Kereső toggle

Gentleman Henry és a radikálisok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Interjú Lentner Csabával, a MIÉP frakcióvezető-helyettesével



Lentner Csaba

– Többek szerint 2002-ben Önök lehetnek a mérleg nyelve, amennyiben jó eredményt érnek el a választásokon. Hány százalékban gondolkodnak?

– Tizenöt százalékban. 

– Nem túlzás ez?

– Én megalapozottnak látom: az országot járom, gazdasági kérdésekkel foglalkozom, emberek keresnek meg problémás ügyeikkel, lakossági fórumokat tartok. Az emberekben benne van a vágyakozás, mert a Németh-kormány, az MDF-, az MSZP–SZDSZ, illetve a Fidesz-kormány hatalomra kerülése után már négy csalódást megélt a magyar társadalom, és mielőtt az ötödik csalódásra sor kerülne, az emberek jobban fognak tájékozódni a 2002-es választási kampány során. Jobban megnézik, hogy ezekre a súlyos gazdasági problémákra az egyes politikai pártok mennyire hiteles, alapos válaszokat tudnak adni. 

– Ha tényleg 15 százalékot szereznek, eldőlt a verseny, mert a Fidesz sosem volt 35 százalék alatt, kettejüknek tehát meglesz a többsége.

– Nem vagyok jós, de várható, hogy sem a Fidesz, sem az MSZP nem fog szert tenni abszolút győzelemre. Két eset lehet: vagy jobboldali Fidesz–MIÉP kormányzat alakul, vagy a Fideszen belüli liberális oldal megerősödve összefog az MSZP-vel és az SZDSZ-szel.

– El nem tudom képzelni, ki lehet liberális a Fideszben?

– Pokorni Zoltánt, Deutsch Tamást nem tartom konzervatív embernek.

– De a tényleges hatalom Orbán Viktor és Kövér László kezében van. 

– Akár egy nap alatt is sokat változhat egy párt, egy ember élete. A liberális oldal pedig jelen van: azzal, hogy Kövér László helyett Pokorni Zoltán került előtérbe, a Fidesz azt próbálta kifejezni, hogy a liberális szavazók felé is nyitott, tehát az SZDSZ-től elforduló, az SZDSZ-t lejárató politikai kampányok következtében csalódott embertömeget a Fidesz fel tudja szívni.

– Önök komolyan számolnak azzal, hogy a Fidesz elárulja a jobboldalt és nagykoalíciót hoz létre?

– Ez sajnos benne van a pakliban. 

– Ez esetben mit tennének? 

– Nem az a központi kérdés nálunk, hogy mindenáron kormányra kerüljünk, hanem hogy a véleményem szerint hiteles gazdaságpolitikai programunkat tovább csiszoljuk. Nem négy években gondolkodunk, hanem emberöltőkben. 

– Azt mondta, hogy a magyar nép négy kormányban, tehát a mostaniban is csalódott. Önök viszont csak a Fidesszel tudnának hatalomra kerülni. Mi garantálná a változást?

– A jelenlegi gazdasági ideológia mentén nem tudunk velük közös kormányt alakítani. Ha 2002 után is a nemzeti vagyon eladása, a privatizáció fokozása, a külső pénzalapokra való ráépülés dominálna a Fidesznél, akkor a MIÉP nem tudja elképzelni velük a koalíciót. Konkrét feltételeink vannak, amelyek alapján ez létrejöhet.

– Például?

– Nézze, én nem tudnék egy olyan Fidesszel együtt dolgozni, amely 2001-re és 2002-re 6-7 százalékra tervezi az inflációt a költségvetésben, amikor mindenki tudta, hogy tavaly december végén 10,3 százalék volt. Alultervezték az inflációt, ezáltal a költségvetésben az első félévben 150-180 milliárdos többlet keletkezett. Ezzel a Fidesszel nehéz lesz megküzdenie az MSZP-nek, de nehéz lesz nekünk is, hiszen ezzel az alultervezett költségvetéssel "gentleman Henry" alapon osztogatja a pénzt a társadalom azon tagjainak, akik radikalizálódásra készülnek, vagy képesek. Ha sztrájkolnának az óvónők vagy a pedagógusok, akkor nekik ígérnének pénzt. Ha baj van a mezőgazdasági termelők jövedelmezőségi feltételeivel, akkor ők kapnak ígéretet a kihelyezett kormányüléseken. Most van pénzügyi mozgásterük, azonban látni kell, hogy az alultervező, osztogató metodikával tartós megoldásokat a Fidesz sem tud elérni. A választásokig kitart ez a pénz, valamilyen hozama lesz is, de 1-2 év múlva ennek a tőkének nincs hatása. 

– Ön szerint mi a magyar gazdaság fő problémája? 

– 1988-tól Magyarország úgy próbálja megoldani a jelentkező gazdasági problémákat, hogy egy külső pénzalap-vezérelt gazdasági modellt valósít meg, a külföldi működő tőke bevonásával. Ez a tőke kedvezményes adóztatásban, befektetési kedvezményekben részesül, ugyanakkor a hazai vállalkozói réteg nem jut ilyen mérték? vagy jelleg? kedvezménytömeghez.

– Honnan lehetett volna pénzt szerezni a rendszerváltás után, ha nem külföldről? 

– Lehetett volna a belső, hazai erőforrásokra építeni. Nézze, ha visszaemlékezünk, a 80-as évek vége felé Magyarországon megindultak a gazdasági munkaközösségek. Ezek tulajdonképpen egy belsőpiac-vezérelt, belső erőforrásokra építő gazdaságpolitika alapsejtjei lehettek volna. Nem egy-két családra vonatkozóan – mint ahogy az jelenleg tapasztalható –, hanem a magyar társadalom széles tömegeire. Ha a tulajdon elosztásakor egy széles társadalmi kör lett volna a kedvezményezett, akkor – én azt mondom – egy más típusú gazdasági politikával jobb társadalmi, államháztartási pozíciókat lehetett volna elérni. 

– Van olyan ország, ahol ez bevált?

– A magyar exportban világviszonylatban is kiugró, 65 százalékos értéket képviselnek a nemzetközi nagyvállalatok, míg a hasonló fejlettség? Csehországban mindössze 15 százalékot. Nálunk túl nagy a nemzetközi nagyvállalatoknak a bruttó hazai termék előállításában való aránya, és ezeknek az értékteremtő eljárásoknak a haszna nem kerül társadalmasításra. Ezek a cégek nem a tőkeerejükhöz képest fizetnek adót. 

– Ha megtehetnék, mit tennének e helyzet megváltoztatására? 

– A Magyarországon működő nemzetközi nagyvállalatoknak olyan környezetet kellene teremteni, ahol a tőkehasznosulásnak nemcsak az 5-10 évre szóló, az adókedvezmények lejáratáig tartó intervallumra teremtünk működési lehetőséget, hanem 20-40 évre. Ehhez az kellene, hogy a nemzetközi nagyvállalatok is részt vegyenek a magyarországi közteherviselésben, mert ezáltal a magyar költségvetést többlet anyagi forráshoz juttatnák. Ebből a többlet anyagi forrásból lehetne finanszírozni a világszínvonalú munkaerőképzést, a jó egészségügyi ellátást, a megfelelő közbiztonsági rendszert. Mert aki hosszabb távra jönne Magyarországra, azt elriasztja, hogy Magyarországon az ismertté vált bűncselekmények száma tavaly több mint 500 ezer volt. Elriasztja, hogy Magyarországon több mint 100 ezer nyilvántartott alkoholbeteg van, ugyanennyi a pszichiátriai kezelt beteg, elijeszti, hogy az infláció emelkedik, hogy a magyar költségvetés hiánya 2001-ben is és 2002-ben 500-500 milliárd forinttal emelkedik. Tehát nincs stabil társadalmi, stabil államháztartási környezet. 

– Csurka István Önnél sokkal keményebben ostorozza az idegeneket. 

– Nézze, kétségtelen, hogy a külföldi tőkét a helyi értékén kell kezelni. A multik nagyjából kétmillió embert foglalkoztatnak Magyarországon. Máról holnapra nem lehetne ekkora létszámot másképpen alkalmazni, de fontos, hogy a multik is viseljenek társadalmi közterheket, és továbbra is itt maradjanak. De nem ez a tendencia.

– Mi az álláspontjuk az EU-csatlakozásról?

– Az elmúlt 13 évben Magyarország úgy integrálódott az Európai Unióba – gazdasági értelemben szinte már tagja is az Uniónak –, hogy a nemzeti érdekeit, nemzeti erőforrásait és belső piacait feláldozta, tehát eleget tett az Európai Unió elvárásainak, ugyanakkor az Európai Uniótól a csatlakozási igényünk visszaigazolásán túl garanciákat és főleg megfelelő pénzösszegeket nem kaptunk. Magyarország nincs feltőkésítve, Magyarországon az egy főre jutó bruttó hazai termék, a GDP nem több, mint az Európai Unió átlagának az 50 százaléka. 

– Mindazzal, amit elmondott, lehet egyetérteni, vagy nem egyetérteni. De miért kell ezt antiszemitizmussal párosítani?

– Nem ideológiai ember vagyok, nem érzem ezt az antiszemitizmust. Inkább azt mondanám, hogy a nemzeti, radikális gondolatkör újszerűségét többen antiszemitizmusnak gondolják, mert más, mint amit a Fidesz vagy bármelyik jobboldali politikai erő képvisel.

– Csurka István a Napkeltében egyértelműen faji kérdést csinált a Fradi–Fotex ügyből, amikor kijelentette, hogy baj, hogy egy zsidó ember vette meg a Fradit. 

– Erről sokat lehetne beszélni. A fő probléma, hogy az a gazdasági társaság, amely megvásárolta a Ferencvárost, 1988-tól kezdődően a spontán privatizáción gazdagodott meg. Ez az alapvető problémám. A nem elég korrekt módon megszerzett vagyontömeggel gazdasági, üzleti körök Magyarországon oda eljuthatnak, hogy megvegyenek egész focicsapatokat vagy akár az egész bajnokságot. Ugyanakkor a tisztességtelen úton megszerzett pénztömeggel talán parlamenti képviselőket is meg lehet már venni, frakciókat is meg lehet venni, mert egy üzleti kör megfinanszírozhatja a működési költséget. Ez elképesztő.

– Ne haragudjon, ezek után sem értem, miért zsidóznak?

– A magam részéről azt látom, hogy a privatizációs térnyerésben a magyar térfél teljes egészében kimaradt. Vagy ha kapott is valamit, olyan közgazdasági feltételrendszert biztosan nem, amivel az elmúlt 10 évben ezt a vagyont meg is tudta volna tartani.

Olvasson tovább: