Kereső toggle

Margit, a királyi punk halála

A leáldozott csillag

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Február 10-én meghalt Margit hercegnő, II. Erzsébet brit uralkodó húga. A hetvenegy éves hercegnőt a VIII. Edward Kórházban érte a halál, miután otthon – immár sokadik alkalommal – agyvérzést kapott, majd keringési zavarokkal kórházba szállították. A királynő nevében kiadott hivatalos közlemény szerint Margit hercegnőt "békében, álmában" érte a halál szombaton reggel. Margit hercegnő állapota az elmúlt hónapokban rohamosan romlott, nyilvános szereplései egyre ritkábbak voltak, és egészségi állapota miatt súlyos depresszióba is esett. Élete utolsó hónapjaiban tolószékbe kényszerült. 



Emlékcsokrok a londoni Kensington-palota előtt. Margit hercegnő egy tavalyi felvételen, amint a kórházból távozik Fotó: Reuters

Margit, Nagy-Britannia és Észak-Írország hercegnője 1930-ban született a skóciai Glamis-kastélyban. Margaret Rose, akit második keresztnevéről "Bud"-nak, azaz "Rózsabimbónak" is becéztek, már gyermekként is igen eleven volt, és erre felnőtt korában sem cáfolt rá. Nevelőnője visszaemlékezése szerint kitalált magának egy játszótársat, akit Halifax kuzinnak nevezett, és minden rosszaságáért őt tette felelőssé. Maga később úgy nyilatkozott kissé gunyorosan, hogy legnagyobb öröme az engedetlenség volt…

Amikor VIII. Edward 1936-ban lemondott a trónról, hogy feleségül vehesse polgári származású, elvált szerelmét, akkor Margit nővére, Erzsébet lett a trón első számú várományosa. Ettől kezdve Erzsébetet nagy szigorral nevelték jövendőbeli hivatására, míg mögötte Margit sokkal nagyobb szabadságot élvezett. Attól tartva, hogy háttérbe szorul, apja, VI. György engedékenységgel kompenzálta a fiatalabb lány helyzetét, ami kamaszkorára meglehetősen elviselhetetlenné tette Margitot. "Ha nem hercegnőnek születik, egészen biztosan filmcsillag lett volna belőle" – jegyezte meg később II. Erzsébet királynő a húgával kapcsolatban. A tánc, a zene és a színház iránti vonzódása nem is szűnt meg soha, hiszen a fiatal hercegnőből felnőtt korára a londoni éjszakai élet egyik központi szereplője lett. Ezelőtt azonban valami más várt rá, amely legalább olyan híressé tette őt, mintha filmsztárként arat sikereket: a híres-hírhedt Townsend-ügy.

Az a bizonyos Townsend-ügy éppen a királynő megkoronázásának napján kap először nyilvánosságot, amikor az ifjú hercegnő, mit sem törődve a kamerák indiszkrét jelenlétével, barátságosan porolgatja egy állítólag "szívdöglesztő" katonatiszt egyenruháját. Peter Townsend, a királyi légierő háborús hőse amúgy nős és két gyermek apja, ezen kívül VI. György király istállómestere, majd az anyakirálynő udvarának intendánsa. Bár 1952-ben a feleség hibájából a bíróság kimondja Townsend válását, a királyi hercegnő nem mehet hozzá egy elvált emberhez. A dolgot valahogy sikerül kihúzni Margit huszonöt éves koráig, amikor már nincs szükség a parlament és a királynő beleegyezésére a házassághoz. A szabad választás azonban ezután sem teljesen szabad: Erzsébet, a brit birodalom és egyben az anglikán egyház feje egyértelművé teszi, hogy soha nem egyezik bele húga házasságába egy elvált férfival, és amennyiben Margit ezt megteszi, nemcsak arra kényszerül, hogy külföldön éljen, de rangját és királyi apanázsát is elveszíti. 

Margit végül meghozza azt a döntést, amire annak idején VIII. Edward nem volt hajlandó: a királyi család iránti elkötelezettségének jeleként lemond szerelméről. 1955. október 31-én a BBC rádióadásában hangzik el a hűségnyilatkozat: "…mivel tudatában vagyok a nemzetközösség iránti felelősségemnek, arra a döntésre jutottam, hogy ezt a felelősségemet minden egyéb elé helyezem… Egyben szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik fáradhatatlanul imádkoztak boldogságomért." A canterburyi érsek a következőképpen kommentálta a – nemzetközösség számára mindenesetre – jó hírt: "Milyen nagyok is a Szentlélek csodái!" 

A "szegény Margit" ezzel nemzeti hősnővé lépett elő, a britek minden rokonszenvét élvezve még akkor is, amikor a protokollt figyelmen kívül hagyó kicsapongó életmódjával egyáltalán nem vált sem a nemzetközösség, sem a királyi család díszére. A következő években többet látni divatos szórakozóhelyeken vagy a napsütötte karib-tengeri nyaralóhelyeken, mint a királyi család hivatalos programjain, és 1957 novemberében tüntetően távol marad a királyi pár tizedik házassági évfordulójáról – nem kevéssé annak viszonzásául, hogy Fülöp herceg volt Townsend legnagyobb ellensége a családban. 

Townsend egyébként 1959-ben levélben tudatja Margittal, hogy elvesz egy belga lányt, amire a hercegnő egy nap alatt dönt: hozzámegy Antony Armstrong-Joneshoz, a kétes hírű, polgári származású társasági fotóshoz. A házasság annak ellenére nem sikerül, hogy kettejüknek számos közös tulajdonsága van: szeretnek hajnalig mulatni, szeretik a skót whiskyt, szívesen provokálják a királyi udvart, és fittyet hánynak a protokollra. A nagyvilági élet imádata azonban kevésnek bizonyul ahhoz, hogy összetartsa a házasságot, amelyből egyébként két gyermek születik, David és Sarah. A Kensington-palota nyugalmát hamarosan heves házastársi jelenetek verik fel, és a hercegnő különféle hírességek oldalán mutatkozik – többek között Peter Sellers és Mick Jagger is szerepel a névsorban. Szerelembe keveredik egy fiatal hippivel, aki a fia is lehetne, a férj pedig egy ifjú tévéasszisztens karjaiban vigasztalódik. 

A "királyi punk" címet hamarosan kiérdemlő Margit házassága végül 1978-ban ér véget, és az ötvenedik éve felé közeledő hercegnő élete a szerelmi kalandok fogytán az alkohol, az altató és a napi negyven cigaretta körül forog. Az önrombolás hamarosan nyilvánvalóvá válik: Margit idő előtt megöregedik, súlyos depresszióba esik, és betegségek sora támadja meg. 1993-ban tüdőrákkal operálják. A következő évben – ha jelene már nem is képes erre – múltja ismét vihart kavar: megjelenik engedély nélkül kiadott életrajza, benne azok a szerelmes levelek, amelyeket majdnem három évtizeddel korábban, férjes asszonyként írt – no, nem a férjéhez. 

Az utóbbi 10-15 évben Margit egyfolytában betegeskedett, a nyilvánosság előtt ritkán jelent meg, akkor is láthatóan gyenge állapotban. Számos betegsége és a depresszió mély nyomokat hagyott a valaha gyönyörűnek mondott asszonyon. 1998-ban agyvérzés érte, amit aztán több is követett. Utoljára tavaly nyáron, édesanyja, az anyakirálynő 101. születésnapján jelent meg a nyilvánosság előtt, tolószékben, arcát hatalmas fekete szemüveg takarta. 

Margit hercegnő – főleg az idősebb nemzedék számára – a brit történelem része. Szerelmi történetét még ma is sokan tragédiának tekintik, amivel hosszú időre kiérdemelte a rokonszenvet, hiszen "feláldozta magát" a monarchiáért. "Az emberek imádják a jó sztorikat, és ez az volt" – véli Jane Moore angol újságíró. A szentimentálisabbak a néhai Diana hercegnő sorsával rokonítják az övét, bár annak idején Margit egyike volt azoknak, akik mélységesen elítélték Dianát és sógornőjét, Fergie-t a viselkedéséért – holott ő maga volt úttörője a királyi családon belül folytatott önálló életnek. Mindezek ellenére a halálhírt követő méltatások olyan aszszonyról szólnak, aki – Tony Blair miniszterelnököt idézve – "sok szolgálatot tett a hazájának". A méltatók szerint Margit a királynő és a monarchia odaadó híve volt. Károly trónörökös pedig egy olyan Margitra emlékezett, aki szerette az életet, és kihasznált minden lehetőséget. A királynő húgának temetése családi esemény lesz, a végakarata szerinti hamvasztás után pénteken helyezik el a windsori kastély melletti Szent György kápolnában, ahol apja, VI. György király is nyugszik.

Olvasson tovább: