Az RNE egy nyíltan fasiszta jellegű, militáns szervezet, jelképei közé tartozik
természetesen a náci horogkereszt, a párttagok pedig karlendítéssel üdvözlik egymást,
pontosan úgy, ahogyan annak idején a hitleristák. Már ez az egyetlen tény megalázó
az oroszokra nézve, hiszen éppen ők azok, akik a legtöbb embert veszítették a
fasizmussal szembeni küzdelemben.
A párt, mint olyan, nem kapott engedélyt a választóbizottságtól ahhoz, hogy jelöltet
állítson. A vezetők azonban megtalálták a kiskaput, beléptek a Szpasz egyesületbe.
A Szpasz vezetője Vlagyimir Davidenko duma-képviselő. Kétséges, hogy a Szpasz egyedül
elnyerné a választók 5 százalékának szavazatát, és bekerülne a dumába. Azonban
Barkasov és az RNE aktivistái az egyéni választókerületekben való győzelem révén
bekerülhetnek az alsóházba. Ilyen módon az orosz fasiszták első ízben törvényes képviselettel
rendelkeznének az ország legfőbb törvényhozó testületében.
Az elképedés, amely az újságírók és a társadalom reakcióiban megnyilvánult azt követően,
hogy regisztrálták a fasisztákat befogadó Szpaszt, mentegetőzésre késztette a központi
választási bizottságot. Alekszandr Vesnyjakov, a CIK vezetője kijelentette, hogy nem
tagadhatta meg a Szpasz bejegyzését, mivel ezt az egyesületet Oroszország Igazságügyi
Minisztériuma is regisztrálta.
Az Igazságügyi Minisztérium a maga részéről pert indított a Szpasz jegyzékbe vételének
és így Barkasov és követői jelölésének visszavonására. Lehetséges, hogy a
minisztérium valóban a hiba helyrehozására törekszik, de az is lehet, hogy csak a társadalmat
igyekszik megnyugtatni.
November elején Moszkva egyik kerületi bíróságán tárgyalták a Szpasz választási
jegyzékből való törlését. Előrelépés azonban nem történt az ügyben. A Szpasz képviselői
tiltakozást nyújtottak be annak kapcsán, hogy az ülésteremben nem volt ott Oroszország
címere, és azt is követelték, hogy az ügyész az ügyészség egyenruháját viselje.
A követeléseket teljesítették, ám a bíróság csak nem tudta a per lényegi részét
megfogni. Ilyen módon legyőzve a központi választási bizottságot, az orosz fasiszták
győzelmet arattak az Igazságügyi Minisztérium és a bíróság fölött is. Érdemes
megjegyezni, hogy a bíróság épülete környékén összegyűlt és a fasiszták ellen
tüntető moszkvai ifjúságot a rendőrség szétkergette, néhány embert pedig letartóztattak.
Az ok: nem volt hivatalos engedélyük a rendezvényre.
Mindent összevetve, kívülről egyelőre úgy tűnik, hogy a hatalom hallgatólagosan támogatja
a fasiszta képviselők bejutását a parlamentbe. Ha ez így van, akkor a végcél csak
egy lehet, hogy amennyiben a kormánypárt vereséget szenved, az eredményeket utólag
semmissé lehessen tenni. Ennek egyik hivatkozási alapja az lehetne, hogy a képviselők
között fasiszták vannak.
A lapzártakor érkezett hír szerint a moszkvai kerületi bíróság újabb ülést
tartott, amelyen úgy látszik, győzött a józan ész. A Szpasz mozgalom – melynek égisze
alatt fészket raktak az orosz fasiszták – bejegyzését érvénytelennek nyilvánították.
Ezzel mégsem lehet lezártnak tekinteni a történetet. A Szpasz képviselői ugyanis
fellebbeztek.
1999. 11. 20. (III/46)
