Kereső toggle

Nem tartható népszavazás az elnökválasztásról

Megerősítették a láthatatlan alkotmányt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az alkotmányt kizárólag az Országgyűlés módosíthatja, megváltoztatásáról
nem dönthet népszavazás – határozott az Alkotmánybíróság. Így a választópolgárok
népszavazás által biztosított közvetlen hatalmukkal csak kivételes esetekben élhetnek
és csak a kevésbé jelentős kérdésekben vehetik ki a honatyák kezéből a döntési
jogot. Az indoklás szerint mindez a parlamentáris kormányzati forma lényegéből következik.
Enyedi Zsolt politológus az érvelés érdekes motívumának tartja, hogy az alkotmány
szövegébe a bírák beleolvasnak olyan passzusokat is, amelyek nincsenek benne.



Göncz Árpád gratulál a Parlamentben Orbán Viktornak beiktatásához. Házon belül
marad az utódlás kérdése    Fotó: Hetek archív

Az Országos Választási Bizottság (OVB) ez év áprilisában úgy látta, nincs jogi
akadálya annak, hogy népszavazáson feleljenek a polgárok arra, kívánják-e a köztársasági
elnököt közvetlenül megválasztani. Az OVB döntése nyomán többen az Alkotmánybírósághoz
fordultak (köztük Takács Albert alkotmányjogász, lásd a keretes írásban). Beadványaik
nyomán az alaptörvény őreinek arról kellett dönteniük, kiírható-e országos népszavazás
a köztársasági elnök megválasztásának módjáról.

A hatályos alkotmány szerint az államfőt a parlament választja, ám már többször
felmerült annak igénye, hogy a legfőbb közjogi méltóság személyére közvetlenül
a választók adhassák le voksaikat. Közvetlen elnökválasztásra azonban csak akkor nyílna
lehetőség, ha az alaptörvény erre vonatkozó passzusait meg lehetne változtatni. Az
alkotmány módosítása – éppúgy, mint annak megalkotása – az Országgyűlés hatásköre.


Az alaptörvény őrei ragaszkodtak korábbi álláspontjukhoz, melyet még a népszavazással
kapcsolatos alapvető szabályok alaptörvénybe illesztését megelőzően alakítottak
ki. Ezek a szabályok ugyanis csak 1997-ben kerültek be az alkotmányba. Az Alkotmánybírósághoz
azonban már ekkor is érkeztek beadványok a kérdéssel kapcsolatban. A taláros testület
válasza pedig következetesen elutasító volt. "A népszavazásra bocsátott kérdés
nem foglalhat magában burkolt alkotmánymódosítást" – jelentette ki a testület
1993-ban, majd ehhez hasonlóan döntött két évvel később is. A nemleges választ abból
az alkotmányos alapelvből vezették le, mely szerint "a Magyar Köztársaságban a népszuverenitás
elsődleges formája a képviselet". Hiába léptek azonban elő a "láthatatlanságból"
a referendum alkotmányos szabályai, az alkotmánybírák továbbra is elutasítják
annak lehetőségét, hogy az alaptörvényt népszavazás módosíthassa.

A határozat indoklása szerint a testület azért vette alapul saját korábbi határozatait
az alkotmány konkrét normaszövege mellett, mert azok – az alaptörvény időközben történt
módosítása ellenére – egységes rendszert alkotva tartalmazzák a parlamentáris
kormányforma lényegét, vagyis a választott szervek elsődlegességét a közvetlen
demokráciával szemben.

Enyedi Zsolt politológus az érvelés érdekes motívumának tartja, hogy az alkotmány
szövegébe a bírák "beleolvasnak olyan passzusokat is, amelyek nincsenek benne".
Alapvető pillérnek tekintik a kormány-parlament viszonyt, és ennek stabilitását
tartják szem előtt. "Ezért találták úgy, hogy amennyiben egy állami berendezkedés
profilja megrajzolható, az érinthetetlen, mert különben nem egyértelműek a játékszabályok"
– véli Enyedi. Véleménye szerint az indoklás nem kifejezetten jogi, hanem sokkal inkább
alkotmányfilozófiai, intézményi szempontokat fogalmaz meg.

Olvasson tovább: