Kereső toggle

Tengeri kalózok a XXI. században

Farkasok a tengeren

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A legtöbben azt gondolnánk, hogy a kalózok és a kalózkodás a messzi régmúlt
termékei; a fekete zászlós hajók félszem? kapitányaival manapság csak a filmvásznon
vagy romantikus regények lapjain találkozhat az ember. Ehhez képest csak az elmúlt öt
év leforgása alatt mintegy háromszáz tengerész halt meg vagy sebesült meg a velük
való találkozás során. Az elmúlt hetek Csendes-óceáni túszdrámája során pedig
kiderült: egész szigetcsoportok állnak ma is törvényen kívül, ahol a különböző
fegyveres csoportok gyakorolják háborítatlan hatalmukat – írja a Vlaszty cím?
orosz hetilap.



Egy kalózok által elrabolt és átfestett panamai hajó Bombay kikötőjében. Könny?
préda    Fotó: Reuters

Kalózok nemcsak hogy a mai napig is léteznek, de egyre nagyobb veszélyt jelentenek a
tengeri hajózásban. A különbség talán csak annyi, hogy a nevüket senki sem ismeri;
tetteiket még a legromantikusabb beállítottságú íróknak sem akaródzik megörökíteni.

Egyes adatok szerint évente körülbelül egymilliárd dollárnyira rúg a kalózok által
okozott kár. Az elmúlt évben 285 teher- és utasszállító hajó ellen elkövetett támadást
regisztráltak – ráadásul az 1999-es év volt a "leggyengébb" eresztés, mármint
a kalózok szemszögéből. Az idei jóval "ígéretesebb": már az első három hónap
alatt 120 ilyen eset történt.

A kalózok, mint más bűnözők is, több csoportra oszthatók: vannak "kisstílűek"
és vannak "nagy kaliberek". Az első csoport képviselői megelégednek a kajütök
és a hajószéf tartalmával – igaz, ez utóbbiban gyakran csinos összegek lapulnak, a
kapitány ugyanis ebből a pénzből fedezi a matrózok fizetését vagy a kikötői díjakat.
Ritkán, de azért előfordul, hogy a kalózok kis csoportjai a hajót is magukkal viszik.

A "nagymenők" általában más bűntársulatokkal, például fegyver- és embercsempészekkel
szövetkeznek. Korszer? fegyverarzenáljuk van, gyors hajóik, korszer? rádiós
rendszerük, és ami a legfontosabb: különböző hajózási társaságokba beépült
informátorokból álló kiterjedt hálózatot tartanak fenn – aminek köszönhetően már
jó előre tudomást szereznek a kiszemelt hajó rakományáról, útvonaláról és más
fontos dolgokról.

A legtöbb kalóz a Dél-kínai-tengeren, valamint Thaiföld, Indonézia és Malajzia
vizein garázdálkodik – az akciók mintegy fele az ő számlájukra írható. Ők inkább
magára a hajóra, semmint annak rakományára specializálódtak. Azt mondják, háromszáz
dollárért bármilyen típusú "teknőt" leszállítanak pár nap alatt, rakománnyal
vagy a nélkül.

1995. szeptember 12-én a ciprusi felségjel? Anna Sierra 5 millió dollárnyi cukorral a
fedélzetén Bangkokból épp a Fülöp-szigetek felé indult volna, amikor kalózok a kínai
Beihaiba térítették. A Nemzetközi Hajózási Iroda képviselői elutaztak az ázsiai
kalózparadicsomnak számító kikötőbe, és nagy örömmel konstatálták, hogy hajójuk
rakományostul, kalózostul (igaz, átfestve), ott áll. Visz-szakapniuk azonban azóta
sem sikerült. A kínai hatóságok két év elteltével szabadon bocsátották a kalózokat,
a hajóért pedig busásra duzzadt kikötői díjat követelnek.

Ez még a legjobban végződött esetek egyike, hiszen a hajóknak általában nyoma vész.
Így járt például a japán Global Mars is, amelyet múlt év januárjában vittek el
fegyveres kalózok a Malaka-szorosból, hatezer tonna pálmaolajjal megrakodva. A főleg dél-koreaiakból
álló legénységet 11 napos fogva tartás után végül kirakták egy csónakban a nyílt
vízre, minimális enni- és innivalóval. Szerencséjükre öt nap múlva felvette őket
egy arra járó halászhajó.

A Karibi-tengeren, valamint a Mexikó és Kolumbia partjainál "tevékenykedő" kalózok
célpontjai inkább az utasszállító hajók. Jóval egyszer?bb módszereket
alkalmaznak, mint ázsiai kollégáik: általában megcsáklyázzák a kiszemelt járművet.
Miután működésképtelenné teszik a hajtóműveket és a kommunikációs csatornákat,
villámgyorsan kirabolják az áldozatot, és percek alatt elszelelnek gyors hajóikon.

A Szenegáltól Angoláig terjedő partvonalon garázdálkodó afrikai kalózoknak nincsen
sem korszer? fegyverarzenáljuk, sem gyors hajójuk. Ők különös kegyetlenségükről
híresek. Tapasztalt tengerészek szerint nagyon veszélyes errefelé a kikötőkben
lehorgonyozni. A kalózok hangtalanul megközelítik "prédájukat", megcsáklyázzák,
és puszta késekkel felszerelkezve pillanatok alatt ellepik. Egy-két óra múlva a hajón
csak az marad, amit nem lehet letörni vagy lecsavarozni. A legénység közül pedig csak
az marad életben, aki egyből a tengerbe veti magát.

Az is igaz, hogy az afrikai kalózokat a legkönnyebb leszerelni. A holland kereskedelmi
flotta egyik veterán tengerésze mesélte, hogyan zajlott le velük való találkozása
évekkel ezelőtt: "Egy orosz bálnavadász hajó volt a megmentőnk. Mikor látták,
hogy megtámadtak minket, néhányszor a levegőbe lőttek. Pár percen belül egyetlen
kalóz sem maradt a fedélzeten." Ezt többen is alátámasztották, a lövésektől valóban
megijednek a támadók – a gond csak az, hogy nem minden esetben marad idő az elijesztésükre…

A kelet-afrikai kalózok leginkább túszejtés céljából támadnak meg hajókat, évente
körülbelül tíz ilyen eset fordul elő. A statisztikák alapján sokan igen borúlátóak:
szerintük lehetetlen felvenni a harcot a kalózokkal szemben. Annál is inkább, mert úgy
tűnik, a matrózokon kívül gyakorlatilag senki sem hajlandó erre. Három évvel ezelőtt
az egész világot bejárta az a történet, amikor elrabolták a szingapúri Hye Mieko
nev? teherszállító hajót. Mivel önálló rádióirányító állomással volt ellátva,
a tulajdonos pontosan követni tudta útját a tengeren, miközben folyamatosan segítséget
kért a környező országoktól. Sem Kambodzsa, sem Vietnam, sem a Fülöp-szigetek, sem
Indonézia nem reagált. Az eset anekdotába illő módon végződött. A közben kínai
felségvizekre jutott, cigarettával megrakott hajót a vámosok feltartóztatták, és
miután elengedték a kalózokat, és elkobozták az árut, a tulajdonost feljelentették
dohánycsempészésért.

Olvasson tovább: