Kereső toggle

Nőnapi beszélgetés Szili Katalinnal, az Országgyűlés alelnökével

Visszafogottabb stílusban politizálni

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Milyen feladatot jelent nőként az Országgyűlés alelnökének lenni?

– Nagy kihívás számomra. Egyébként úgy gondolom, a mai sajátos közéletben
a női politikusok többnyire felértékelődnek, mivel más politikai kultúra hordozói,
mint a férfiak. Kevésbé hajlamosak ugyanis a konfliktuskeresésre, és képesek
visszafogottabb stílusban politizálni. Alelnöki munkám során az a feladatom, hogy a házszabályt
betartsam és betartassam másokkal is. Ennek a szerepnek is megvannak a szabályai, ami
miatt kicsit nyitottabbnak és semlegesebbnek kell lennie az embernek, mint egy pártpolitikusnak.
A kellő objektivitás és tárgyszerűség az, ami mindenképpen elvárható a Ház elnökétől
és alelnökeitől.

– Kívülről úgy látszik, hogy nehezebb feladat a jelenlegi Parlament munkáját
irányítani, koordinálni, mint az eddigiekét. Mintha sokkal nagyobb erőre, határozottságra
volna szükség. Hogyan tud úrrá lenni a nehéz helyzeteken, az éles vitákon?

– Volt már rá precedens, hogy használnom kellett a csengőt, amit annak
idején Szabad György használt. Bár előtte azért meg kellett próbálnom, hogy fel
tudom-e egyáltalán emelni. Azt hiszem, hogy a jó "tanári" stílus olyan, ami követésre
talál a képviselőtársaim között: a nehéz helyzetekben higgadtságot, kiegyensúlyozottságot
kell mutatni, ami követendő és követhető lehet. Általában visszajelzést is kapok
erről. Sajnálom és egyben hiányolom is, hogy kevesebb a humor, mint korábban, pedig
ez – mint minden másban az életben – a politikában is nélkülözhetetlen.
Tapasztalataim szerint az előző négy évben kevésbé volt érzékelhető a gyűlölködés,
a kegyetlen intrika, amit most sajnos egyre jobban érzékelek.

– Az előbb azt mondta, hogy több női politikusra lenne szükség. Ön az
MSZP nőtagozatának az elnöke. Hány hölgy politikust integrál ez a szervezet?

– Országosan több mint ezer nőt. Szinte minden megyében vannak
alapszervezeteink. A tagozatban önkormányzati politikusoktól a civil szféráig bezárólag
jelen van a női társadalom. Egyébként ma a magyar parlamentben 91,7 százalék a férfiak
aránya, amivel a világranglistán a 67. helyen vagyunk nyilvántartva. Ez rosszabb arány,
mint az előző négy évben, akkor 10 százalék fölött volt nők aránya. Egyébként
példamutató ebben a tekintetben Franciaország, ahol a választási törvény szerint
50-50 százalékot kell biztosítani a férfi és a női jelöltek számára.

– Úgy látszik, hogy a magyar társadalom a politikát férfidolognak tartja.
Ha már itt tartunk, amikor összejönnek a női tagozatban, előbb megbeszélik a
recepteket, azután pedig az ország sorsát?

– Ez így rém egyszer? lenne. Az igaz, hogy a receptek óhatatlanul előkerülnek,
de ez ugyanolyan, mint a férfiaknál a foci. Mivel a mai kor kihívásai mind a férfiak,
mind a nők számára egészen újak, így van miről beszélnünk, tárgyalnunk.

Észak-európai országokban sok helyütt jelentős számban vannak női miniszterek a
kormányokban. Most képzeljen el Magyarországon egy olyan kormányt, ahol többségben
vannak a nők. Én nehezen tudom elképzelni, úgy látszik, "szegényes" a képzeletem.
Mondhatok egy másik példát is. Ausztriában az SPÖ-ben egy kvóta alakult ki, hogy
legalább 40 százalék nőnek, illetve 40 százalék férfinak kell lenni a listákon. Kérdés,
hogy mi van a maradék 20 százalékkal. Ez akár azt is jelent-heti, hogy a nők is
lehetnek 60 százalékban.

Visszatérve a kedvenc témájára, az MSZP női tagozatára: most éppen a legaktuálisabb
kérdéssel foglalkozunk, az abortusztörvénnyel. Azt hiszem, hogy ez az a téma, amiről
jó lenne, ha leginkább a nők mondanának véleményt, és nemcsak a politikával
foglalkozó férfiak. De más területeken is igyekszünk a körülöttünk élő nők
helyzetét képviselni, emellett olyan karitatív akciókat szervezünk, amelyek magukba
foglalják a környezetvédelmet, az ökológiát és az életünk szinte minden területét.

– Azért mégis az lenne az ideális, ha mindenki maradna a kaptafánál. Legalábbis
ha a férfiak annyit tudnának keresni, hogy a nőknek nem kellene elmenniük dolgozni. Félre
ne értsen, nem vagyok férfisoviniszta, de talán mégis ez lenne az ideális a családok
szempontjából.

– Szerintem nagyon sok nő örülne, ha a férje annyit keresne, hogy el tudná
tartani a családját. Sajnos nem ez a jellemző. Éppen a napokban volt egy konferencia,
ahol egy elég érdekes adatot hallottam: havonta nettó 300 ezer forintot kellene egy
családfenntartó férfinak keresnie ahhoz, hogy egyedül képes legyen eltartani a családját.
Mivel családpárti vagyok, én is úgy gondolom, hogy valóban ez lenne az ideális
helyzet. De maradjunk a realitások talaján. A nők jelentős részének dolgoznia kell,
ezért fontos probléma, hogy sok munkahelyen egy 40-45 éves nőt leírnak, az utcára
kerül, és képtelen újra elhelyezkedni. Óriási hátrányban vannak azok, akik nem
beszélnek minimum két nyelvet, és nincs három diplomájuk. Számukra szinte lehetetlen
az elhelyezkedés. Mi nekik szeretnénk elsősorban segíteni. A szolidaritás nem
feminizmus!

– Felmegy a pulpitusra, fogja a csengőt, és nekivág egy napnak. Mennyi időt
vesz igénybe a felkészülés, egyáltalán készül erre? Vagy a házszabály úgymond a
fejében van?

– A házszabály a bibliánk. Van azonban, amikor az embernek a saját leleményességére
kell hagyatkoznia, hogy a Ház tekintélyét megőrizze. Nekem is sokat kell
figyelmeztetnem a képviselőtársaimat, hogy őrizzék meg a Ház méltóságát, és ne
tegyenek olyan kijelentéseket, amelyek a másik embert személyiségében vagy egy társadalmi
réteget önérzetében sértenek.

– Mit tehet, ha valaki nyilvánosan káromkodik?

– Figyelmeztethetem, sőt adott esetben meg is vonhatom tőle a szót. Olyan történt
már, hogy jelentős időtúllépés miatt én kapcsoltam le a pulpituson előttem levő
számítógépemen keresztül a mikrofont. Ha az ember konzekvens, akkor ez nem gond.
Gyakran felróják, hogy még a sajátjaimmal, a szocialistákkal sem teszek kivételt.
Az, hogy ki milyen párti, és melyik oldalon politizál, ilyenkor az én szememben
teljesen mindegy.

– Ne haragudjon, de amikor ott ül fönt, nagyon harciasan szokott kinézni, ezért
kicsit tartottam ettől az interjútól, de kellemesen csalódtam. A hatalom és a felelősség
hozza ki ezt az emberből?

– Na, nem kell azért tőlem megijedni. Természetesen vannak pillanatok,
amikor az egész házszabály végigfut a fejemben, és nagyon határozottan kell képviselnem
az álláspontomat. Vannak olyan pillanatok, amikor teljesen magamra vagyok hagyva. Például
szavaztatáskor egy alkalommal elment a számítógépes rendszer, ennélfogva kézzel
kellett szavaztatnom. Akkor, amikor az asztalomon van 8-10 törvény, amelyeknek a módosításait
végig kell szavaztatni, akkor ez egy elég jelentős feladat. Meg kell őrizni a Ház
nyugalmát és a képviselők toleranciáját. Igyekszem megőrizni az egyéniségem, ami
egyébként otthon is jellemez. Nyugodjon meg, otthon tökéletes demokrácia van. Bár azért
olyan volt már, hogy a férjem emlékeztetett, hogy most nem ülök a pulpituson, de a
család nyugalmát alapvetően ő biztosítja.

– Hogyan kezdte a politizálást?

– Fokozatosan. Először hobbiszinten. A 90-es években kértek fel, hogy
induljak az országgyűlési képviselő-választáson. Elég sokat rágódtam akkor ezen.
Tisztában voltam azzal, hogy kevés az esélyem, szocialista politikus akkor ugyanis
nehezen nyerhetett. Ezzel együtt belevágtam: azért is, hogy megmártózzak a közéletben.
Mondhatom, hogy sikeres volt a próbálkozás, mert 11 jelöltből harmadikként kerültem
be a második körbe. Hangsúlyozom: ismeretlenként és szocialistaként. Ezt követően
1992-ben egy időközi önkormányzati választás során bekerültem a pécsi önkormányzati
testületbe, ami jó iskolának bizonyult a további politizáláshoz. Civilben eközben a
Környezetvédelmi Felügyelőségen voltam hatósági vezető. 1994-ben már kézenfekvő
volt, hogy az országgyűlési választáson induljak Baranya megye egyik választókörzetében,
98-ban pedig újraválasztottak egyéniben.

– Ön milyen jövőt képzel az MSZP-nek? A hazatérő Németh Miklóssal képesek
lesznek megnyerni a 2002-es választást?

– Azt hiszem, hogy két alapvető dologból kell kiindulnia a pártnak. Az
egyik az, hogy szeretnénk megnyerni a következő választásokat. Valamennyi parlamenti
pártnak, aki komolyan veszi magát a politikai palettán, csak ez lehet a célja és
ebben nincs véleménykülönbség a párton belül. A másik az, hogy nekünk mindenkire
szükségünk van, aki a párt népszerűségét, ismertségét, társadalmi elfogadottságát
növelni tudja; ha ez Németh Miklós, akkor rá is szükség van természetesen.

– A közvélemény-kutatások és az időközi választások is azt mutatják,
hogy az MSZP népszerűsége növekedett. Egyes politikusok ezt azzal magyarázzák, hogy
a régi szocialista szavazóbázist kérdezték a kérdezőbiztosok.

– Nem vagyok benne biztos, hogy csak az idősebb korosztály az, aki minket támogat.
Ha megnézzük a 98-as választásokat, elég sok volt a nyugdíjasok között is, akik
nem ránk szavaztak, hanem a legnagyobb kormányzópártra. Érezhető, hogy ma különösen
az egyetemisták és a 25-40 év közötti vidéki értelmiség körében növekszik a bázisunk.


– Nem öregszik a párt?

– Nem. Remélem, hogy fokozatosan fiatalodik. A közéleti szerepet vállalók
pedig mindig jóval fiatalabbak voltak, mint a párttagság átlaga. Öregedni semmiféleképpen
nem öregszik. Vannak ilyen régi beidegződések. Egyébként pedig nemcsak az a fontos,
hogy a tagság milyen, hanem az is, hogy milyen támogatói kört tudunk magunknak
teremteni. Az a mérvadó, hogy a társadalomnak mekkora részét tudjuk megszólítani.
Nagyrészt ugyanis ez dönti el a választásokat.

– Ön szerint teljesen apolitikus lett a magyar társadalom, vagy csak abban a
mértékben, ami a két választás között megszokott?

– Ha az elmúlt tíz évet nézzük, akkor érdekes, hogy a választások jórészt
valami ellen szóltak. Ez azt jelenti, hogy sokszor arra szavaztak a választók, aki még
nem volt a hatalomban. Reményeink szerint el fogunk jutni oda, hogy előbb-utóbb a pozitív
választások lesznek az uralkodóak. Az elfordulást a politikától a folytonos kiábrándulás
eredményezi. Nem csak egy pártot utasítanak el, hanem az egész politikai elitet.

– Ön szerint miről kellene szólniuk a választási kampányszlogeneknek
2002-ben?

– Nyíltság, őszinteség, higgadtság. Ma a választók többsége azokat
fogja leginkább jutalmazni, akik ezt tudják számukra produkálni. Az emberek nagy része
ezzel az acsarkodó, agresszív és állandó gyomrozással teli politikai stílussal nem
tud mit kezdeni. Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom többsége konszenzuspárti.

Olvasson tovább: