapján azt jelenti, hogy ha pénzzel nem érik el a céljukat a vállalat emberei, zaklatással, fenyegetéssel, rendőri eljárásokkal akarják a házakat megszerezni. "Már a papjaink is magunkra hagytak bennünket" – teszi hozzá. 

A vállalat geológusai nem tudják pontosan, hol az arany, ezért hat falu házainak és telkeinek a felvásárlása folyik. Nem így Dávid Ferkó, aki bányatulajdonosnak mondja magát, apja ugyanis három bányát üzemeltetett a háború előtt. "Higgyék el nekem, én meg tudnám mutatni, hol az arany, de majd bolond leszek az orrukra kötni – súgja bizalmasan – 1948-ban apám bányáit államosították – folytatja –, amit a 90-es évek közepén a kárpótlás során papíron vissza is kaptam. A telekszám egyezett, de egy egészen más földdarabot örököltem. Ez nem véletlen, mert a Timis már akkor a környéken mesterkedett."



Irány: Montana aranya 

Kicsoda ez a rejtélyes Timis? A Capital román gazdasági hetilap Frank Timisről azt állítja, 250 millió dollár vagyonnal rendelkező üzletember, a Rosia Montana Gold Corporation tulajdonosa, aki arany- és drágakő-kitermelési vállalkozásai mellett negyvenöt millió dollárnyi Microsoft-részvénnyel is rendelkezik, valamint az Fc Brasovfutbal csapat tulajdonosa. Egy falubéli román bányász tudomása szerint a vállalat első embere máramarosi traktorosként kezdte a pályafutását. Az 1980-as években hagyta el az országot, és Ausztráliában, Kanadában próbált szerencsét. Már ott is aranybányászattal foglalkozott, de az ottani titkosszolgálatok nem nézték jó szemmel a zavaros üzelmeit, és 1993 körül visszatért Romániába. A bányász úgy tudja, hogy a cégtulajdonos hatalma a legmagasabb romániai körökre is kiterjed, sőt a román ortodox egyház vezetőit is a kezében tartja, hiszen – mint mondja – a
helyi temetőket az ortodox püspökök első kérésére áthelyezték. Csodálkozásunkra, hogy senki nem tiltakozott, így reagál: "Mit lehet tenni? Ha így akarják Bukarestben, így lesz" – és legyint egyet.



Műemlék az RMGC tulajdonában 

Megtudjuk azt is, hogy egyetlen helyi bányász sem kaphat munkát, más vidékről hozza a cég a saját embereit. A helybéliek szerint a közelmúltban több vezető politikus is vásárolt ingatlant a faluban. Mára az árak igencsak felfutottak: egy hektár föld ára 64 millió lej (kb. 450 ezer forint), az épületek alku tárgyát képezik. Egy európai standard alapján minimum 35 millió lej (240 ezer forint) jár családtagonként, így lehetett, hogy egy útszéli putriért ötmillió forintot fizettek. 

A tervek arról is szólnak, hogy az egyik falu helyén egy ciánderítő akna létesülne. Ez aztán sokakat sokkol, mert környezetkárosító hatása beláthatatlan. Nem véletlen, hogy a Világbank idén tavasztól megszüntette a projekt támogatását. Timis azonban – mint azt a sajtónak kijelentette – elszánt, és folytatja a beruházást.

Hazafelé indulunk. A legközelebbi falu Vallea Lupui, magyarul: Farkasok völgye.


Megéri az árát?

A romániai Verespatak tervezett aranybányájának megnyitásához a román parlamentnek kell megadni az engedélyt – jelentette ki Petru Lificiu román környezetvédelmi miniszter. Lificiu elmondta, hogy a bánya megnyitását tervező RMGC eddig csak az üzemeltetési tervről nyújtott be tájékoztatást a minisztériumhoz. "A terv elemzéséhez nemzetközi szakértői bizottságot állítunk fel, amelyben a várható környezeti hatások miatt helyet kapnak magyarországi szakértők is" – adta tudtul a sajtónak a miniszter. Arról is szólt, hogy a bánya üzemeltetése évi négyszázhúsz millió tonna kőzet kitermelését jelentené, ebből kerülne ki az évi 1,7 tonna arany. A román állam a kitermelt aranyból évi 12-20 millió dollár bevételre számíthat, amely a környezetvédelmi károkhoz viszonyítva nem is olyan magas.

Olvasson tovább: