Kereső toggle

Szomáliai kudarc fenyegeti a KFOR-t

Vérbosszú Koszovóban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

14-en voltak, valamennyien egyszeru, falusi emberek, ortodox
hitvallású szerbek. Falujuk, a koszovói Sztaro Gracko határában
arattak, amikor ismeretlen tettesek tüzet nyitottak rájuk. A
rokonok elmondása szerint egyesek holttestét megcsonkították,
és traktorral tiporták sárba. Az egyik áldozatot állítólag
a közelben veszteglo járgány kerekérol "fejtették le"
a vérengzés helyszínére érkezo KFOR-os katonák.

A nemzetközi békefenntartó erok csupán a tömeggyilkosság
tényét hozták nyilvánosságra, a hajmereszto részleteket a
szerb sajtóból ismerhette meg a jugoszláv közvélemény.
Mellesleg ugyanabból a szerb sajtóból, amely az albánok
elleni atrocitásokról, kis híján egymillió menekült kálváriájáról
és a tömegsírokról mélyen hallgat. A Balkánon ez így szokás:
itt minden nép csak a saját halottjait számlálja, s csak irántuk
érez részvétet. ("A grackóiak ártatlan áldozatok voltak!
Ha rajtam múlna, ezek után minden szkipetárt elüldöznék
Belgrádból!" - mondja kezét tördelve egy szerb boltos.
Fel sem merül benne, hogy az albán pék, akitol minden reggel
a kenyeret veszi, ugyancsak ártatlan.)

A grackói gaztettet nem csupán a világ közvéleménye és a
nemzetközi szervezetek: az Európai Unió, a NATO és az ENSZ
Biztonsági Tanácsa ítélte el, hanem azt az albán pártok is
elfogadhatatlan bunténynek minosítették. Az albán
gerillahadsereg tagadja, hogy köze volna a vérengzéshez - a
szerb lapok azonban egyértelmuen a Koszovói Felszabadítási
Hadsereget, az UCK-t vádolják, és a koszovói polgárok
biztonságáért kezeskedo KFOR felelosségét hangoztatják. A
hatalomhoz közel álló Vecsernye Novoszti szerint a nemzetközi
erok - amennyiben a KFOR nem szánja rá magát gyors és határozott
lépésekre - olyan kudarcot élhetnek meg, amilyenben Szomáliában
volt részük. A KFOR-nak azonnal le kell fegyvereznie az albán
gerillákat, és vissza kell állítania az Albánia és Koszovó
közötti határ szigorú ellenorzését, amelyet jugoszláv határorök
láthatnának el, írja a szerb napilap.

A belgrádi érvek egy részével nehéz vitába szállni. Tény
ugyanis, hogy az UCK fegyveresei, valamint az Albánia felol
beszivárgó bunbandák és a korábbi szerb atrocitások
elszenvedoi most a koszovói szerbeket üldözik el szüloföldjükrol.
A hagyományos albán vérbosszú naponta újabb áldozatokat
szed Koszovóban. Akiknek a szerb fegyveresek felgyújtották a házát,
az most találomra kiválasztott szerb lakosok otthonába költözik
be - ha másként nem megy, akkor eroszakkal. Eddig több mint
hétszázezer albán menekült tért vissza Koszovóba: minthogy
egyelore nem muködik a civil közigazgatás, és nincs igazságszolgáltatás
(a KFOR-nak pl. a buntetteket elkövetok fogvatartására nincs
mandátuma!), a nemzetközi erok rendkívüli erofeszítése
ellenére is zurzavaros, nehezen ellenorizheto a helyzet. A
KFOR képviseloi többször is hangoztatták: nem állíthatnak
minden egyes szerb lakos mellé katonát, aki megvédi az albánok
bosszújától.

Noha ilyen körülmények között valóban kézenfekvonek tunik,
hogy a grackói vérengzést bosszúra szomjazó albánok követhették
el, másféle feltevés is létezik. Névtelenül nyilatkozó
katonadiplomáciai forrásom szerint az sem zárható ki, hogy a
Pristina-környéki szerb parasztokat civil ruhás szerb belügyesek,
illetve a jugoszláv katonaság Koszovóban ügyködo tisztjei
ölték meg. Biztosra veheto ugyanis, hogy az albán többségu
tartományban a nemzetközi erok bevonulása után is maradtak
speciális feladattal: feltehetoleg felderítéssel és
rendzavarással, felforgató tevékenységgel megbízott szerb ügynökök
- fogalmazott a katonadiplomáciai forrás. Érvelése szerint
a jugoszláv fél és a NATO Macedóniában megkötött
katonai-technikai megállapodása eloírta, hogy a jugoszláv
hadsereg és a szerb rendorség megfelelo létszámú
kontingense három hónapos határidovel visszatérhet Koszovóba,
- Belgrád azonban látható módon meg akarja gyorsítani a
visszatérést, amelyet a hatalmát félto Milosevics fegyvertényként,
saját sikereként tálalhatna Szerbia közmondásosan hiszékeny
polgárainak. Azt demonstrálhatná vele, hogy Koszovót nem
vesztette el, az továbbra is Szerbia része.

A KFOR egyik képviseloje, Louis Garnot kapitány az Amerika
Hangja rádióadónak nyilatkozva fogalmazta meg kételyeit. Véleménye
szerint nem kizárt, hogy a mészárlás egy átfogó terv része,
amelynek Koszovó destabilizálása lehet a célja. "Az öldöklés
arra utal: létezhetnek olyan egyének és csoportok, amelyeknek
az az érdeke, hogy a NATO és a nemzetközi közösség kudarcot
valljon Koszovóban" - fogalmazott Garnot kapitány.

Most, hogy e sorokat írom, érkezett a hír, hogy a KFOR brit
egysége és katonai rendorsége tíz személyt tartóztatott le
Koszovóban: valamennyiüket a grackói rémtett elkövetésével
gyanúsítják. Eddig nem közölték az elfogott személyek kilétét,
nemzeti hovatartozását. Csupán annyit tudni, hogy négyüket
egy közeli ellenorzopontnál, a többieket pedig házkutatás
során vették orizetbe. Azokat a szerencsétleneket, akik kétséget
kizáróan mondhatnák el, ki volt a gyilkos, szerdán délután
helyezték örök nyugalomra a grackói temetoben. Gyászoló
hozzátartozóik biztonságára állig felfegyverzett KFOR-osok
és harci helikopterek ügyeltek. A szerb ortodox egyházfo, Pál
pátriárka a következo szavakkal búcsúztatta az elhunytakat:
"Ezer év múlva feledhetnénk csak el mindazt, ami történt.
Most mégis meg kell kísérelnünk azt, amit oseink is tettek.
Meg kell találnunk az igaz utat, és tovább kell haladnunk
rajta, hogy ezután is együtt élhessünk itt, ezen a földön."

Neusatz Péter

Olvasson tovább: