hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Jön majd egy mindenre elszánt törpe nemzedék
Bessenyei Ferenc levele Tihanyi Péterhez

1999. 10. 16.
Bessenyei Ferenc. Gyerekek, a nemzet nem azonos a rendszerrel, többek vagyunk annál, erősebbek, jobbak és tehetségesebbek…    Fotók: Somorjai László   Velem együtt gondolkodó pajtásaim, Péterkém, buksikám!

Kérdezed, örülök-e, hogy felépül régi-új otthonom, a Nemzeti Színház. Olyan
hosszú ideje vártam már erre és vágyódtam rá, hogy az öröm már elfakult,
kiölődött a szívemből. Én valóban ezért éltem. Itt van egy nemzet, amelynek az
élethez való joga: a kultúrája, a nyelve. Én ezt szolgáltam, s ezért érdemes volt
odaáldozni az életemet. Mert ha egy színész egy néptanító erkölcsi színvonalára
felküzdi magát, nem élt hiába.

Egressy Gábor az 1880-as években már így aggódott a színházért: "A legszentebb
eszme, amelyben tetterő is van, de elhanyagoltatván az állam által táp- és
gyógyerő helyett erkölcsi dögvészt fog e társadalomnak terjeszteni."

Képzeld el, a televíziót Egressy még nem is ismerte!

Marlowe így ír csaknem száz évvel később: "Úgy vigyázzatok a színházra, hogy
ebben az ateista világban a színház lesz az egyetlen hely, ahol a legalacsonyabb
szellem? ember is szóba állhat a legmagasabb szellem? emberrel."

Kossuthot a Fáklyalángban évekig játszottam, de az egyik legszebb mondatát
mostanában értettem meg igazán: "Önző énünk nagy legyőzője a haza. Most érzem
át, a nemzetek annál erősebbek, minél több fiuk adná értük a vérét, mintha a
hősök vére nemzetük erébe ömlene át. Ez is egy fajtája a hazaépítésnek" –
így Kossuth…

Szóval, hogy örülök-e? Minek örüljek? Hogy mindenfajta pitiáner pártharcok
céltáblájává teszik a nemzet első színházának építését? Hogy hosszú-hosszú
évek óta megy a húzd meg-ereszd meg?

Illyés Gyula mondta egyszer: "A rossz hazájú népeknek van a legtragikusabb nemzeti
költészetük és a leghosszabb himnuszuk." Mélyen igaza volt. És akkor még
csodálkoznak azon a Kossuth téren, hogy vidéken nem mentek el szavazni a héten az
emberek. Sőt, ezt a csődöt nem átallják úgy lefordítani, hogy azért nem mentek el,
mert a választópolgárok mindennel meg vannak elégedve. Hogy nem szakad rájuk az ég!
Politikus urak, kedveskéim, nem megelégedve vagyunk, hanem megundorodva. Nagy
különbség ám!



Hogy nem szakad rájuk az ég…!

Régen a Nemzeti társulatába bekerülni óriási rang volt. Ezt nem tudhatod,
Péterkém, akkor még nem is éltél. Aki odakerült, az bekerült a halhatatlanságba,
és az egész életét arra áldozta, hogy példakép lehessen. Úgyhogy nem egy óriás
szupermarketet kellene építeni kint a város szélén, hanem egy szellemi katedrálist,
egy szellemi központot a város szívében. Na most mondd, ki kell vágni ötven fát a
Ligetben, és akkor mi van? Majd újraültetik. Egy olyan helyet kell építeni, ahova a
színész is, a közönség is csodaváró lélekkel lép be esténként. Érted? Levetett
cipővel és lábujjhegyre állt csodaváró lélekkel. De most a színház építése
körül minden helyzetet nevetségessé tesznek, hogy senki ne érezzen elég erőt
magában ahhoz, hogy azt felépítse.

Azt is tudnod kell, hogy a régi Nemzeti épületének lerobbantásával együtt minket is
lerobbantottak. Megszűnt az otthonunk, azóta is sátorban, albérletben élünk,
hajléktalanok lettünk. És tudod, miért robbantottak? Azért, hogy egy helylyel
kevesebb legyen, ahol ki lehet mondani, hogy nemzet vagyunk, hogy összetartozunk. Negyven
éven keresztül esténként azt tudtuk mondani a színpadról, gyerekek, a nemzet nem
azonos a rendszerrel, többek vagyunk annál, erősebbek, jobbak és tehetségesebbek.
Tartsatok ki és higgyetek! Azok a darabok mind arról szóltak – áttételesen persze
–, hogy egy rendszer meddig viseli el, hogy segíteni akarsz neki, hogy bele akarsz
szólni a dolgokba, hogy bele akarsz szólni saját dolgaid, életed alakulásába. Hát
semennyire sem viseli el. Micsoda képtelenség, nem szólhatsz bele önmagad életének
alakulásába, sorsába! Ez nem változott. Mifelénk, úgy tűnik, minden rendszer csak a
saját hangját akarja hallani, nem a te hangodat.

Itt már minden képmutatás; mindent, ami szent, ami szép, nevetségessé tesznek és
kigúnyolnak. Mit szólnának például a finnek, ha valaki a Kalevalát elkezdené
cikizni? Hiszen a csodaszarvas meséje él. Él. Hiszen élünk. Hogy kicsit buták
vagyunk? Kicsit darabosak? Kicsit naivak? Hogy nem látjuk az igazságot? Lehet. De amíg
lüktetünk, amíg vagyunk és élünk, addig még van remény, addig még minden
megtörténhet velünk.

Mikor jövök haza kocsival Lajosmizsére, ezek a szerencsétlen lányok – törvény
ide, törvény oda – ott állnak rendre az útszélen. Csodálkozol? Én nem. Az
újságok első oldalán pornóképek, a tévéműsorok, a sikerkönyvek bűnözőket,
rablókat, gyilkosokat sztárolnak. Ők ma a hősök, akiket követni kell. Mostanában a
színpadokon, a tévéműsorokban csak a sátán prófétájaként lehet sikert aratni. Ez
van, buksikám. És az emberek úgy nőnek föl, mint a gyom az árokparton. Hát mitől
ne állnának ki az utcasarokra? Hol az az erő, ami visszahúzná őket?

"Az erkölcsi világot olyan valóságossá és nyilvánvalóvá kell tenni, amilyen
tökéletesen valóságos és nyilvánvaló az erkölcstelenség." (Arthur Miller)

Gondolj csak bele, ezeknek a lányoknak nincs és nem is volt soha
"főszerkesztőjük", örüljetek, hogy nektek van. Ez a szerencsétlen nép
hatvanéves politikai átnevelés, börtön, gumibot, kitelepítés, megaláztatás után
most esik át a szabadság, a jog első mérgezésén. Hát hogy lehet ennyit követelni
tőle? Te például tudod, mi az, hogy jog, vagy mi az, hogy szabadság? Mert én nem
tudom. Csak azt látom, hogy az egyiknek van joga, a másiknak meg nincs, és azt is
látom, hogy akinek hatalma van, annak vannak érvei is hozzá.

Péterkém, kedveseim, kérjétek meg a miniszterelnököt, hogy ezt a
gengszterszindikátust, legyen szíves, állítsa le, szüntesse meg végre maga körül,
mert kezdünk nagyon rosszul élni. Bárhova nézek azt látom, mindenki lop és lop. Csak
én fizessek? Csak az egyszer? emberek fizessenek? Hogy lehet ilyen elhordozhatatlan
igát akasztani több millió ember nyakába, ugyan kérdezzétek meg már tőle! Ő ugyan
egyszer elmondott egy csodálatos esopusi mondatot, hogyha az ember mogyoróval fizet,
akkor majmot kap. Kérem szépen, ez egy igen reményt keltő, szép, és ígéretes
kijelentés, aminek sajnos a nyomát sem látjuk. Sőt, mára már mogyorót sem kapnak a
majmok. Persze van néhány majom, aki még kap. Apuskám, nagyon rosszul vagyok, mert
nincs a nevem a VIP-listán. Érted? Nem vagyok rajta a listán, a lovaim meg éhesek, és
a zab egyre drágul.

Szabadítson már meg minket valaki ettől az ember- és életellenes, aljas, hazug,
jellemet nyomorító, machiavellista államszervezéstől. A besúgás, árulkodás,
névtelen feljelentgetés törvényességétől. Ez uszítja egymás ellen az embereket.
Persze ez nem újdonság, régen is megvolt. Ami most az APEH-hadsereg, az régen az
"éberség" hadseregeként működött, ahol is minden házmesterné besúgó volt.
Hédivel 56 után a Kálmán utcában éltünk, és kerestük az igazságot. Huszár néni
mosott, főzött, takarított nálunk, különben kedves asszony volt. Egyszer azt mondja
nekem: "Hát, művész úr, csodálatos, nagyszer? dolog ez." "Micsoda Huszár
néni?" – kérdeztem tőle. "Hát az, művész úr, hogy maguknak olyan… olyan
nagyon szép szemetjük van." Korszakalkotó mondat, korszakalkotó. És aznap már fel
is voltunk jelentve. A proletáririgységet szép emlék? pártunk és kormányunk így
tette államvallássá. De úgy tűnik, nincs új a nap alatt.

"Fájdalom, hogy olyan ritka tünemény művészeink között a nemes jellem? férfi, a
jó erkölcs? nő, holott hivatásuknál fogva letéteményesei egy nagyszer?
képességnek, ami annyi más képesség gazdagon buzgó forrása lehetne" – mondja
Diderot Színészparadoxon cím? művében.

"Ha polgártársaink hitvány csepűrágókká aljasodnak, annál hasznosabb, annál
kívánatosabb, hogy színészeink a legderekabb polgárokkal kerüljenek egy sorba."

Amíg ez be nem következik, akarva-akaratlanul szaporodnak a Shaw megfogalmazta típusok:
"Nem szépek, csak fel vannak cicomázva; nem tiszták, csak meg vannak borotválkozva;
nem erényesek, csak szolgalelkűek; nem kötelességtudók, csak bambán engedelmesek;
nem fegyelmezettek, csak bárgyúak; nincs önérzetük, csak hiúságuk; nem társas
lények, csak csordában élők; nincs képzelőtehetségük, csak babonásak."

Pontos, precíz kórkép. A színház mindig is együtt lélegzett és együtt lélegzik a
társadalommal. Ha a társadalom fuldoklik, a színház is légüres térbe kerül. Brecht
szavaival élve, nemsokára jön majd egy mindenre elszánt törpe nemzedék, akiket
mindenre föl lehet majd bérelni. Hogy mi adott, mi ad erőt mégis az életben
maradáshoz, hogyan tudom elviselni ezt az egészet? Azt tudod, hogy most itt élek a
végeken, Lajosmizsén. De akárhová is megyek, akárhová is beteszem a lábam, (a sarki
kocsmától Pesten át a Parlamentig, vagy Józsi lovásztól a szomszéd tanyáig, ahol
Tóth Rozi festőművész él és álmodik) mindenhonnan boldog kézszorításokat kapok.
Boldog visszajelzéseket küldenek felém az emberek. Talán nem éltem hiába. Ki tudja?
Talán.

A még meglévő és rendelkezésemre álló energiát, erőt megpróbálom a
megaláztatások elviselésére tartalékolni. Szerencsére anyagilag nekem nem kell
félnem semmitől, mert a feleségem eltart. Száz szónak is egy a vége, a Nemzeti
Színházhoz először is egy nemzet szükségeltetne, és aztán ehhez egészséges
öntudat. És aki akárcsak egy ablakot, egy ajtót, egy küszöböt jól és igazán meg
tud csinálni, az jöjjön ki a Ligetbe és mészből, téglából, fából szeretetből,
lélekből és tehetségből végre építse föl szépen és gyönyörűségesen a
házunkat. A hazánkat. Elvtársak, magyar kommunisták, barátaim… ennyit a
Nemzetiről.

Ha megkaptad a levelemet, hívjál föl azonnal.

Ölel: Bessenyei.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!