Izraelben egyre inkább elterjedtté válik, hogy a bordélyházak futtatói elsősorban
Orosz-országból, Ukrajnából, Lettországból és Magyarországról gyűjtik a "nyersanyagot":
a lányoknak azt ígérik, hogy tanító- illetve ápolónőként busás fizetésre
tehetnek szert Izraelben. A valóság azonban ennél kevésbé rózsás – állítja a
jelenségről készített riportjában a The Jerusalem Post cím? napilap, hozzátéve,
hogy Izraelben évről évre egyre jobban burjánzik a szexipar.
Az izraeli csempészek elsősorban a kelet-európai országokban toborozzák "alkalmazottaikat".
Jóllehet, sokan előre tudják, hogy Izraelbe utazásukat követően call-girlként vagy
prostituáltként kell majd "szerepelniük", a jó bánásmód és a mesés honorárium
ígérete megvakítja a naivságuk vagy a mostoha otthoni körülményeik miatt mindenre
hajlandó hölgyeket, akik Izraelbe érkeztük után egyszerűen "eltűnnek". Vannak,
akik hamis iratokkal érkeznek, és vannak, akik hivatalos bevándorlóként jönnek, sőt,
még a nekik járó állami támogatást is felveszik, ami azonban rögtön továbbvándorol
"mentoraik" zsebébe. Egy dologban viszont biztosan azonos a sorsuk: a csempészek
mindannyiuk iratait elszedik, hogy ne tudjanak megszökni – ezután megverik, megerőszakolják
és bezárják őket. Az "ügyfelek" igényeitől függően – akik házhoz szállítással
vehetik igénybe a szolgáltatást – a lányoknak napi 15-20 helyszínre kell kimenniük.
Tíz évvel ezelőtt Izraelben a legtöbben még azt sem tudták, mit jelent a nőkereskedelem
vagy nőcsempészet, ma viszont ez az egyik leggyorsabban növekvő és leginkább jövedelmező
üzletág. Izraelben a prostitúció nem számít illegális tevékenységnek, s nincsenek
sem az emberkereskedelemre, sem az embercsempészetre vonatkozó törvényi szabályozások.
Megfelelő jogszabályok hiányában a rendőrség tehetetlen: a nyilvántartások szerint
mintegy 200 nyilvánosház, 200 szex-klub, illetve számtalan call-girl szolgálat működik
Izraelben – tevékenységi körük pedig egyáltalán nincs véka alá rejtve. Izraelből
1997 óta ezerkétszáz nőt toloncoltak ki, tavaly 400 lányt tartóztattak le a hatóságok,
a futtatóik közül azonban csak huszonnyolcan kerültek rács mögé.
A 31 éves Anna diplomás fizikatanárnőként dolgozott Szentpétervárott, amikor
azonban elveszítette a munkáját, semmi kilátása sem maradt nyolc éves kislánya
eltartására. Hamarosan neki is felajánlottak egy izraeli állást havi ezer dollárért
– ez oroszországi fizetésének húszszorosa volt. Jóllehet az orosz hölgy tudta, mi
vár rá, vállalta a munkát. 1998 októberében turistavízummal érkezett Izraelbe,
ahol hat másik nővel együtt bezárták egy házba, és hamarosan árverésre is sor került:
Anna 10 ezer dollárért kelt el. Ezt követően Haifába került, ahol fogvatartói
keresményének legnagyobb részét rossz magaviseletéért levonták. Egy évvel később
egy rendőrségi razzia során letartóztatták: "Nem tudom, mi lesz a tárgyalás
kimenetele"– mondta. "Csak azt tudom, hogy a stricim szabadlábon van, s mivel
megtartotta az útlevelemet, tudja a szentpétervári címemet és a telefonszámomat.
Megfenyegetett, hogy ha nem azt teszem, amit ő akar, akkor akár Oroszországba is utánam
jön, és megkeres."
2000. 08. 19. (IV/34)
