Talán a legutóbbi republikánus elnökjelölt felesége okozta a legnagyobb meglepetést,
hiszen jó indulás után szinte teljesen ellaposodott a kampánya, és alig lehetett
hallani róla. Ez az eredmény azonban óriási lökést adott Dole asszonynak. Ugyancsak
rendkívüli eseményszámba ment, hogy Gary Bauer, a jobboldal, vagy amint errefelé
mondják, a "vallásos konzervatívok" jelöltje megszerezte a negyedik helyet, és
lekörözte Patrick Buchanan konzervatív tévékommentátort, Lamar Alexander volt kormányzót
és Alan Keyes ismert rádiós műsorvezetőt, nem is beszélve Dan Quayle volt alelnökről,
aki Orin Hatch és John McCain szenátorok előtt a nyolcadik helyen végzett, és ezzel
valószínűleg meg is pecsételődött politikai pályafutása.
Jelen pillanatban tehát így áll a helyzet. Egyesek igen fontos mérföldkőnek tartják
ezt az előválasztásnak is beillő eseményt, amely már két évtizedes hagyományra
tekint vissza, mások úgy vélik, hogy csak pénzszerzési lehetőség a republikánusok
számára. Egy dolog bizonyos, de főként érdekes. Eddig még a "straw poll"
egyetlen győztese sem került be a Fehér Házba. Kérdés, hogy George W. Bush vajon
megtöri-e ezt a hagyományt? A legutóbbi felmérések azt mutatják, hogy hozzávetőleg
negyven ponttal vezet Elizabeth Dole, és tizenkettővel a demokrata éllovas, Al Gore
alelnök előtt. Az előválasztások és pártszervezeti szavazások persze még hónapok
múlva lesznek, és addig bizony még sok víz folyik le a Hudson folyón. Egyelőre
senkit sem lehet számításon kívül hagyni, hiszen az eredmény azt mutatja, hogy tíz
republikánus közül mindössze három szavazott Bushra és hét másra. A helyzet persze
egészen másként alakul, ha George W. Bush elnyeri pártjának elnökjelöltségét.
Eleinte valóban úgy tűnt, hogy a texasi kormányzó voltaképpen már be is költözhetne
a Fehér Házba, hiszen minden mellette szólt. Szinte hetek alatt majd 37 millió dollár
áramlott be kampánypénztárába, és természetesen a republikánus gépezet is szinte
száz százalékig mögötte állt. Most azonban, hogy Steve Forbes alaposan felzárkózott,
és Elizabeth Dole is visszanyerte versenyképességét, sőt valami csoda folytán akár
még Gary Bauer is számításba jöhet, hiszen a konzervatívok még mindig komoly erőt
képviselnek, kissé talán megváltozott a helyzet, és Bush bizony már nem lehet olyan
egyértelműen biztos a dolgában.
Időközben történt még valami, ami bizony egyáltalán nem hajtja Bush malmára a
vizet. A közvetlenül iowai győzelme után Houstonban tartott sajtóértekezleten az
egyik tudósító igencsak zavarba hozta a kormányzót azzal a váratlan kérdéssel,
hogy próbálkozott-e már életében kokainnal.
A választópolgárok – különösen Clinton viselt dolgai után – kissé talán belefásultak
már ezekbe a kis személyes piszkálódásokba, és nem tulajdonítanak túlságosan nagy
jelentőséget annak, hogy egészen fiatal korában mit tett az elnökjelölt. A dolog
nyitja nem is ebben rejlik, hanem inkább abban, ahogyan George W. Bush reagált a kérdésre.
Mint kormányzó, igen szigorúan lépett fel a kábítószer-használat ellen, erősítve
azt a tapasztalatot, hogy aki maga is kísérletezett ezen a téren, talán jobban
felfogja a kockázatokat. Ez esetben igaza lehet a jó magyar mondásnak, hogy rablóból
lesz a legjobb pandúr. Bush egyik tanácsadója szerint a maradandó kárt nem is az
okozza, hogy most már mindenki tudja, valóban használt kábítószert, hanem az,
ahogyan a kormányzó kimutatta bosszúságát és haragját a kérdés feltevője iránt.
"Azt a látszatot kelti, mintha olyasvalaki lenne, akinek vékony a bőre. A probléma
az, hogy ez igaz, az ő bőre valóban igen vékony."
A másik komoly probléma, hogy a fiatal Bush túlságosan gyors iramban tett szert hírnévre,
így még politikai körökben is csak néhányan tudták megismerni, a választópolgárok
pedig szinte egyáltalán nem. Iowai győzelme után már nem úgy tekintik, mint a
Republikánus Párt éllovasát, hanem mint az Egyesült Államok egyik lehetséges elnökét.
Hibájául róják fel, hogy túlságosan magabiztos. Lehetséges, hogy kissé elkábítja
az a tudat, hogy öt évvel ezelőtt még azt sem tudták róla, hogy a világon van, ma
pedig már ő az, akit le kell győzni. Amikor a választási programra kerül a sor,
elismeri ugyan, hogy külpolitikai téren felkészületlen, de a legkiválóbb szakértők
igénybevételét ígéri. A Steve Forbes kampány igazgatója, William Dal Col szerint
"A fennhéjázást lendületté, az önteltséget pedig magabiztossággá kell változtatnia.
Ha erre nem képes, akkor ez végzetes hatással lehet a jelöltségére".
Jóllehet a fiatalkori kábító-szerélvezet egyáltalán nem bizonyult segítségnek a
Bush tábor számára, egyes politikai szakértők szerint az ABC televíziós hálózat,
a CNN és a Time ez irányú felmérései arról tanúskodnak, hogy az amerikaiak nagyobb
türelmet tanúsítanak a közéleti személyiségek ballépései iránt, részben azért
is, mert az elmúlt években már annyi ilyen jelenség látott napvilágot a hírekben, különösen
az elnököt érintően.
Ha őszinték akarunk lenni, a felmérések sem sokat számítanak, hiszen megtörtént már,
hogy biztos győztesként emeltek ki egy nappal a voksolás előtt olyan jelöltet, aki 24
óra múlva csúnyán elvesztette a választást. Minden attól függ, hogy a szavazás
napján, tehát 2000 novemberének első keddjén milyen hangulatban ébrednek majd az
amerikai polgárok. Amint a republikánus éllovas, George W. Bush texasi kormányzó
mondotta: "Amennyiben az amerikaiaknak nem tetszik az álláspontom, elmehetnek, és
kereshetnek valaki mást, akire szavazhatnak. Ez a legcsodálatosabb dolog az amerikai
rendszerben."
1999. 08. 28. (III/34)
