Kereső toggle

Merre tovább, erdélyi magyarok?

Interjú Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Hogyan látja az RMDSZ elmúlt négy évét? Milyen hatása volt annak, hogy a szövetség szerepet vállalt a kormányzatban?

– Igazság szerint az elmúlt hat évről kellene beszélni, hiszen a fordulat az RMDSZ életében akkor állt be, amikor 1996-ban, hosszú ellenzéki időszak után arra vállalkoztunk, hogy román pártokkal együtt kormányt alakítunk. Gyakorlatilag akkor került az RMDSZ kezébe egy olyan eszközrendszer, amelynek segítségével nemcsak deklarálni tudtuk a céljainkat, hanem egyiket-másikat meg is tudtuk valósítani. Ennek az eszközrendszernek a folytatása az is, hogy 2000 után – ugyan nem vagyunk kormányon – egyévente megújított megállapodás alapján együttműködünk a kormánypárttal.

– Mégsem hozott osztatlan sikert ez a kormányzási ciklus, hiszen az RMDSZ-ben megerősödött a belső ellenzék. Magyarországon erősen megosztott a társadalom, az Önök szervezetében – legutóbb a szatmárnémeti konferencián – szintén megjelentek szakadások. Mi az oka ennek?

– Ami a szakadást illeti, 1990-től egyesek újra és újra megjósolják az RMDSZ szakadását. Ennek ellenére a Kárpát-medence legstabilabb magyar szervezete voltunk. Tizenhárom éven át nem változtattuk meg sem a szövetségünk jellegét, sem a programunk alapelveit. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell odafigyelni arra, hogy hogyan lehet a szervezet egységét megőrizni. Ami a bírálókat illeti, az teljesen természetes, hogy egy ilyen sokszín? szervezetben van kritika, hiszen nem politikai párt vagyunk. Ez a szervezet próbálja a romániai magyarság sokszínűségét magába ölelni, jobboldali és baloldali doktrínákat egyaránt. Nyilvánvaló, hogy ennek következtében nagyobb teret kell engednünk a vitáknak, és sokkal több konfliktushelyzet is van a szervezetben, mint egy politikai pártban. Ami pedig az 1996 utáni RMDSZ-politikát érő bírálatokat illeti, sok szempontból ez is érthető, hiszen a romániai magyarságnak nem olyan könny? túltennie magát több mint nyolcvan esztendő rossz tapasztalatán, vagyis hogy a román politika mindig csak ellenünk dolgozott: számos szószegésre lehet rámutatni ebben a hosszú történelmi időszakban. Éppen ezért egyfajta érzelmi ellenállás is van azzal szemben, hogy a román pártok egyikével-másikával együttműködve próbálunk a helyzetünkön változtatni, mert nagyon sokan nem bíznak benne, hogy ez lehetséges.

– Egyes Fidesz-politikusok tudatosan törekednek arra, hogy az általuk nemzeti gondolatnak nevezett ideológiát elültessék az Önök soraiban. Úgy látszik, ezt sikerrel kezdték el. Osztja ezt a véleményt?

– A pártoknak az a feladatuk, hogy híveket gyűjtsenek a programjuk mellé. Itt általában az a probléma, hogy ez a szándék nem áll meg Magyarország mostani határainál, hanem átjön Erdélybe, illetve valószínűleg más szomszédos országokba is. Természetes az, hogy valaki híveket akar gyűjteni a pártjának, az viszont nem természetes, hogy ezáltal megosztottá válik a társadalom. Ami Magyarországon természetes lehet, az nálunk nem az. Nekünk rosszat tesz az, aki egyik vagy másik magyarországi párthoz akarja csatlakoztatni az erdélyi magyarságot vagy az erdélyi magyar értelmiséget. Ez 1990-től mindig probléma volt errefelé. Volt olyan magyarországi párt, amely bölcsebben viszonyult ehhez, volt, amely kevésbé bölcsen; én most nem kívánom osztályozni a magyarországi pártokat, mert akkor én is oda jutok, hogy megosztom őket.

– Gyakorlati haszna van-e a magyarigazolványnak, amelyet nagy hűhóval vezetett be az elmúlt kormányzat? Magyarországon olyan képet festett erről az igazolványról, hogy ezzel végképp megoldotta a határon túliak gondjait. Ön szerint mi volt a célja ennek?

– Itt a probléma az volt, hogy propagandisztikus célokból nagyon sokan eltúlozták a magyarigazolvány jelentőségét. Nagyon sokakban azt az illúziót keltették, hogy ez egy csapásra megoldja a mi kisebbségi helyzetünket. Márpedig ez nem igaz. A mi kisebbségi helyzetünket itt kell megoldani Romániában. Ez nem azt jelenti, hogy a magyarigazolványnak nincsen gyakorlati haszna. Kedvezmények járnak vele. Például az a romániai magyar pedagógus, akinek van magyarigazolványa, Magyarországon tartózkodva komoly kedvezményeket vehet igénybe, a diákok szintén. Vagy a kedvezménytörvény által előírt gyerekenkénti húszezer forint azoknak, akik magyar iskolába járnak – egy szegény országban szintén nem megvetendő, elhanyagolandó támogatás. Tehát vannak ebben a törvényben olyan kedvezmények, amelyek fontosak számunkra.

– Ön mindig azt hangsúlyozza, hogy valahogy meg kell akadályozni a magyarság elvándorlását, az anyaországba való áttelepülését. Meg lehet-e ezt állítani, tudnak-e versenyhelyzetet teremteni azoknak a fiataloknak, akik számára Magyarország Romániából nézve rendkívül vonzó?

– Azt gondolom, hogy rövid távon nem lehet ezt teljesen megállítani. Fékezni lehet, és nekünk azon kell dolgozni, hogy legalább középtávon leállítsuk ezt a folyamatot. Szerintem akkor, amikor Magyarország és Románia is az unió tagjává válik, megszűnnek a határok, és gyakorlatilag teljesen szabad mozgás lesz, akkor el lehet jutni egy olyan helyzetbe, hogy szakemberek Magyarországon dolgoznak, de Erdélyt tekintik otthonuknak.

– Az utóbbi időben látványosan megromlott Tőkés László és az RMDSZ viszonya. A püspök a legutóbbi konferenciájukra el se ment, és azt mondta, hogy nem tekinti legitimnek az RMDSZ működését, illetve kongresszusát. Erre válaszképpen a kongresszus megfosztotta – finomabban fogalmazva visszahívta – tiszteletbeli elnöki pozíciójától Tőkést. E szerint vége van ennek a konfliktusnak, vagy várható, hogy tovább fog folytatódni?

– Én szerintem Tőkés László jelentős személyisége az erdélyi magyarságnak, a kongresszus után is több nyilatkozatot jelentetett meg, több kérdésben állást foglalt, és továbbra is támadta az RMDSZ-t. Szerintem ő a továbbiakban is igényt tart arra, hogy amikor csak lehetséges, a véleményét megfogalmazza. Erre valószínűleg lehetősége lesz. Mi feloldottunk egy ellentmondást, nevezetesen, hogy az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként bírálja az RMDSZ-t.

Olvasson tovább: