Pelle Andrea: kiszolgáltatott helyzetben van a sértett Fotó:
Somorjasi
– Első ránézésre mi a legszembetűnőbb az Ön számára ennél az esetnél?
– A magyar büntetőeljárás jog – abban az esetben, ha a sértett meghal –
szinte semmilyen lehetőséget nem biztosít a hozzátartozók számára, hogy az eljárás
részleteiről informálódjanak. Egyetlen egy esetben tudnak valamilyen formában félként
szerepelni az ügyben, ha polgári jogi igényt terjesztenek be a gyanúsított, az elkövető
ellen, tehát ha valami kár éri őket a bűncselekmény következtében. Az esetek többségében
azonban nem a kártérítési igény vezérli a hozzátartozókat, hanem hogy egyáltalán
valamit megtudjanak a nyomozás eredményéről. Erre a büntetőeljárási törvény nem
biztosít lehetőséget.
– Milyen tájékoztatási kötelezettsége van a rendőrségnek az áldozat rokonai
irányába?
– Az biztosan nem jó gyakorlat, hogy a hozzátartozónak az újságból kell értesülnie
a részletekről. Abban az esetben, ha a rendőrség úgy dönt, hogy tájékoztatja a
nyilvánosságot az ügy részleteiről, akkor minden esetben kínosan ügyelni kellene
arra, hogy ezek az információk előbb a hozzátartozóhoz jussanak el. Mert ez így elég
méltatlan helyzet.
Megjegyzem, az is érdekes, hogy a mostanában létrejövő áldozatvédelmi irodák
majdnem mindegyikénél szó van arról, hogy rendőr vagy nyugdíjas rendőr munkatársak
segítik a sértetteket a rendőrség felé való kommunikációban. Ezek szerint rendőrségi
kapcsolatok kellenek ahhoz, hogy kommunikálni lehessen a rendőrséggel? Persze a
leszerelt rendőrök bevonása is megoldás, de jó volna, ha más okból történne és
nem azért, mert csak ők tudnak kommunikálni a rendőrséggel.
– Hivatkozhat a rendőrség kegyeleti okokra egyes okiratok visszatartásakor?
– Álláspontom szerint a hozzátartozónak elidegeníthetetlen joga, hogy
megismerje például a boncolási jegyzőkönyvet. Másrészt a kegyeleti jog jogosultja
elsősorban a hozzátartozó és nem a rendőrség, ezért a hatóság nem dönthet úgy,
hogy "szerintem jobb neked, ha nem ismered meg a részleteket", és nyomozati érdekekre
sem hivatkozhat. Ha a gyanúsított megismerheti azt a boncolási jegyzőkönyvet, amely
az általa megölt áldozatról szól, akkor a hozzátartozó miért ne ismerhetné meg?
– Mit tehet a sértett, ha olyan bizalmas információk kerülnek a nyilvánosságra,
melyek csak a rendőrségtől származhatnak?
– Ha a közlések kegyeleti jogot sértenek, akkor a hozzátartozó polgári perben
támadhatja meg a nyilvánosságra hozatalt. Például, ha megölnek valakit, és utána
az ő büntetett előéletére vonatkozó adatokat hozzák törvénytelenül nyilvánosságra,
az bűncselekmény, különleges adattal való visszaélés. Ilyenkor az adatvédelmi szabályok
sérülnek, az elhunyt emlékéről nem is beszélve.
– Mitől húzódik el egy ilyen ügy hónapokig?
– Ez nagyon relatív. Aki nem volt még részese büntető eljárásnak az nyilván
azt érzi 3-4 hónap elteltével, hogy nem halad az ügy, lassú a nyomozás, netán hátráltatják.
Ugyanakkor tudni kell, hogy Magyarországon, főleg emberöléses ügyben a nyomozás nem
1-2 hónap, hanem fél vagy akár egy év is lehet. Ha a rendőrség tájékoztatná a
hozzátartozót a fejleményekről, akkor a hozzátartozó nem érezné úgy, hogy nem
csinálnak semmit, nem halad a nyomozás, megpróbálják elhúzni, stb. Ezt nem szükséges
feltétlenül törvényben szabályozni, hanem egyszerűen ki kellene alakítani a kultúráját,
hogy miként kezeljék az áldozatok rokonait.
– Tehát a politika nem felelős a helyzetért?
– A törvényhozás felelőssége abban van, hogy a büntetőeljárási törvény
nem biztosít kellő garanciát a sértettnek az eljárásban való aktív részvételre.
2000. január 1-jén lépett volna hatályba az új büntető eljárási kódex –
melyben szerepel pl. a pótmagánvád intézménye –, ám ezt 2003. január 1-jére
halasztották. A jelenlegi törvényt viszont módosították, és ennek során megtehették
volna, hogy a sértett jogait jobban biztosítják, de ez nem történt meg.
– Tapasztalatai szerint Magyarországon a büntetőeljárás, illetve polgári eljárás
során, mennyire érvényesül az emberi jogok tiszteletben tartása?
– Elég sok hiányosság van szerintem ezen a területen. Az a sértett, aki életben
maradt és tudná érvényesíteni a jogait, nagyon kiszolgáltatott helyzetben van.
Biztosít számára a büntetőeljárás jog lehetőségeket, de sokszor még ezekkel a
lehetőségekkel sem tud élni, mert nem mondja el neki senki, milyen jogai vannak. Joga
van például indítványokat, észrevételeket tenni a büntetőeljárás során, a
nyomozás lezárásakor joga van az őt érintő iratokba betekinteni. Itt egyébként előfordulnak
jogértelmezési viták: Mi az, ami a sértettet érintő iratnak tekinthető? Előfordult
már olyan eset, amikor közölte a nyomozó hatóság, vagy akár az ügyészség, hogy a
sértettet csak a saját vallomása érinti. Még a gyanúsított vallomását sem
olvashatta el. Ez hajmeresztő és tarthatatlan. A nyomozók sokszor akadékoskodó, mellékes
szereplőnek tekintik a sértettet, akit kihallgatnak, de több nem kell tőle, ne is
akarjon semmi mást, mert a többi az ő dolguk.
– Azt mondta, nem világosítja fel őket senki a jogaikról
– Az emberek általában nincsenek tisztában a jogaikkal. Nemcsak bűncselekmények
esetén van ez így, hanem akkor is, ha megállítja őket az utcán a rendőr egy közúti
igazoltatás során: mit tehet meg a rendőr, és neki mihez van joga. Ha pedig valakit
bevisznek, akkor általában először jól ráijesztenek, hogy például "itt fogsz
megrohadni", vagy amolyan haveri alapon elbeszélgetnek vele befelé a rendőrőrsre, és
mikor már elég sok mindent elmondott, és elkezdik a jegyzőkönyvet felvenni, akkor
ledarálják neki, hogy: "joga van a vallomástételt megtagadni stb, stb." Azt tartanám
korrektnek, hogy amikor elkapják, akkor azonnal közöljék vele az alapvető jogait:
joga van hallgatni, joga van védőügyvédet kérni. Tapasztalataim szerint még a civil
jogaikkal sincsenek tisztában az állampolgárok.
– Ön szerint hogy lehetne ezen segíteni?
– Elsősorban az oktatásnak kellene ebben szerepet vállalnia, mármint a közoktatásnak.
Nem gondolom, hogy külön tantárgyat kellene ennek szentelni, de fontos lenne, hogy ne
csak kötelességszerűen felolvassák a Btk. vonatkozó passzusait egy osztályfőnöki
óra keretében, hanem például a fiatalok stílusában íródó kiadványokkal vagy tájékoztatókkal
tegyék egy kicsit fogyaszthatóvá a témát. Egyébként tervezzük egy ilyen, büntetőeljárási
jogokkal kapcsolatos tájékoztató kiadvány elkészítését.
– Az Ön praxisában van "állatorvosi ló"?
– Persze. Egy esetben fél év levelezgetésbe került, mire elértük azt, hogy
nemcsak az ügyfelem vallomásáról kaptunk másolatot, hanem más iratokról is. Majd később
a tárgyaláson közölte velem a bíró: örüljek neki, hogy föltehetek kérdést a tanúknak,
mert a büntetőeljárási törvény szerint "a sértett, illetve jogi képviselője kérdések
feltételét indítványozhatja". Tehát a bíró dönt, hogy én tehetek-e föl kérdést
vagy sem. Utána az ítélethirdetésnél – egyébként felmentették a vádlottat – a
bíró legalább 6-7 alkalommal a sértettet nevezte vádlottnak, ami már nem tekinthető
nyelvbotlásnak. Szerencsére jó példa is akad. Ismerek olyan ügyet, ahol a rendőrség
az elhunyt sértett hozzátartozóit rendszeresen tájékoztatja a fejleményekről, az ügy
orvosi részleteiről is korrekt tájékoztatást adnak, és véleményüket is
meghallgatják.
2000. 07. 29. (IV/31)
