Kereső toggle

Kaukázus: az eurázsiai Balkán

Vérre menő küzdelem az olajmezőkért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Nyugat célja az, hogy ellehetetlenítse az oroszokat és a muzulmán világot. E
tervekben különleges szerep jut a Kaukázusnak, mint a konfliktus kirobbantó okának
– idézi a moszkvai Kommerszant Vlagyimir Szemjonov tábornokot, Karacsáj- és
Cserkeszföld új elnökét. A közép-ázsiai és a Kaszpi-tengeri olajmezőket egyedül
Grúzián keresztül tudja megközelíteni a Nyugat, ezért nagy kérdés, hogy a
kaukázusi köztársaság a NATO befolyási övezetébe kerül-e, vagy Moszkva
visszaszerzi vezető szerepét az egykori szovjet tagköztársaságban.

A Jugoszlávia elleni bombázások árnyékában tartott április végi
NATO-csúcstalálkozót Oroszország és Belorusszia bojkottálta, a Független Államok
Közössége többi tagországának képviselői viszont elmentek Washingtonba.

A találkozó legnagyobb eredménye az a határozat volt, mely szerint a NATO a
koszovóihoz hasonló "humanitárius műveleteket" hajthat végre a szövetség
felelősségi övezetén kívül. Nem kellett sokáig találgatni, pontosan hol is akadhat
újabb ilyen lehetőség. Eduard Sevardnadze grúz elnök, miután üdvözölte a NATO
balkáni beavatkozását, arra kérte a szövetségeseket, hogy segítsenek rendet
teremteni a lázongó Abháziában.

Nem érdemes kételkedni abban, hogy a grúz elnök felhívását komolyan vette-e az
észak-atlanti szövetség. A Nyugat ugyanis – a Kommerszant megfogalmazása szerint –
"vérre menően" érdekelt abban, hogy a kaukázusi ország stabil és barátságos
legyen, hiszen pontosan Grúzián és a szomszédos Azerbajdzsánon keresztül vezet az
egyetlen folyosó a Kaszpi-térség és Közép-Ázsia gazdag energia-lelőhelyeihez. Az
összes többi útvonal ugyanis olyan országok fennhatósága alá tartozik, amelyek a
Nyugattal szemben nem viseltetnek különösebb szimpátiával: Kína, Irán és
Oroszország ellenőrzi a területet. Miután a Nyugat teljesen uralma alá vonja a
Balkánt, biztos hogy eljön az "eurázsiai Balkán" órája is, ahogyan a Kaukázust
a volt amerikai külügyminiszter Zbigniew Brzezinski nevezte.

A Washingtonban hozott döntések Moszkva nyílt felháborodását váltották ki. Az
orosz katonai vezérkar megtette a maga válaszlépéseit. Ezek egyik eleme volt az orosz
deszantosok Koszovóba küldése. A másik: játszmát kezdtek Karacsáj- és
Cserkeszföldön, amely ideális terepnek látszik Grúzia sakkban tartásához, hisz az
Oroszországhoz tartozó kaukázusi köztársaságból az olajfolyosót elzárhatják az
oroszok.

Ha Grúzia ismét Moszkva ellenőrzése alá kerül, a Nyugat számításai dugába
dőlnek, hiszen az Oroszország–Örményország–Irán vonal bezáródik, Azerbajdzsán
és Közép-Ázsia pedig teljesen elszigetelődik. Grúzia abháziai politikája, Tbiliszi
NATO felé fordulása nem csak az orosz tábornokokat aggasztja, hanem sok kaukázusi
politikust is. Elsősorban a Kaukázusi Hegyi Népek Konföderációja és Karacsáj- és
Cserkeszföld új vezetője érintett az ügyben.

Vlagyimir Szemjonov tábornokot, Oroszország szárazföldi csapatainak egykori
főparancsnokát júniusban választották a kaukázusi köztársaság elnökévé. A
tábornok még főparancsnokként hangoztatta, hogy ellenzi a NATO bővítését, s meg
van arról győződve, hogy "a Nyugat Oroszországot összeütközésbe akarja keverni a
muzulmán világ egyre erősödő országaival, amelyek közül jó néhány történelmi
szövetségese az oroszoknak. A céljuk az, hogy mindkét erőt megsemmisítsék. E
tervekben különleges szerep jut a Kaukázusnak, mint a konfliktus kirobbantó okának.
Az a gond, hogy ma Oroszországban nem érzékelik a globális és helyi fenyegetések
komolyságát és magának a huszonegyedik századnak a kihívását sem."

Ezeket az elveket a csecsen Juszup Szoszlanbekov, a megújított kaukázusi
konföderáció elnöke azonnal felvette a konföderáció programjába. Szoszlanbekov
reméli, hogy a közös geopolitikai érdekek megtörik a jeget a csecsen–orosz
kapcsolatokban. Csecsenföld státusának rendezése esetén "kész elismerni, hogy az
egész Kaukázus, beleértve Csecsenföldet is, Oroszország befolyási övezetéhez
tartozik".

Ennek a közeledésnek külön pikantériája, hogy azt kész támogatni a csecsen
ellenzék is: Samil Baszajev, aki a mai napig is pártolja Abházia függetlenségét.
Szalman Radujev, a csecsenek második számú terroristája nyíltan a grúz ellenzék
mellett áll. Tavaly februárban Sevardnadze elnök ellen merényletet szervezett a
csecsen vezér.

A tavaly év végén felélesztett kaukázusi konföderáció és az orosz vezérkar
segítségével tudták csak legyőzni az abházok 1992-ben a grúz hadsereget. A most
megválasztott Szemjonov tábornokkal a cserkeszek a szembenállást választották. Ez a
konfliktus a kaukázusi népeknek a NATO keleti terjeszkedése elleni összefogása
helyett a Kaukázus térképére most újabb tűzfészket helyezett – szögezi le a
Kommerszant.

Olvasson tovább: