Kereső toggle

Két nemzet születése

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar 1848 több nemzet történetével fonódik egybe. A lengyel történelemmel
való szerves kapcsolatot őrzi Bem tábornok szobra a Margit híd budai hídfőjénél,
az olasz felszabadítási mozgalmakkal való kapcsolat emlékét elevenné teszi a
Bach-korszakban keletkezett Garibaldi-hagyomány. Máig él a magyar közgondolkodásban,
hogy az ezernyolcszázötvenes években a magyarság Itália forradalmi egyesítőjétől
várta, hogy felszabadítja hazánkat Bécs uralma alól.

Ehhez a két történelmi emlékhez képest elhalványul társadalmunk emlékezetében,
hogy 1848 márciusa a bécsi forradalommal kapcsolódott legszorosabban össze. 2000. március
15-én a szabadságeszme felidézésének az aktualitását az adja, hogy az osztrák és
a magyar fővárosban egyszerre lép színre erőteljes társadalmi aktivitás a már kivívott
demokráciát fenyegető veszély ellen, azzal a reménnyel, hogy győzelem esetén új
elvekkel szélesíthetjük a demokráciát, és új biztosítékokat építhetünk alkotmányos
gyakorlatába az elért szabadságjogok védelmére. A Haider-veszély szabadságtörekvéseink
közös múltját idézi fel március 15-e alkalmából.



A magyar és a bécsi forradalom szolidaritása



1848 februárjában forradalom söpörte el Lajos Fülöp "polgárkirályságát". Párizsban
az általános szabadságjogok kivívása és a piaci gazdálkodás feltételeinek
megteremtése után napirendre került a szociális jogok megvalósítása. A párizsi
forradalom lángra lobbantotta azoknak az országoknak a forradalmait, amelyekben még nem
számolták fel a jobbágyrendszert. A Habsburg Birodalom közhatalmi központjaiban: Bécsben,
Prágában és Pozsonyban, a magyar rendi országgyűlés székvárosában forradalmi
folyamat indult meg. A bécsi és a magyar forradalmi erjedés közvetlenül erősítette
egymást. Március 3-án Pozsonyban Kossuth gyújtó hangú beszédben követelt alkotmányos
rendet. Bécs azonnal reagált. A polgárság "Jogi-Politikai Olvasóköré-nek" március
6-i ülésén a később másféle politikájáról híressé vált Alexander Bach szövegezett
egy reformköveteléseket tartalmazó memorandumot. Március 13-án, II. József születésnapján
összeült Bécsben az Alsóausztriai Rendek gyűlése. Az egyetemisták gyűlést
tartottak, és a rendek elé terjesztettek egy radikális manifesztumot, amely követelte
a sajtószabadságot és az egyéb szabadságjogokat, valamint a népképviseleti alkotmányt.
Az akció még aznap elérte Metternich leváltását. Ennek az eseménynek mozgósító
hatására került sor Pesten a március 15-i megmozdulásra. Őszig mind Magyarországon,
mind Ausztriában sor került a jobbágyság megszüntetésére. Magyarországon az áprilisi
törvények lényegében egy alkotmányos rendszer kereteit foglalták jogi formába, és
Bécsben is április 25-én életbe lépett a Pillersdorf akkori belügyminiszter nevét
viselő alkotmány. A kétkamarás képviseleti rendszert fenntartó alkotmányt Bécs
forradalmi népe nem fogadta el, s a forradalmi folyamat radikalizálódott. A magyar és
a bécsi forradalom akkor kapcsolódott újra össze, amikor a májusban Bécsből
Innsbruckba menekült császári kormányzat összeszedte az erejét, és ősszel támadásba
lendült. A császári hatalom szeptemberben elindította Jellasics horvát bán csapatait
az áprilisi törvények rendelkezései alapján alakult magyar kormány eltávolítására.
Októberben Latour hadügyminiszter is indított Bécsből katonai egységeket, hogy
Jellasics erőihez csatlakozzanak. Október 6-án emiatt Bécs újra felkelt, és a
forradalmárok lámpavasra akasztották Latourt. A forradalmi nép megrohanta az Arzenált,
és felfegyverkezett. Becher, a forradalom egyik inspirálója azt írta lapjában, a "Radikalen"-ben:
"A nép dicsfénnyel övezte fejét, és a reakció elvesztette glóriáját." A császári
kormány azonban ütőképes csapatokat tudott összevonni Lombardiából, és
csatlakozott hozzá Jellasics Magyarországról kivert serege is. Windischgrätz főparancsnok
október 20-án kihirdette Bécsben az ostromállapotot, és követelte, hogy szolgáltassák
ki neki a forradalom vezetőit. A bécsi forradalom csak a magyar segítségben bízhatott.
A Jellasicsot megverő magyar haderő Schwechat elővárosig hatolt előre Bécs irányában,
de a Batthyány-kormány megállította a támadást. Nem akart végleg szakítani az
udvarral, és nyitva hagyta olyan kompromisszum lehetőségét, amelyben a vereséget
szenvedett császári kormányzat beleegyezik az áprilisi törvények által
megfogalmazott alkotmányos rend életbe léptetésébe. Október 31-én Win-dischgrätz
bevonult Bécsbe. A magyar remény a márciusi fordulat alkotmányos eredményeinek
kompromisszumos átmentésére nem valósult meg. A demokratikus erők szolidaritása
gyengének bizonyult, az elnyomás erői azonban félretették államközi ellentéteiket.
A Habsburg-rezsim orosz intervencióval verette le a magyar szabadságharcot. Nem törődött
azzal, hogy ez árt balkáni terjeszkedési törekvéseinek, és a Birodalom szláv népeinek
nemzeti törekvései pedig biztatást kaphatnak a szláv nagyhatalom beavatkozásától.
Igaz, Pétervár is félretette azt a szempontot, hogy a Habsburg Birodalom talpon maradása
zavarhatja az ő balkáni terjeszkedési törekvéseit.

A bécsi forradalom erői azonban továbbra is szövetségesüknek tekintették a magyar
szabadságharcot. A forradalmi diákság légiót alakított, amely átvonult Magyarországra,
és végigharcolta a magyar szabadságharcot. A Bécsi Légió emléke mélyebben
megmaradt népi emlékezetünkben, mint hisszük. A császári főváros forradalmának
mozgalmi indulója egy Metternichről szóló diákgúnydal volt. Ez volt a légió indulója
is. A fülbemászó dallam máig él közöttünk. 1918 őszirózsás napjaiban az akkori
48-asok a "Nemzet talpra áll" kezdet? magyar szöveggel énekelték. Az anarchisták
azt a csasztuskaszöveget írták a bécsi nóta dallamára, hogy "Kik védik az államot,
azok egytől egyig mind gazok". Mára a forradalmi é-nekből a "Gazda rétre megy"
kezdet? gyermekdal maradt. Így is annak a mindennapjainkba épült emléke, ami
eredetileg volt. A "John Brown" forradalmi lendületét sem veszi el, ha békeidőben
"János bácsi a csatában" lesz belőle.



1848: két nemzet születik



1848 márciusa mind a magyar, mind az osztrák nemzet születésének történelmi
pillanata. A magyar kisnemesi rend már a tizenötödik századtól előkészítette a
nemzetté szerveződést. Az egyenrangú nemesség, az "una eademque nobilitas"
nemzetként állt szembe a királlyal és még inkább I. Ferdinánd uralkodásától
kezdve a Bécsből irányított idegen uralommal, de csak 1848-ban tudatosította magát a
magyarul beszélők közössége nemzetként. A nemzetté szerveződés hosszú folyamat.
XIV. Lajos a 17. század végén egynyelvű, egységes francia közigazgatás alá rendelt
közösséggé kovácsolta a francia állam keretében élő alattvalóit: picardiaiakat,
provanszálokat, bretonokat, de ezek csak az 1789-es forradalom által tudatosították
magukat francia nemzetként. A magyar nemesi közigazgatás a tizenkilencedik század elején
még latin nyelv? volt. Legtovább Európában. A magyar államnyelvet mint közigazgatási
nyelvet nem sokkal 1848 előtt léptették életbe. A magyarság egészét a forradalom
tette nemzetté. Még inkább ilyen fejlődés indult meg a bécsi forradalommal. Ausztriában
a nemzetté szerveződés, noha az osztrák tartományok polgárosultabbak voltak, mint
Magyarország, lassabban indult meg, mint nálunk. Bécs egy több nép fölött uralkodó
birodalom dinasztikus-bürokratikus központja volt. Mária Terézia és II. József
abszolutizmusa egységes német igazgatási nyelv? birodalmat akart létrehozni. Ha
megvalósul, akkor ennek népe később esetleg osztrák nemzetként tudatosíthatta volna
közösségi állapotát. Ez a kísérlet azonban nem sikerült. Még kevésbé sikerült
a Bach-korszak idején. Ez a németesítő törekvés kiprovokálta önmaga ellen a
birodalom népeinek nemzeti öntudatra ébredését, és hosszú távon megásta a
birodalom sírját. Osztrák nemzeti öntudatosodás 1848 előtt nem indult meg. A napóleoni
háború idején, 1809-ben Tirolban a francia invázió ellen megszerveződött Andreas
Hofer felszabadítási mozgalma, amely előzménye lehetett volna egy tiroli nemzettudat
kialakulásának, ezt azonban a későbbi fejlődés nem hozta létre. A tizenkilencedik
század első felében a nemzeti eszme felszabadító gondolat volt. Egy nyelven beszélő
közösségek kiharcolták állami önállóságukat, több államra tagolt közösségek
egy államban egyesültek. A Metternich által megszemélyesített szentszövetségi
reakció ezeket a törekvéseket élesen elutasította, mint "felforgató eszméket".
A császári főváros nem egy épülő nemzeti állam központja volt, hanem a feudális
rend utóéletének bástyája mindenféle nemzeti felforgatással szemben. Az osztrák
nemzeti ébredéssel szemben is. A szentszövetségi szemléletet jellegzetesen fogalmazta
meg IV. Frigyes Vilmos porosz király, aki szerint a német nemzeti egység eszméje "koronarablás
és nemzeti szédelgés". A király a német egység programjában csak azt látta, hogy
a forradalmi nacionalizmus meg akarja fosztani trónjától a több tucat német uralkodót.
A bécsi forradalom a demokratikusan egyesített Németország részének tekintette
Ausztriát. A diákok a frankfurti egyesítő nemzetgyűlés lobogóját emelték magasba.
Amikor azonban 1871-ben a német egység a német területek nagy részének poroszosítását
jelentette, a bécsi 48-as hagyomány megszűnt össznémet nemzeti érzés lenni, és előzménye
lett a saját osztrák nemzettudatnak.



A nemzettudat buktatói 1848 után



Az 1848-as magyar nemzettudat a rendi magyarságtudat retorikájában fogalmazta meg még
a jakobinus érzelmeket is. Petőfi, miközben vitriolos versben figurázta ki a "magyar
nemest", a "feudálanarchista" Kontot és "harminc nemesét" szabadsághőssé
eszményítette. A legforradalmibb magyar költeményben, március 15-e programversében,
a "Nemzeti dalban" "ősi kardunkról" esik szó, és "ősapáinkról", "kik
szabadon éltek, haltak". A nemesi retorikában megfogalmazott nemzettudat addig
helyettesíthette a polgári retorikában megfogalmazott magyarságtudatot, amíg a
tizenkilencedik század végére ki nem alakult a modern magyar kapitalizmus. A magyar és
az osztrák nemzeti fejlődésben 1867 után is fennáll bizonyos párhuzamosság. A
magyarság nemzettudata modernizálásának feladata előtt állott, az osztrák népnek
nemzetté kellett szerveződnie. A tizenkilencedik század nyolcvanas éveiben az
ausztriai nagynémet nacionalizmus Schönerer vezetésével antiszemita és szlávellenes
prefasiszta rasszizmussá degenerálódott, amelyet Hitler maga tekintett egyik politikai
előzményének, és amelynek ma Haider az örököse. Az osztrák demokratikus nemzeti érzés
nem orientálódhatott afelé a nagynémet birodalom felé, amelynek ez a "pángermán"
nacionalizmus a nemzettudata. Az első világháború végén az erősen antiszemita és
egyszerre Habsburg-ellenes és magyarfaló Lueger alapította keresztényszocializmus
kiszorulván Bécsből az alpesi tartományokban vetette meg a lábát, és osztrák
nemzettudat helyett egy bajor–tiroli–stájer–voralbergi katolikus alpesi monarchiában
akart nemzetté szerveződni. Ennek kudarca után a "vörös Béccsel" szembeni alpesi
provincializmus gátolta az osztrák nemzettudat kialakulását. Az osztrák nemzettudat
megteremtése annak a demokratizmusnak a feladata maradt, amelynek legkorábbi előzménye
az 1848 márciusi bécsi forradalom volt.



A XX. század elmulasztott lehetőségei



Magyarországon az 1918-as forradalom győzelme teremthette volna meg a magyar polgári
nemzettudatot, folytatva és beteljesítve 1848 márciusának a nemzetépítését. Az
ellenforradalom azonban a feudális nemzeti mitológiát folytatta. Miközben Ausztriában
minden politikai erő lemondott a sok népet magában foglaló és azokat elnyomó
Habsburg Birodalomról, a magyar politikai mitológia fenntartotta a más népek felett
uralkodó "szentistváni" magyar birodalom visszaállításának a követelését.
Ausztria hátat fordított a 67-es monarchiának. A nagyhatalomnak, amelynek császára
"mindent meggondolt és megfontolt" és a "gemütlich" Ausztriának is, amelynek
császára olyasféle alakként maradt meg az emlékezetben, mint a francia király a János
vitéz operettben. Ausztria múlt nélkül maradt, csak a jövő felé fordulhatott,
Magyarország jövő nélkül maradt, csak a múlt felé fordulhatott. A közös sors
1938-ban villant fel egy pillanatra, amikor Ausztria német leigázása megértette, hogy
Magyarország német leigázása következik.

A két nemzet fejlődése és nemzeti lehetősége 1955-ben került újra egymás mellé.
Az államszerződéssel függetlenné vált Ausztria példája megmutatta azt a lehetőséget,
hogy a két, alakulóban levő szomszéd ország a semlegességben megtalálhatja a
megszabadulást a nagyhatalmi múlttól, és felfedezheti a semleges státusban a lehetőséget,
amelyben a kis nemzet méltóságot és feladatot biztosíthat magának. 1956-ban az egy történelmi
pillanatra felszabadult magyarság az "osztrák útra" akart volna lépni. A semlegesség
tekintetében 1990 után a fejlődés más irányt vett. Jelenleg nem lehet semlegesként
nyugati ország lenni.



A múlt kísértete



Ma, márciusban újra összekapcsolódik a két nemzeti fejlődés. Mindkét országban kísért
a sötét múlt, és kibontakozik vele szemben az egészséges, demokratikus ellenállás.
Haider pártjában feléled a nagynémet vonal. A szélsőjobboldali párt a legrosszabb
jegyben született egységes Nagy-Németországhoz akarna csatlakozni. A szociáldemokrata
jóléti állam lejáratódása után Hitler "szociális államát": a "munkahelyteremtő"
autópálya-építést, az alamizsnaosztó "téli segélyt", a jómódú kispolgárságot
"szociálisan" támogató "népautó"-programot és a szovjet mintát utánzó üdülőhálózatot
("Kraft durch Freude": "örömből merített erő") állítja szembe. A
demokratikus nemzettudat helyére a más népekkel szembeni fölénytudatra építő
antiszemita, cigányfaló, szláv és magyarellenes nagynémet fölénytudatot. A cigány-
és szegényellenes lincshangulatot meglovagoló magyarországi jobboldal idegesen drukkol
annak, hogy a nyugati demokratikus erők Haider-ellenes fellépése kampány legyen, amely
kifullad. Ebben az esetben a magyar jobboldaliság nemzetközileg elfogadottnak tekintheti
a szegényellenes jobboldaliságot. A feudális múlt hazai nacionalista ébresztői is
Haiderre vetik a szemüket. Ha elfogadottá válik a minden német szórványt egy monstre
államba gyömöszölő Nagynémet Birodalom hagyománya, akkor ennek az árnyékában nyíltabban
lehet beszélni a "nagymagyar" álomról is.

Március mai üzenete az, hogy a magyar és az osztrák szabadság újra egy ügy. Párhuzamosan
futó nemzeti ügy. Ha a demokratikus világ legyőzi Haidert és azokat, akik neki
drukkolnak, akkor Ausztriában, megszabadulva 1934 "nemzeti hőseinek",
Dollfuss-gyilkosainak és a velük összejátszó bizonyos kereszténydemokratáknak a
hagyományától, megszülethetik a modern és demokratikus osztrák nemzettudat, a magyar
nemzettudat pedig megszabadulhat a feudális múlt örökségétől.

(A szerző történész)

Olvasson tovább: