Kereső toggle

Politikai jelképpé vált a kubai kisfiú

Csata a hatéves Eliánért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világ immáron ötödik hónapja követheti figyelemmel egy hatéves kubai kisfiú
drámájának alakulását. Elián Gonzalez november végén indult útnak anyjával egy
illegális kubai kivándorlóhajóval a szabadságot jelentő amerikai partok felé. A kis
lélekvesztő elsüllyedését csak hárman élték túl: köztük Elián, aki az elmúlt
hónapok során a Mexikói-öböl hullámai közül az amerikai-kubai külpolitika
viharainak kellős közepére került. S jóllehet az Egyesült Államok igazságügyminisztere,
Janet Reno magyar idő szerint csütörtökön este nyolc órára elrendelte Elián hazatérését,
lapzártánkig a kisfiú még mindig miami rokonainál tartózkodott. Viszontagságairól
az amerikai Time magazin készített összeállítást.



Elián Gonzalez floridai rokonai házában. Szabadságszimbólumnak használják
    Fotó: Reuters

Milliók kísérik figyelemmel a hatéves Elián kálváriájának alakulását, melyet
a politikai érdekek, illetve családi értékek konfliktusa is sűrűn fűszerez. A
demokratikus Amerika értetlenül nézi, miért akarja visszavinni Eliánt apja, Juan
Miguel Gonzalez Castro Kubájába. A Newsweek magazin közvélemény-kutatásából az derül
ki, hogy jóllehet a szabadságot még a családi kötelékeknél is nagyobbra értékelő
amerikai honpolgárok 53 százaléka amellett voksol, hogy Eliánnak vissza kellene térnie
az apjához, 59 százalékuk úgy véli: Eliánnak sokkal jobb sorsa lenne az Egyesült Államokban.


Eliánnak azonban egyáltalán nem ment rosszul a sorsa Kubában. Apja kubai viszonylatban
jól keres: a 15 dolláros havi átlagkeresetnek több mint tízszeresét viszi haza. S jóllehet
a szülők elváltak, a közös gyermek miatt szoros maradt köztük a kapcsolat. Elián
hetente négy-öt napot töltött apja házánál, ahol kivételes luxusban volt része:
saját légkondicionált hálószobájában alhatott, s gyakran utazhatott apja kocsiján
is, ami szintén nem számít hétköznapi eseménynek Kubában. (Igaz, apjának később
el kellett adnia az autót, hogy rendszeresen fel tudja hívja az Államokban tartózkodó
fiát).

Juan ex-feleségét mégis jobban vonzották Miami Beach pálmafái. Ezért szállt be a
barátja által kormányzott, összeeszkábált hajóba, amely aztán szinte az egész
menekültcsoport számára a halált jelentette. Elizabeth utolsó jó döntése az volt,
hogy rikító narancssárgába öltöztette Eliánt, ami távol tartotta tőle a cápákat
– vélték a kisfiút kimentő halászok. Elian rövid időn belül a miami rokonokhoz
került, s a körülötte kialakult nyilvánosság miatt hamarosan Amerika első számú
kedvencévé vált: Disneylandba utazott, születésnapjára játékpisztolyt kapott, s
hamarosan felfedezte a kakaó gyönyörűségét is. A miami rokonok pedig nem voltak
restek abban, hogy Kubát a rémségek földjeként tüntessék fel Elián előtt.

A Cardenasban maradt apa ezalatt a poklok poklát járta meg: fia elszakítása miatt
gyomorproblémák léptek fel nála és haja is ritkulni kezdett. "Elvették a fiamat:
ott ütöttek meg, ahol a legjobban fáj" – idézi Juant egy rokon, aki szerint a férfi
három napig sírt a fia miatt.

A kubai barátok, rokonok és ismerősök egyébként semmi összeférhetetlent sem látnak
abban, hogy valaki egyszerre legyen jó apa és jó kommunista. A régi barátok szerint
Juan mindig is elégedett volt Castro Kubájával, s ezért nem menekült korábban öt
testvérével az USA-ba. "Juan Miguelnek egyszerűen nem tetszik az a rohanó életstílus,
amit Miamiban lát. Szeret itthon lenni, ahol reggel elsétálhat Eliánnal az iskolába,
és ahol a családja is közel van. Ő emellett döntött, és én is" – mondja Juan
unokatestvére.

Az apa és fia közötti szoros kapcsolatot igazolja az is, hogy amikor a halászok kihúzták
a vízből Eliánt, a kisfiú elsőként apja nevét és címét adta meg. Amikor Juan értesült
arról, hogy fia a miami rokonokhoz érkezett, azonnal elkezdett azon gondolkozni, hogyan
egyesíthetné újra a családját. Ez persze még jóval azelőtt történt, hogy Castro
politikai ügyet fabrikált az esetből. Juan azóta nem győzi bizonygatni: ő nem kíván
menedékjogot kérni Amerikában, csupán fiát akarja visszakapni. "Mit kell tennem,
hogy bebizonyítsam, szeretem a fiamat?" – tette fel nemrégiben a kérdést. Amúgy
sem könny? helyzetét még saját rokonai is tovább nehezítik. Amikor egy hónappal
ezelőtt azt hitték, hogy Castro nem engedi ki Juant Kubából, készségesen megígérték,
hogy ha Juan Amerikába jön, azonnal visszaadják neki a kisfiút. Aztán amikor Juan valóban
megjelent az Államokban, egyszerre tengernyi akadály merült fel.

Amíg Juan Havanna földjén, Castro árgus tekintete kíséretében élt, nyilatkozott,
addig a miami rokonok könnyűszerrel kérdőjelezhették meg motívumait. Amikor viszont
a gyermeke után vágyódó apaként lépett Amerika földjére, nem maradt sok ellenvetés.
A rokonok ekkor azzal vádolták meg, hogy ha korábban kapott volna vízumot a kubai hatóságoktól,
akkor már régen az USA-ban lenne, s esze ágában sem lenne visszatérni Kubába. A következő
kifogásuk az volt, hogy lehet ugyan, hogy Juan tényleg egy szerető apa, ám mégsem
adhatják vissza Eliánt, mivel szerintük Juan csak Castro nyomásának engedelmeskedve
cselekszik. Még egy pszichiátert is felbéreltek azt bizonyítandó, hogy Juan hirtelen
haragú, s ezért nem alkalmas az apai szerepre.

Az időközben bírósági üggyé vált eset kapcsán múlt pénteken az amerikai igazságügyminiszter,
Janet Reno több mint egy órás magánbeszélgetést folytatott Juannal, hogy maga is
kideríthesse: valóban szerető apáról van-e szó, vagy csak az esetből hasznot húzni
kívánó kubai "elvtársról". Reno arra sürgette Juant, hogy miamibeli rokonaival
együttműködve próbáljon megoldást találni, Juan szerint viszont ehhez már túl késő
van – sok a harag és még több a fájdalom.

A magánbeszélgetés után Janet Reno maga is megbizonyosodhatott afelől, hogy Juan mégis
odaadó apa: olyan, aki nemcsak fiának cipőméretét, de kedvenc tanárainak nevét is
ismeri. Olyan, aki vissza akarja kapni a fiát, de nem azért, hogy az Egyesült Államokban
élhessen. "Gonzalez úrnak és nekem eltérő a politikai meggyőződésünk. Azonban
nem a mi dolgunk, hogy megbüntessünk egy apát a politikai álláspontja, vagy amiatt,
hogy hol kívánja felnevelni a gyermekét" – vélte Reno.

Jóllehet az amerikai hatóságok végül is utasítást adtak Elián hazaküldésére, az
minden nappal egyre nehezebbé válik. Az USA-ban tömegek érzik magukénak a kisfiú ügyét.
Az Eliánnak otthont adó ház előtt minden nap óriási tömeg gyűlik össze hatalmas
transzparensekkel, melyek nagy betűkkel hirdetik: "A szabadság nagyobb, mint az apaság!"
"Az elnyomás ostobaság!" "Gringók Eliánért!" "Maradjon szabad!" Castrónak
természetesen esze ágában sincs elszalasztani a nagy lehetőséget: nem véletlenül várja
haza tárt karokkal az ifjú hőst. Mivel az átnevelés terén már amúgy is óriási
tapasztalatokkal rendelkezik, állítólag máris elkészíttetett egy tengerparti fürdőhelyet,
ahol majd pszichiáterek, tanárok és katonatisztek segédkeznek Eliánnak és Juannak az
"újbóli asszimilációban".

Annyi mindenesetre bizonyosnak tűnik, hogy ha Elián hazatér Kubába, nem valószínű,
hogy Castro békén hagyja. Mi sem jön jobban egy csillogó szem? ifjú pionírnál
most, hogy oly égető szükség van új forradalmi példaképre?

Olvasson tovább: