Kereső toggle

Silvio Berlusconi: magyar hangja Orbán Viktor

Hódít az olasz divat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kereszt Mozgalom, cserkészek, Ébredő magyarok, Fényes szellők, Ifjú Gárdisták, úttörők, – Hajrá Magyarország! Az ifjúság minden rendszernek lelkesen törte az utat. A rendszer újabb változása óta szinte tapintható űrt hagyott maga után az úttörőtáborok mozgalmi hangulata, még a Jobbik (a jobboldal ifjúsági mozgalma) sem tudta ezt maradéktalanul betölteni. A Millenáris Park közönsége azonban új horizontot talált. Végre nekik is jutott ellenség, aki ellen lehet lelkesen harcolni, és ráadásul kéznél van. Bárki, aki nem akarja a "polgári" forradalmat. Osztálytársak, óvó nénik, buszvezetők, szomszédok satöbbi.



Silvio Berlusconi Bukarestben Adrian Nastase társaságában. Szívesen látják keleten Fotó: Reuters

"Senki sincs egyedül" – biztatta a kampány során az összefogásra, hitre, szeretetre szavazótáborát Orbán Viktor. Még ő sincs egyedül: olasz támogatója nem véletlenül támogatja. Ahogy a magyar kormány tagjai stílusukban is azonosultak a kormányfővel, úgy fedezhetők fel párhuzamok az olasz és a magyar kormányfő stílusában, mi több, programjában. Akik eddig nem figyeltek fel erre, azoknak a napokban meghirdetett Áprilisi Ifjak, avagy Hajrá Magyarország mozgalom bizonnyal felkeltette az érdeklődését. A Hajrá Magyarország – az olaszoknál Forza Italia – a polgárok összefogását tűzi ki célul a nemzet jobbításáért. A hasonlóan lelkes antikommunista indíttatásból létrehozott Forza Italia szintén jobboldalinak indult, mire azonban a mozgalom betöltötte célját és sikerre vitte a választásokon a "csapatot", már módosult az irányelv. A Casa delle Libertá, azaz Szabadság Háza koalíció Silvio Berlusconi vezetése alatt tömöríti többek között a korábban neonácinak nevezett Nemzeti Szövetséget, valamint korábbi ellenlábasát, a konzervatív Északi Szövetséget is. Berlusconi, Orbánhoz hasonlóan jogászként diplomázott, és – szintén hasonlóan Orbánhoz – idejekorán eldöntötte, hogy miniszterelnök lesz. A szót 1994-ben tett követte, és bár első alkalommal kis híján börtönbe került, nem békült meg a vereséggel – nem az a típus. Másodszorra nem bízta a véletlenre a dolgot (az olasz média mintegy 90 százaléka a Berlusconi-dinasztia kezében van), és 2001 óta ismét az olasz kormány élén állhat, amelyet a teljes jobboldal összefogásával alakított. A család és a foci az olasz kormányfő programjában főszerepet játszanak. Az AC Milan tulajdonosaként tapasztalatot szerzett a csapatszellem kialakításában, amit pártja felépítésekor messzemenőkig felhasznált, és nem csupán azzal, hogy a szurkolók szlogenje után nevezte el pártját Forza Itáliának, azaz Hajrá Olaszországnak. Az országszerte "klubbokba" tömörülő rajongók Berlusconit éltető dalokat skandálnak, ha hozzájuk érkezik, a "politika" iránti érdeklődésüket pedig programokkal, többek között szépségversennyel tartják fent. Külön minisztériumot állított fel a "Világban élő olaszokért" elnevezéssel. A Forza Italia mára a balközéphez tartozónak vallja magát, és átfogó tervvel (a "Nagy Terv") rendelkezik a polgárok életének jobbítására. A magát "minden olasz miniszterelnökének" nevező Berlusconi célja Olaszország megváltoztatása, ennek az álomnak a valóra váltásához a polgárok voksukkal "felhatalmazást adtak" neki, és ő "békésen, rendben, de mindenáron" véghez kívánja ezt vinni. "Az országnak, amelyet mindannyian szeretünk, joga van ahhoz, hogy jobban éljen egy hosszú, nehéz időszak után" – jelentette ki első parlamenti beszédében Berlusconi. "Megcsináljuk" – tette hozzá minden egyes programponthoz az olasz kormányfő. Ehhez természetesen a bizalom és az öszszefogás légkörét kívánja az olaszoktól. "Olyan országot építünk, ahol mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy nyitva tartsa az ajtaját a remény előtt" – fejezte ki az olaszok előtt "cavaliere", azaz lovagként ismert kormányfő.



Az olasz mintára épülő magyar mozgalom párhuzamairól és különbségeiről Enyedi Zsolt politológust kérdeztük.

– Ha a kiindulópontot tekintjük, mely pontokon azonos a magyar és az olasz jobboldali mozgalom? 

– Olaszországban a pártpolitika csődje nyomán létrejött az emberekben egy általános ellenszenv a pártokkal szemben. A hagyományos pártok szétestek, volt viszont egy ember, akinek megvoltak az anyagi eszközei arra, hogy valami újat építsen. A magyar helyzet ehhez képest más, hiszen itt vannak működő pártok, a jobboldali pártok viszonylag sikeresek is voltak a mostani választásokon. A dolognak itt tehát nem a lényege, inkább csak a formája ismétlődhet, például hogy a médián keresztül felépítenek egy szurkolótábort. A hasonlóság nagyrészt abban áll, hogy egy-egy vezető személye körül – itt Orbán, ott Berlusconi – épülhet ki egy köntösében populistább, mozgalmibb, a hagyományos politikai keretektől eltérő tábor.

– A klub-hálózat nem rímel, mondjuk a pártok minden körzetben megtalálható alapszervezeteire?

– A különbség abban lehetne, ha sikerülne megtartani a mozgalmi jelleget, anélkül, hogy rutin pártszervezetté válna, abban a reményben, hogy ez olyan embereket, fiatalokat is vonz majd, akik átlagos pártmunkában nem szívesen vesznek részt. Egy mozgalom esetében a lelkes hívek és a vezér között nem alakul ki olyan kontroll-mechanizmus, ami korlátozhatná a vezéreket a döntéseikben, míg egy pártban a vezetők, tisztségviselők számonkérésének kidolgozott szabályai vannak. Azok a jobboldali politikusok, akár az MDF, akár a MIÉP részéről például, akik ódzkodtak attól, hogy a Fideszt mint pártot elismerjék maguk fölött állónak, esetleg könnyebben belemennek egy új formációba, ahol papíron nem a Fidesz lesz az, aki integrálja őket. 

– Olaszországban ez a mozgalom tehát úgy válhatott pártok felettivé, hogy a pártok eleve szétestek, szükség volt valamilyen átrendeződésre. De hogyan valósulhat ez meg Magyarországon, ráadásul egy létező párt vezetőjének irányításával?

– Valóban, Berlusconi eljátszhatta a kívülről jött ember szerepét, ami rokonszenves lehetett azok számára, akik korruptnak tartották a politikusokat, még ha tudták is, hogy Berlusconi is benne volt egy pártban. Ehhez képest furcsa, hogy Orbán Viktorék, akik nemcsak részei a magyar struktúrának, hanem fontos elemét alkotják, hasonló szerepet akarnak betölteni. Felszínes hasonlóságokat látok csak a két helyzet között. Orbán nyilván inkább abban gondolkodik, hogy milyen technikái lehetnek egy egységes jobboldal létrehozásának. Eddig hagyományos lépéseket tett, például a kisgazdák, a kereszténydemokraták csoportjait felvette a pártlistára, integrálta a pártfrakcióba. Az MDF-fel kevésbé sikerült a dolog, ez mégiscsak egy nagyobb múltú párt. A cél már évek óta az, hogy létrejöjjön a jobboldalon egy nagy egység. Talán az is benne van, hogy Orbán karizmája jól működik mozgalmi keretek között, és talán kevésbé átütő, ha egy pártszervezetbe van integrálva.

– A Fidesznek ugyanakkor mégiscsak működnie kell ezzel párhuzamosan a parlamentben is. Mennyire lehet így sikeres a mozgalom?

– Szerintem ők is sejtik, hogy a kampányt nem lehet fenntartani négy éven keresztül. Különösen csökkenne ennek a szerepe, ha a szocialista-liberális kormánynak sikerülne konszolidált, stabil viszonyokat teremtenie. Ugyanakkor ha önjáró jellegre tenne szert ez a mozgalom, és ezek a fiatalok összejönnének időről időre, az azt jelentené, hogy a Fidesz számíthatna egy aktivista hálózatra, ami nagyon jól jönne nekik a következő választásoknál. Tovább akarják vinni azt a lendületet, amit a második forduló előtt szereztek, és érthető módon most úgy beszélnek erről, hogy valami működőképes, élettel teli jelenséget fognak létrehozni. Nyilván vannak aktivistáik, sok fiatalt sikerült most csatarendbe állítani, akiknek érdemes adni valami elfoglaltságot, amíg újra választások lesznek. 

– Az elmúlt ciklus alatt az oktatásban nagy teret nyert a jelenlegi kormányt támogató katolikus egyház, ami a fiatalok között nyilván gyarapította a Fidesz "szurkolóit". Olaszországban is ilyen meghatározó szerepet játszik Berlusconi mozgalmában a vallás?

– Olaszországban az elmúlt évtizedekben inkább csökken a vallás szerepe. Vannak olyan katolikus szervezetek, amelyek jobboldaliak, és támogatnak minden jobboldali pártot. Ezek továbbra is fontosak, de maga a kereszténydemokrata párt szétesett, és a kereszténydemokrata elit jelentős része a baloldalhoz ment át. Lehet, hogy a harcias szervezetek között többségben vannak a jobboldalt támogatók, de az elmúlt évekhez képest a vallás a jobb–bal választás kérdésében csökkenő szerepet játszik.


"Én vagyok a világ legjobb vezetője"

Silvio Berlusconi egy milánói banktisztviselő fia. Jogi diplomája megszerzése után rövid ideig még sanzonénekesként is dolgozott egy hajón, mielőtt üzleti tevékenységbe fogott. 

A nagy üzlet a hatvanas években ütött be: Berlusconi rájött, hogy a milánóiaknak elege van a zsúfolt, füstös városból, és elkezdte egy amerikai stílusú külváros építését, amivel hatalmas igényt elégített ki. Bár egyesek még ma is arról suttognak, vajon miből is tellett neki a befektetésre, és hogyan szerezte meg az engedélyeket, az üzlet beindult. Amerika továbbra is ihletforrás maradt, és Berlusconi az ingatlanüzlet után elkezdett a kereskedelmi tévézésbe befektetni. Első tévécsatornáját 1974-ben vette meg, és néhány éven belül már az állami monopóliummal versenyzett. Ehhez azonban némi politikai hátszélre is szüksége volt. Ezt Bettino Craxiban, az ígéretes jövő előtt álló milánóiban találta meg, aki utóbb miniszterelnök lett. Berlusconi párhuzamosan több csatornán is elkezdte rögzített műsorai sugárzását az egész országban, azt a látszatot keltve ezzel, hogy országos televíziós hálózattal rendelkezik. A helyi bírák megpróbálták ugyan útját állni, de a kormány végül mindig számára kedvező döntést hozott. 

Berlusconi folyamatosan gazdagodott, egymás után vásárolta a kiadókat, filmgyárakat és szupermarketeket. Az üzleti élet régebbi szereplői csodálkozva és gyanakvással szemlélték felfutását, ő pedig elhatározta, hogy mindenkin túltesz. Ha Agnelliéké a Juventus, ő megveszi az AC Milant. Ha övék az országos La Stampa cím? lap, ő átveszi az il Giornalét. Carlo De Benedetti, az Olivetti vállalat tulajdonosa arról volt híres, hogy politikusokat tartott kézben – Berlusconi hamarosan túltett rajta is. 

A fordulópont 1993-ban jött el. A hidegháború vége, a kereszténydemokraták és a szocialisták hosszú uralmának korrupciós ügyek sorától kísért összeomlása vákuumot hozott létre az olasz politikai életben. Ekkor alapította meg Berlusconi a Forza Italiát, amely hónapokon belül koalícióba kovácsolta a posztfasiszta Nemzeti Szövetséget és a federalista Északi Ligát. 1994 tavaszán a feltörekvő médiamogulból miniszterelnök lett, igaz, csak néhány hónapra, miután az általános választásokon megverte a baloldal jelöltjét. 

Annak ellenére, hogy nyolc hónap után megbukott, és újra a baloldal került hatalomra, annak ellenére, hogy sorozatos perek indultak ellene (melyeket a baloldali bírák szándékos támadásának tulajdonított), és annak ellenére, hogy háromszor született ellene ítélet adócsalásért és más büntetőügyekben is nyomozás folyt ellene, Berlusconi politikai pályája továbbra is felfelé ívelt. 2001 tavaszán választási győzelme révén ismét visszatérhetett a hatalomba. "Én vagyok a világ legjobb vezetője" – jelentette ki alig egy évvel ezelőtt.

Olvasson tovább: