Kereső toggle

Adolf Hitler Bécsben: felsőbbrendűség és mágia 3.rész

Az alulról jött ember

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rokonházasságokkal és tragédiákkal terhes családi háttér, egy önjelölt, a valóság elől az irrealitásba menekülő fiatal festő kudarcai a bécsi Művészeti Akadémián, három év egy hajléktalan férfiak számára létesített menedékszálláson, vadul antiszemita osztrák keresztényszocialista eszmékkel és politikusokkal való találkozás és misztikus csoportokkal való kapcsolat. A hetven éve hatalomra került német diktátor korai éveiről szóló sorozatunkban új történeti források segítségével arra kerestük a választ, hogy milyen hatások formálták Bécsben a fiatal Adolf Hitler gondolkodását és világnézetét.



Hitler egy múzeumban. Ő mondta meg, hogy mi a szép 

A történészek elismerik: nem találtak egyértelm? magyarázatot arra, hogy minek köszönhette Hitler az ismeretlenségből a hatalom csúcsáig vezető szédületes karrierjét. Saját bevallása szerint olvasmányaiból rakta össze mozaikkockánként világnézetét, amely a húszas évekre már egységes rendszerré állt öszsze. A nemzetiszocialista eszme építőanyagai között gátlástalanul felhasználta kora népszerű szellemi hordalékait: a gyengébb fajok szükségszerű elhullásáról szóló szociáldarwinista elméleteket, az idegen fajhoz tartozó emberekkel való kapcsolat pusztító genetikai, társadalmi, gazdasági következményeit hirdető népnemzeti ideológiákat csakúgy, mint a századfordulón Európa nagyvárosaiban igen népszerűvé vált misztikus csoportok tanait és szimbólumait. Mindez eszköz volt az önmagát emberfeletti embernek, az árja faj messiásának tartó Hitler kezében a tömegek gondolkodásának irányítására.



Pusztító szerepjáték



Hitler magánkönyvtárában a háború után találtak egy 1921-ben dedikált kötetet, amelyben az ajándékozó, Babette Steininger a "kedves arman testvéremnek" szóló ajánlást írta be. Az "armanok" egy 1907-ben létrejött titkos szervezet, az "Armanok Misztikus Szövetsége" tagjai voltak. Az eszme, miszerint a titokzatos armanok egy Krisztus előtti "nemes népfajt" képviseltek, egy bécsi író, Guido von List művein alapult. 

List két csoportra osztotta az emberiséget: az árja "uralkodó emberekre", akiket kiválasztottaknak vagy beavatottaknak nevezett, valamint a "csordaemberekre", akiket szolgáknak vagy "csandaláknak" (ezzel a szóval illették az óindiai nyelvben a keverékeket) tartott. Az emberiség jövője List szerint attól függ, hogy sikerül-e megerősíteni a "vegytiszta", a keverék salaktól megtisztított árja uralkodó fajt. Titkos jelképként a keleti eredet? horogkeresztet és az északi rúnaírás jegyeit használta. Egyik tanítványa, Lanz von Liebenfels az általa alapított újtemplomos rend werfensteini várának a tornyára vonta fel először 1908-ban a horogkeresztes zászlót, "az árja faji szellem harci és győzelmi jeleként".

Adolf Hitler első bécsi barátja, August Kubizek szerint szobatársa 1908-ban egy képet mutatott neki, ami szerinte a "németség" hadi jelvénye lehet majd. Ez egy horogkereszt volt, amelynek a hátterében a napkorong volt látható. A Mein Kampfban Hitler a jelkép politikai tartalmát List misztikus értelmezésével vegyítette: "Nemzetiszocialistaként lobogónkon látjuk programunkat. A vörös szín a mozgalom szociális gondolatát fejezi ki, a fehér a nacionalista eszmét, a horogkereszt pedig az árja ember győzelméért folytatott harc misszióját."

A horogkereszt az arman társaságok mágikus szertartásainak is része volt. Hitler egyszer Münchenben azt mondta, hogy ha Ausztria újra Németországhoz tartozik majd, Bécsben kiásatja azt a földbe ásott horogkeresztet, amelyet Guido von List és barátai egy Szent Iván éji rituálé keretében rejtettek el. 

Hitlerre nagy benyomást tett Listnek az a kijelentése is miszerint "Isten szereti és óvja a szorgalmas, bátor, hűséges és igazságos népeket, bőségben és szabadságban részesíti őket. Jutalmul nagy embereket küld nekik, akiknek vezetésével hatalomra, nagyságra és jólétre tesznek szert". A várva várt germán népvezér, a "felülről jövő ember" List szerint istenemberként uralkodik majd, s nem lesz alávetve semmiféle törvénynek. Alapvető jellemvonása, hogy minden csatából győztesen kerül ki, sohasem téved, és övé a "végső győzelem".

Valószínűleg erre a tézisre vezethető vissza Hitler közismert makacssága, az, hogy soha egyetlen tévedését sem ismerte be, és magát tévedhetetlennek tartotta. Egy olyan Führernek – írta egy helyütt –, aki belátja világnézete téves voltát, annak végleg le kell mondania a politikai tevékenységről. Ezért kellett a Mein Kampfban olyan gondosan cenzúráznia a bécsi évek leírását, mert a "felülről jövő erős ember" életpályájába nem illett sem a zsidó kereskedőkkel való kapcsolat, sem a Rotschildok által fenntartott férfiszálláson tengődő filléres képeslapfestő képe.

Ez a kiválasztottságtudat a későbbi szédületes sikerek nyomán természetesen csak erősödött Adolf Hitlerben. 1936-ban azt írta, hogy "a holdkóros magabiztosságával járom azt az utat, amelyet a gondviselés elkészített a számomra". Egy évvel később: "Ha azonban egy legfőbb hatalom megáld egy művet, mint ahogy a miénkkel tette, akkor azt emberek többé nem ronthatják már le."

A győzhetetlen vezér mítoszával való rögeszmés azonosulás eredményeként Hitler az utolsó napokban, a berlini bunker mélyén is hitte, hogy csodálatosan meg fog menekülni.



A lándzsa, a kehely és a spicli



Hitler köztudottan vonzódott a misztikus jelképekhez. Az egyik ilyen bécsi élménye a Hofburgban őrzött Longinus-dárdával kapcsolatos. Egy ismerőse feljegyezte, amint Hitler a múzeumban valósággal transzba esett a lándzsa látványától. A legenda szerint a fegyver egy Longinus nev? római századosé volt, aki ezzel ütötte át a kereszten függő Jézus testét Jeruzsálemben, a Golgotán. A misztikusok szerint a Szent Vér mágikus erővel ruházta fel a fegyvert, amely a római császárok birtokába került, és ennek köszönhette Nagy Konstantin a híres győzelmét a Milvius hídnál lezajlott csatában. A Bécsben őrzött lándzsát valószínűleg a keresztes lovagok hozták magukkal Keletről a 11. században.

Hitler hitt a legendában, és azt állította, hogy amikor a Hofburgban megpillantotta a lándzsát, olyan élmény érte, amely "ablakot nyitott előttem a jövőre, amelyen keresztül hirtelen megvilágosodást kaptam, és teljes bizonyosságot nyertem arról, hogy az ereimben folyó véren keresztül egy napon népem szelleme fog megnyilvánulni".

Az Anschluss után Hitler diadalittasan, a bécsiek rajongó lelkesedése között vonult be abba a városba, amelyben negyedszázaddal korábban oly nyomorúságos körülmények között élt. A bevonulás éjszakáján Himmler és más SS-tisztek kíséretében elment a Hofburg Múzeumba, hogy elhozzák onnan a Longinus-lándzsát. Hitler a múzeum kincstárában egy órát töltött egyedül a fegyver előtt, majd más műkincsekkel együtt Nürnbergbe, a náci birodalom egyik szellemi központjába szállíttatta. A háborús bombázások nyomán a híres tárgyat egy ház pincéjében rejtették el, ahol 1945-ben a bevonuló amerikai csapatok április 30-án, pont azon a napon foglalták le, amelyen Hitler öngyilkos lett.

A másik legendás tárgy, amely után a nácik kitartóan kutattak, a Szent Grál-kehely volt. Otto Rahn SS-ezredes kapta azt a feladatot, hogy a szintén Jézus életének egy eseményével, az utolsó vacsorával kapcsolatba hozott tárgynak a nyomára bukkanjon. Amint a mondák szerint a Longinus-dárda a győzhetetlen erő hordozója volt, úgy a Grál a legendák szerint a "titkos tudás és bölcsesség" hordozója.
(A Grál modern kori történetéről: Űrkorszaki kegytárgykutatók. Hetek, 2003. január 10.) Ez utóbbit azonban hiába keresték a nácik, sem a dél-franciaországi ősi katar erődítményben, Monsegur várában, sem a Közel-Keleten nem bukkantak a nyomára.

Bár számos náci vezetőről, például Rudolf Hessről köztudott, hogy rendületlenül hitt az asztrológiában, a történészek Hitlerrel kapcsolatban ezt nem tudták egyértelműen megállapítani. Egy forrás – Hitler ír származású sógornőjének, Bridget Hitlernek vitatott hitelesség? emlékirata – említi egyedül meg azt, hogy a Führer rendszeresen kereste asztrológusai tanácsát különböző nagy döntései előtt (lásd keretes írásunkat).

Bizonyított tény azonban, hogy Hitler szoros kapcsolatban állt Dietrich Eckart íróval, a List-féle okkult szervezet, a Thule Társaság tagjával. Kapcsolatukról a Mein Kampfban is beszámol, amiből kiderül: Eckart "mester" sugallta Hitlernek, hogy ő a germánok jövendő Führere, aki modern Messiásként, harmincéves korában lép ki a nyilvánosság elé. Az 1889-ben született Adolf Hitler saját leírása szerint valóban harmincévesen, miközben az első világháborúban gáztámadás következtében ideiglenesen megvakulva feküdt a katonai kórházban, egy szempillantás alatt jutott arra a következtetésre, hogy a német birodalom öszszeomlásáért, a háború minden nyomorúságáért a "zsidók" a felelősek: "A zsidókkal nem lehet paktálni, velük pusztán vagy-vagy módra lehet bánni. Én viszont eldöntöttem, hogy politikus leszek."

Hitler politikussá válása persze nem ilyen misztikus kijelentések következtében indult el, hanem sokkal prózaibb körülmények között – állítja Brigitte Hamann történész. Adolf Hitler besúgóként lépett ki az ismeretlenségből, amikor bizalmi felettesei megbízására Münchenben beépült a politikai megfigyelés alá vont Német Munkáspártba (DAP), a náci párt elődszervezetébe. Az út innen vezetett a hatalom csúcsára, majd a berlini Führerbunker pincéjébe.

Sorozatunk korábbi írásai:

Hitler titkos ősei
Hetek, 2003. február 7.

Bécs és Hitler
Hetek, 2003. február 14.


Járt-e Hitler Liverpoolban?

David Gardner brit újságíró több éven keresztül kutatott Adolf Hitler Angliában és az Egyesült Államokban élő rokonai után. Az utolsó Hitlerek című, hamarosan magyarul is megjelenő dokumentumkötet az FBI nemrég nyilvánosságra került jegyzőkönyvei és a család visszaemlékezései alapján készült.



William Parick Hitler Liverpoolban, 1929 

Hitler apjának, Aloisnak a második házasságából született fia, akit szintén Aloisnak hívtak, az első világháború előtt Angliába költözött, ahol egy ír lányt, Bridget Dowlingot vette feleségül. Adolf Hitler féltestvérének, az ifjabb Aloisnak és az ír asszonynak 1911-ben gyermeke született, William Patrick Hitler. Az újságíró egy izgalmas nyomozás során kiderítette, hogy William Patrick, akit a Führer magánbeszélgetések során csak mint a "legviszszataszítóbb rokonát" emlegetett, a második világháború során az Egyesült Államokba menekült, és ott belépett a haditengerészet soraiba. A háború után megnősült, egy német nőt vett el, akitől négy gyermekük született. Közülük hárman vannak életben, ők New York egyik elővárosában élnek, teljes inkognitóban. Gardner azt is megtudta tőlük, hogy egymás közt fogadalmat tettek: egyikük sem házasodik meg, és nem vállal gyermeket. 

A három amerikai Hitler ezzel akarja biztosítani azt, hogy "Adolf Hitler súlyos átkokkal terhelt génjei" végleg kihaljanak.

Az utolsó Hitlerek cím? könyv egyik fejezete idézi Bridget Dowling emlékirataiból azt a részt, amely leírja: Adolf Hitler 1912 őszén Bécsből váratlanul Liverpoolba utazott rokonaihoz, hogy támogatást kérjen tőlük, és elmeneküljön a katonai sorozás elől.

"Adolf sógorom 1912 novemberétől 1913 áprilisáig maradt nálunk – írja Bridget Dowling. – El sem tudnék képzelni nála kevésbé érdekes vagy rokonszenves vendéget. Eleinte szobájában maradt, aludt, vagy a kanapén feküdt, amit jórészt ágynak használt. Azt gondoltam, beteg, olyan rossz színben volt, és a szeme is furcsának tűnt. Megsajnáltam, annak ellenére, amit Alois mondott nekem róla. Amikor kimostam az ingét – nem volt poggyásza –, a gallérja annyira foszladozó és kopott volt, hogy még kifordítani sem volt értelme. Rábeszéltem Aloist, hogy adjon neki egyet s mást, s ami azt illeti, férjem nem is vonakodott ettől. Azt hiszem, kész lett volna segíteni Adolfnak, ha ő nem lett volna olyan mindent lefitymáló és nehéz természetű. Természetesnek vette, hogy segítünk neki, és biztos vagyok benne, hogy bármeddig Liverpoolban maradt volna, ha egy kicsit is marasztaljuk." 

A hívatlan vendég azonban se dolgozni, se tanulni nem volt hajlandó. Egyetlen érdeklődése a kikötő volt, ahol naphosszat a tengerentúlra induló hajókat bámulta. Bridget megemlíti naplójában, hogy Hitler náluk ismerkedett meg az asztrológiával, amivel az asszony sokat foglalkozott. "A férjem gyűlölte ezt a dolgot, de Adolf attól a perctől, hogy először hallott róla, elkezdett érdeklődni nálam a részletek felől, bár soha nem Alois jelenlétében… Újból és újból megkért, hogy készítessem el neki a horoszkópját. Évekkel később, amikor a sógorom híres lett, sokat beszéltek arról, hogy volt egy asztrológusa. Azt mondták, soha nem csinált semmit anélkül, hogy ne kérte volna ki a tanácsát" – állítja a memoár. Hitler állítólagos angliai utazásáról más forrás nem áll rendelkezésre, ezért a történészek fenntartással kezelik Bridget Dowling visszaemlékezését. Az viszont dokumentált tény, hogy fia, William Patrick Berlinben többször is találkozott nagybátyával, és ő volt Hitlernek az a rokona, aki megfenyegette a Führert: nyilvánosságra hozza a család titkos múltjával kapcsolatos információkat.

Olvasson tovább: