Kereső toggle

Felmérés a fiatalokról

Anyám, anyám, te mindenem

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A mai huszonévesek többsége egy hosszúra nyúlt kamaszkor éveit éli, a felnőtt- és a gyermeklétnek jóformán csak az előnyeit élvezve. A szülői kötődés igen erős, a statisztikák szerint kétharmaduk elsőrendű, gyakran egyetlen bizalmasa az édesanyja. A jelenség hátterében egyrészt a hosszúra nyúlt diákélet, másrészt az érdemi kortárskapcsolatok hiánya, a korán kezdődő elmagányosodás áll. A baráti vagy partnerkapcsolatok, esetleges házasságok ma csekély érzelmi támaszt nyújtanak a fiataloknak, ami különösen megnehezíti a szülőktől való elszakadást. 

Világszerte tapasztalható jelenség a huszonéves fiatalok késleltetett felnőtté válása, a szülőkhöz való gyermeki kötődés elhúzódása. A tizenegy-tizenkét évig tartó gyerekkort most ugyanennyi ideig tartó, vagy még hosszabb – némelyeknél szinte soha véget nem érő – kamaszkor követi. A huszonévesek, nem ritkán harmincasok ennek a kettős élethelyzetnek jóformán csak az előnyeit élvezik. A korosodó fiatalok – akár tanulnak még, akár nem – többnyire otthon laknak, szüleik gyerekként ellátják és eltartják őket, miközben ők minden beszámolási kötelezettség nélkül szabadon bánnak a pénzükkel és az idejükkel. Elvégre már felnőtt emberek. 



Őszülő diákok



A szakemberek ezt részben modernizációs jelenségként, a tudásalapú társadalom elkerülhetetlen velejárójaként emlegetik. A gyerekkor és a felnőtté válás közti időszak jelentős meghosszabbodása szorosan összefügg egyfelől a korai biológiai éréssel, másfelől az életszakaszok összegabalyodásával, az élethosszig tartó tanulás általánossá válásával is – mondta el kérdésünkre Tóth Olga szociológus. Tanulás, munka, családalapítás sorrendje még tíz évvel ezelőtt is majdhogynem felcserélhetetlen volt, az eltérés szinte devianciának számított. Ma már nincs előírt sorrendje a változásoknak, szabadabban alakíthatók az egyéni életformák: nem zárja ki egymást a tanulás és a munka, és nem feltétele a házasság a családalapításnak. Árulkodó jel, hogy a felsőfokú oktatási intézményekbe jelentkezők átlagéletkora 24-25 év körül van. A meglehetősen zavaros élethelyzetekben szükségképpen összekuszálódott a fiatalok értékrendje. Sokfélébb lett a családhoz, kortársakhoz, partnerekhez való viszony is, s mindennek következtében a fiatalokat ma sokkal nehezebb kategóriákba sorolni, mint akár tíz évvel ezelőtt.



Anyai kötődés



A halogatott felnőtté válás hátterében egy másik kortünet, az elmagányosodás is megtalálható, ami a szülőkhöz való erősebb kötődésben és a kortárs baráti kapcsolatok fellazulásában is tetten érhető. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél magasabb egy huszonéves iskolai végzettsége, annál erősebben kötődik érzelmileg a szüleihez, különösképpen az édesanyjához. Érdekes módon a teljes leválás a legalacsonyabb iskolai végzettségűeknél a legjellemzőbb. Tóth Olga 22-27 évesek körében végzett tavalyi vizsgálata során kiderült: a megkérdezett nők és férfiak kétharmadának elsőrend? – jobbára egyetlen – bizalmasa, érzelmi támasza az édesanyja. Az apához való elsődleges kötődés egyáltalán nem jellemző: többnyire csak az anyával, esetleg az anya mellett az apával is jó a fiatal viszonya. A fiataloknak egyébként 40 százaléka fordulhat az apjához, ha problémája van. A jelenség teljesen általános, számos kutatás alátámasztja, hogy a mostani középkorú férfiaknak a saját gyermekeikkel nincs érdemi kapcsolatuk – hívja fel a figyelmet a szociológus. Az apák nincsenek jelen gyermekeik életében, a köztük lévő viszony rideg, vagy legalábbis távolságtartó. Feleségükkel sem sokkal rózsásabb a helyzet, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatal felnőtteknek – nőknek, férfiaknak egyaránt – az édesanyjukhoz való érzelmi kötődése gyakran kölcsönös: az anyának is elsődleges bizalmasa a saját gyermeke – nem pedig a saját férje. A jelenség nem csak egyedülálló szülők esetében jellemző.



Beszűkülő kapcsolatok



A túlzott megmaradó kötődés jórészt kényszerhelyzet is, hiszen amint az a kutatásokból egyértelműen kitűnik, a mai huszonéves fiatalok sokkal nehezebben találnak egymás közt bizalmas barátokra, mint elődeik. Vonatkozik ez a baráti kapcsolatokra éppúgy, mint a partnerkapcsolatokra. Egy olyan életkorban, amely a hosszú távú, kiterjedt kapcsolatok építésének legfőbb időszaka kellene, hogy legyen, a jelek szerint épp a baráti kapcsolatok lassú leépülése kezdődik meg. A középiskolai évek végével sokaknál lezárul a barátkozás időszaka is: a megkérdezettek közel felének ugyanannyi, harmadának pedig kevesebb barátja van, mint 14-18 éves korában volt. Sőt 15-18 százalékuk, nők és férfiak egyaránt, egyáltalán nem rendelkezik kortárs bizalmassal, nekik egyetlen érzelmi támaszuk a családjuk, ami életkorukat tekintve merőben infantilis helyzetnek nevezhető. Mindez azért sem meglepő, mert sajnos a felnőtt magyar társadalom sem "barátkozós" fajta – teszi hozzá a szakember. Ugyanakkor kimutatható: minél több barátja van valakinek, annál elégedettebb emberi kapcsolataival, és annál inkább akad kortárs bizalmasa. Bár általában szokás emlegetni a kortárscsoport megnövekedett súlyát a fiatalok életében, a bulizós életmód, az együttes lézengés még távolról sem jelent bizalmas kapcsolatokat – csupán annyit, hogy van kivel elmenni szórakozni. 

A korai szexualitás terjed ugyan, s a gyakori partnerváltogatás általánossá lett a fiatalok egy széles csoportja körében – de ők a legfeltűnőbb, legharsányabb szelete az ifjúságnak, és azt sem szabad elfelejteni, hogy sokaknak csak a szája nagy. Mások viszont elődeikhez hasonló, visszafogottabb tempót követnek, azaz legfeljebb középiskolás éveik végén létesítenek szexuális kapcsolatot. S végül van egy tekintélyes rész – állítja Tóth Olga –, aki sokkal később, jóval húsz fölött kezd szexuális életet élni, a külföldi szakirodalom neokonzervativizmusként jelöli a jelenséget. Ők azok, nem is olyan kevesen, akik lázadási vágyukat nem a szülői generáció, hanem a kortárscsoport elvárásaival szemben élik ki, mert ragaszkodnak az otthonról hozott normáikhoz. 



Családalapítás



Egy olyan korban, amelyben minden korábbinál bizonytalanabbnak látszik a jövő, a családalapítás időpontja értelemszerűen jócskán kitolódik. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a lányoknál átlagosan 22 év, a fiúknál 24–25 év volt a házasságkötési kor. Ma a 22–26 évesek körülbelül egyharmada él házasságban, akkoriban közel háromnegyedük házas lett volna, és egyharmaduknak már csemetéje is lett volna, szemben a gyerekesek mai 4–5 százalékával. A mai fiatalok párkapcsolatai tehát egészen eltérően alakulnak, mint szüleiké egy generációval ezelőtt. Az említett vizsgálatban részt vevő 22–27 éves fiatalok több mint fele tartós partnerkapcsolat nélkül, gyakorlatilag gyerek státuszban él a szülői házban – emellett nem ritka, hogy jóval többet keres szüleinél. A 25 éves kor 

elmúltával szaporodnak ugyan a tartós partnerkapcsolatok, de ezek zömükben élettársi kapcsolatokat jelentenek. A házasodási kedv nem jellemző a huszonévesekre, meglehetősen elterjedt ugyanakkor az élettársi kapcsolat. Vélhetően ez a kötetlenebb és átmenetibb párkapcsolati forma sokkal inkább megfelel a korosztály ellentmondásokkal teli életformájának.

Olvasson tovább: