Kereső toggle

Egy drogos naplójából

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Zoli huszonhárom éves heroinfüggő. Szüleivel él kétszobás lakótelepi lakásukban,
munkahelye nincs. A kábítószerhez szükséges napi háromezer forintot kisebb-nagyobb
lopásokból szerzi meg. Huszonegy éves korában próbálta ki először az "anyagot",
puszta kíváncsiságból. A por hamar beszippantotta.

1997. augusztus 13.



Megismerkedtem egy társasággal, akik Angyalföldről költöztek ide, Békásra. Van köztük
két testvér, az idősebbik heroint használ. Engem is megkínált, elég volt két
slukk, tisztára kész lettem tőle. Nem tudom pontosan megfogalmazni, de nagy nyugalom árasztott
el. Tetszett, jó, csak hánynom kellett utána…



1997. szeptember 25.



Kicsit elszaladt velem a ló, egyre jobban kívánom az anyagot, egyre több kell belőle.
A hatás nyolc-tíz órán keresztül tart. Ilyenkor fekszem egy helyben, cigizek, nézem
a tévét. Ha nagyon sokat szívok, akkor nem tudok aludni, olyan, mintha félálomban
lennék. Néha úgy érzem, hogy történik valami, pedig semmi nem történik…



1997. október 13.



Ma próbáltam ki először intravénásan a heroint. Kicsit féltem, hogy milyen lesz, ezért
megvártam, amíg a barátom beadja magának. Vártam a hatást, mondta, hogy jó érzés.
Akkor én is megszúrtam a karomat, egyáltalán nem fájt. Aztán flesh-t kaptam:
ilyenkor villanásszerűen felmegy az anyag az agyba…



1997. október 20.



A srác, aki eddig mindig megkínált porral, azt mondta, hogy most már én is szálljak
be pénzzel, vagy vegyek magamnak…



1997. december 5.



Az utóbbi időben megfigyeltem, hogy ha nincs bennem anyag, fáradékony és álmos
vagyok, állandóan izzadok. Ráz a hideg, tök mindegy, hogy meleg van a szobában. Éjszaka
nem tudok aludni, fájnak a csontjaim, mindenhogy kényelmetlen. Ha be van lőve az ember,
a szex abszolút nem érdekli…



1997. december 12.



Azt hiszem, már a szüleim is rájöttek, hogy anyagozok, bár eddig még nem szóltak.
Előfordul, hogy napokon át otthon vagyok, és fekszem egyfolytában. Ilyenkor elvonási
tüneteim vannak, ők viszont azt gondolják, hogy a herointól érzem rosszul magamat,
tehát pont ellenkezőleg…



1998. február 25.



A Dob utcába mentem anyagot venni, általában araboktól vagy albánoktól vásárlok.
Amit ma kaptam, abban minden volt, csak heroin alig. Porcukor, szőlőcukor, meg ki tudja
még mi. Az egyik barátommal egyszer az is előfordult, hogy kakaó volt a heroinban,
mert a pakisztáni heroin barna. Amikor belőtte magának, 40 fokos láza lett, úgy
vacogott, hogy a vizet kiöntötte a kezéből. Ha azt akarom, hogy folyamatosan be legyek
lőve, akkor napi háromezer forint kell. Egy gramm heroin hatezerbe kerül. Ez az utcai
ára, de ez mindig kevesebb, mint fél gramm. Lehet venni kimért egy grammot, az kilenc-tízezer
forint. Az nem porban van, hanem kis rögökben. Szegeden háromezerért adják a tiszta
kimért grammot, de abból száz grammot meg kell venni. Az háromszázezer forint…



1998. február 27.



Kiléptem a munkahelyemről…



1998. augusztus 15.



Ma nagy mázlink volt: a Duna Plazába mentünk nézelődni, és a parkolóban észrevettünk
egy autót, aminek nyitva volt az ajtaja, ráadásul a hátsó ülésen egy csomó
Tungsram izzót hagytak. Pontosan kétszáznegyven darabot. Két részletben sikerült
eladni a szajrét, egyik részét egy maszek vegyesboltban, a maradékot egy borozóban.
Összesen hétezer forintot kaptunk…



1998. december 23.



Tiszta őrület van a városban. Napok óta nem lehet anyagot kapni, mert most van
Ramadan, és az arabok nem árusítanak. A Keletinél húsz-harminc junkie (kábítószeres
– a szerk.) rohangászik át az úttesten a rendőrök előtt, nem érdekli egyiket sem,
hogy ott a rendőr, mindenki olyan rosszul van, hogy látszik rajtuk, és kergetik az
arabokat, hogy mikor lesz már valami. Egy Johnson nev? sráctól sikerült venni egy
negyed grammot, nyolcezer forintért…



1998. december 30.



Ma kipróbáltam az LSD-t. Ez nagyon durva dolog, beparáztam (paranoiás félelemroham
narkós "beceneve" – a szerk.) tőle: azt hallucináltam, hogy belenyúltam egy barátom
fejébe. Vigyorgott rám a barátom, és szóltam neki, hogy István, és átnyúltam a
fején, és még egyszer és még egyszer, és csak azt vettem észre, hogy nyúlkálok,
és csak a röhögő fejét látom. Megijedtem, kirúgtam az ajtót, beszaladtam a
nagyszobába és egész napra kész voltam. Soha többé nem nyúlok LSD-hez.



1999. január 3.



Megmondtam, a szüleimnek, hogy baj van, elmegyek a drogambulanciára. Jöttek velem mind
a ketten, ott elmagyarázta az orvos is, hogy mi van…



1999. január 24.



Öt órán keresztül álltunk az utcán a mínusz tíz fokban, vártuk a dílert, de ő
sem kapott anyagot. Ilyen dolgokkal telik el a nap, rohangálok pénz után, utána az
anyag után. Ha kevés pénz van, akkor csak egy napi adagot tudok venni, ha sok pénz
van, akkor napokig nem kell mászkálni…



1999. február 1.



Ma olyat csináltam, amit eddig még sohasem: pénzt vittem el otthonról, ötezer
forintot, de óriási matek lett belőle. Elszámolás. És utána mondtam, hogy ezt én többet
nem csinálom, a szüleim ettől függetlenül is ki vannak készülve miattam…



1999. február 16.



Megbuktunk. Egy Keravill üzletből akartunk elhozni egy rádiósmagnót, már benn volt a
magnó a barátom hátizsákjában, de a kijáratnál megszólalt a riasztó. A rendőrök
bevittek a Tímár utcába, bent voltunk nyolc órán keresztül, utána hazahoztak, és házkutatást
tartottak. Lefoglaltak pár karton izzót, ami a múltkori balhéból nálam volt még.
Anyámék meglepődtek egy kicsit, mert ilyen azért még nem volt.



1999. február 24.



Arra ébredtem, hogy a Korányi kórházban vagyok. Kaptam két injekciót, és egy csomó
ragtapaszt tettek rám. A nővér mondta el, hogy a Szent István parkból hozott be a
mentő, mert túladagoltam magamat és elájultam. Ebből már emlékeztem, hogy tegnap összefutottam
egy ismerősömmel, akivel nem

kellett volna, és megkínált, és ott szúrtunk a parkban. Ő hívta ki a mentőket.
Amikor kicsit szűnt a szédülésem, kiszöktem a kórházból, átmásztam a palánkon
és mentem is haza. Ott maradt a személyim, meg minden iratom…



1999. február 27.



Nagy veszekedés volt otthon, a bátyámmal összeverekedtünk a kábítószer miatt. Jóval
nagyobb darab nálam, falhoz vágott volna, ha a fater nem szed szét. Utána sírva
fakadt, mondta, hogy segít mindenben, de neki is van saját családja, nem akarok
odamenni az én problémáimmal…



1999. március 8.



Meghalt Tozsó. A barátom volt, huszonhárom éves, annyi, mint én. Állítólag egy üveg
görcsoldó volt benne, és még arra lőtt heroint… Hat éve anyagozott, és a szúrásoktól
olyan lett a keze, mint a bokszkeszty?: feldagadt az egész, tiszta fekély lett, az erei
meg leszálltak a sok szúrástól. Amikor meghallottam a hírt, iszonyúan megijedtem.
Abba kéne hagyni…



1999. március 22.



Az egyik ismerősöméket kisemmizték. Arról a srácról van szó, aki belevitt a kábítószerezésbe.
Lehúzták róluk a lakást. A szülei alkoholisták, a vevők leitatták őket, aztán aláíratták
velük a szerződést: kaptak négyszázezer forintot az ötvenkét négyzetméteres lakásért,
ami hárommilliót ért. Ma költöztek le vidékre, valami putriba. A srácot egyébként
gyűlölöm, mert ha nem ismerem meg, akkor biztos, hogy a mai napig sem kábítószerezek.
Egyik gyerekkori barátom sem csinálja ezt, csak, aki ebbe a társaságba jár…



1999. március 29.



Kint voltak a rendőrök, csak én nem voltam otthon. Két hete be kellett volna fizetnem
egy büntetést, mert még tavaly megbuktam egy Nike cipővel. Körülbelül húszezer
forint lehetett, és most amiatt harmincnyolcezret kell befizetnem, vagy lecsuknak nem
tudom hány napra…



1999. április 12.



Találkoztam egy volt osztálytársammal, akit a legjobban csíptem az osztályból. Normálisan
él, már autója van, gyereke, felesége. Hentes, szerintem totál felnőtt ember, nem
kamasz, a gyerekének él. 23 éves vagyok, és úgy érzem nincs semmi célom, egyik napról
a másikra élek. Ilyenekről csak akkor gondolkozom, ha tiszta vagyok…



1999. szeptember 2.



Négy hónapja nem anyagozok, most tartok a legtovább. Előtte jó, ha bírtam két hónapig
úgy, hogy kaptam gyógyszert a Karolina úti drog stopban. Fizikai elvonásom nincs, nem
fáj semmim, de a pszichikait (pszichikai elvonási tünetek – a szerk.) azt
nem veszi el a gyógyszer. Kívánom a heroint, nem tudom, hogy le tudok-e jönni róla.
Talán, ha teljesen kiszakadnék ebből a társaságból… Az egyik barátom egyszer leköltözött
vidékre, egy évig nem csinálta, totál semmi baja nem volt, horgászott, kertes házban
laktak. Visszaköltözött, egy hónap után azonnal rajta volt az anyagon, úgy, hogy a
videót vitte már el otthonról, meg más műszaki cikkeket, hogy legyen pénze heroinra…



1999. szeptember 4.



Egy újságíróval beszélgettünk, azt kérdezte, hogy összességében adott-e valamit
a kábítószer nekem, vagy elvett valamit. Elvett, ez egyértelmű. Legszívesebben elköltöznék
vidékre egy-két évre. Még ismerőssel se találkozzak, olyan emberrel, akiről eszembe
jutna a kábítószer utáni vágyakozás…

Olvasson tovább: