Kereső toggle

Civil szervezetek az Echelon kémradarján

Minden szót lehallgatnak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Európában egyre többen aggódnak az amerikai hírszerzés lehallgatási technikái
és célpontjai miatt. Az évek óta tartó vitában, miszerint az Egyesült Államok
hírszerző szolgálata állítólag kereskedelmi jelleg? telefonokat, faxokat, e-mail
üzeneteket hallgat le, illetve azokba belenéz, az Európai Parlament múlt héten
kiadott jelentése hozott némi újat: Washington eddig először nem tagadja
kategorikusan, hogy amerikai ügynökségek rendszeresen és nagyszámban hallgatnak le
magánjelleg? beszélgetéseket.

Az USA nemzetközi elektronikus hírszerzési képességeit analizáló, tíz éve
közreadott európai jelentés óta a hivatalos washingtoni álláspont sokáig nem
változott: a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA), az elsősorban nem
kémtevékenységéről ismert, ugyanakkor nagy befolyású háttérszervezet és a
Nemzeti Felderítési Iroda kizárólag külföldi katonai és politikai célpontok
megfigyelésével foglalkozik – írja az International Herald Tribune. Az NSA
kongresszushoz intézett múlt heti levelében kijelentette, hogy a szervezet
tevékenysége "teljes összhangban áll az amerikai alkotmánnyal és az etika
mércéjével".

Az NSA magyarázkodó levelét az Európai Parlament decemberben beterjesztett és a múlt
héten tárgyalt újabb jelentése tette szükségessé. Az EU-jelentés tudniillik
további adalékokkal szolgált az Echelon-programról, a nagyteljesítmény?
adatfeldolgozó-lehallgató rendszerről (Hetek, 1999. szeptember 11., Lehallgatás határok nélkül), amely az
angolszász országok információéhségét hivatott kiszolgálni. Bár az USA máig nem
ismerte el hivatalosan a hírszerző program létezését, az gyakorlatilag mára nyílt
titokká vált.

Az Egyesült Államok és az EU közötti versengés egyik régebbi problémája, hogy
Amerika gazdasági hegemóniájának kiterjesztésére is használja az Echelon-rendszert
– az USA hidegháborús vívmányát, amely naponta 2 milliárd telefonbeszélgetés
rögzítésére, azok kulcsszavak alapján történő szűrésére képes. A diplomáciai
pengeváltás új aspektusa viszont, hogy a jel-lehallgatás bizonyos vonatkozásait az
USA most kész ismertetni európai szakemberekkel. Az EU-nak nyilatkozó amerikai
hírszerzők, illetve volt hírszerzők kilétét természetesen teljes titok övezi.

Franciaország egyébként, ahol a média és egyes politikusok a leginkább felemelték
hangjukat az Egyesült Államok privátszférát is érintő hírszerző tevékenysége
ellen, egy az Echelonhoz hasonló saját lehallgató rendszerrel rendelkezik. A
szakértők megerősítették, hogy a Francia Guyanából üzemeltetett titkos lehallgató
bázis szintén képes nemzetközi telefonbeszélgetések "elfogására", sőt fő
célpontjainak egyike az észak-amerikai kereskedelmi szatellit-frekvenciák. Bár a
nyilatkozó hírforrások nem szóltak Franciaország jelenlegi hírszerzési
tevékenységeiről, azt megerősítették, hogy a 90-es évek elején a francia
kémszolgálat szintén rengeteg hasznos adattal segítette a még a legutóbbi évekig is
jórészt állami kézben levő hazai ipart. A legutóbbi EU-jelentés pedig konkrétan
két esetre is hivatkozik, amelyben az NSA segítségével amerikai vállalatoknak az
utolsó pillanatban sikerült kiszorítani francia üzleti vetélytársakat.

A hírforrások szerint egyes brazil, illetve szaúdi partnerekkel kötendő francia
repülőgép-ügyletek azért maradtak el, mert az amerikai hírszerzés fényt derített
a tényre, hogy a francia fél a megvesztegetés eszközét is bevetette a siker
érdekében. "Mi átadtuk nekik az anyagot, a szalagokat, nekik meg szembe kellett
nézniük a bizonyítékokkal" – közölte egy magas beosztású tisztviselő, aki
mindkét ügylet titkos aktáihoz hozzáférhetett. A bizonyítékokkal való
szembesítés után a szóban forgó brazil vállalat kénytelen volt a Raytheonnal, míg
a szaúdi a McDonnel–Douglas nev? céggel aláírni a szerződést.

Az amerikai kormányzati rásegítésnek egyik érthető magyarázata lehet, hogy mind az
Egyesült Államok, mind több európai állam az utóbbi években elfogadott külföldi
kormányok ügyleteire vonatkozó korrupcióellenes törvényeket. Ennek logikus
következményeként az utóbbi amerikai kormányzatok feljogosítva érezhették magukat,
hogy állami eszközökkel szerzett információkat csepegtessenek hazai vállalatoknak,
amelyek így elkerülhették a külföldi konkurencia megvesztegetéseiből adódó
üzleti veszteségeket. A hivatalos személyekhez közel álló források azonban
határozottan cáfolják, hogy hírszerző ügynökségek közvetlenül átadtak volna
egyes amerikai cégeknek a riválisokról szóló terhelő bizonyítékokat.

Az USA hírszerzési módszereit látván több európai kormány válaszlépésként
megpróbálta leutánozni azokat, persze kisebb méretben. Az Echelon-rendszer körüli
visszafogott hivatalos véleményeknek egy másik oka is van: a vádakat megfogalmazó
országokban gyakorlatilag ugyanúgy hiányoznak a saját állampolgárokat az
illetéktelen állami lehallgatásoktól védő jogi garanciák. "Ha a pellengérre
akarnak állítani minket, akkor ők maguk is szembe találják magukat a ténnyel, hogy a
francia hatóságok például szinte bármit megtehetnek, amit csak akarnak, saját
állampolgáraikkal" – állította a francia hírszerzésről egy, a bilaterális
hírszerzésben részt vevő amerikai tiszt. A globális lehallgatórendszernek azonban
nem csak az üzleti körök estek, esnek áldozatul. A The Times szerint civil
szervezetek, illetve nemzetközi hírnev? prominens személyiségek, vagy bárki, aki
valamilyen meghatározó politikai tevékenységet folytat, egy idő múlva az NSA
radarján köt ki. Így történhetett, hogy a néhai Diana hercegnő is szerepelt a
megfigyeltek listáján. A walesi hercegnő egyrészt nemzetközi karitatív
tevékenységeivel, másrészt a taposóaknák felszámolásáért folytatott nemzetközi
kampányával vonta magára az NSA figyelmét. Lady Dianához hasonlóan lehallgatták
Mark Thatchernek, a volt brit miniszterelnök fiának telefonjait is, de sok más olyan
"gyanús", nem kormányzati szervezet után is kémkedtek, mint például az Amnesty
International, a Christian Aid vagy a Greenpeace.

Olvasson tovább: