Kereső toggle

Napfolt-maximumot várnak 2000 januárjában

Kegyelemdöfés az időbomba után

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Úgy tűnik, a számítógépes szakembereket már jó ideje aggasztó Y2K vírus nem
az egyetlen ok a millennium körüli aggodalomra. A technikának más kihívásokkal is
szembe kell néznie a kétezredik év közeledtével: a csillagászok a megnövekedő
napfolttevékenység veszélyeire hívják fel a szakemberek és a közvélemény
figyelmét.

2000 januárjában, miközben a világ a Y2K vírusra figyel, a Nap 11 éves ciklusának
legerőteljesebb és legrombolóbb szakaszába fog lépni. Hatalmas energiakitörései
következtében akár az is előfordulhat, hogy sötétben, működésképtelen
mobiltelefonok társaságában ünnepeljük az új évezredet, a műholdak
adatszolgáltatásaira támaszkodó hajók pedig rászorulhatnak majd a régimódi
térképekre. Az Amerikai Csillagászati Társaság éves gyűlésén nemrég közzétett
jelentés szerint még az űrsétát tevő asztronauták is veszélybe kerülhetnek.

A kutatók 2000 januárja és áprilisa közöttre várják a napfolttevékenység
csúcsát, amikor akár egymillió, egyenként száz megatonnás hidrogénbomba
hatásával felérő energia szabadulhat fel. A felszabaduló napenergia hullámai
áramszüneteket okozhatnak. Fennakadások lehetnek a rádiós kommunikációban, és
olyan fantom-üzenetek jöhetnek létre, amelyek révén egyes műholdak letérhetnek
röppályájukról.

Jó hír azonban, hogy a múltban előfordultak már ennél komolyabb napkitörések is,
és JoAnn Joselyn, az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet munkatársa
szerint az Egyesült Államoknak rendelkezésére áll olyan műhold, amely érzékeli a
napkitöréseket; körülbelül egy órával azelőtt, hogy azok hatása elérné a
Földet, figyelmeztető jelzéseket ad le. Az interneten és egy speciális rendszeren
továbbítható jelzések lehetőséget adnak az energiaszolgáltatóknak arra, hogy
megelőzzék vagy minimalizálják a rendkívüli energiahullám romboló hatását. Ilyen
módon a műholdakat irányító szakembereknek is marad idejük, hogy korrigálják a nem
kívánt hatást.

A 2000. évi napciklus igazi veszélye abban rejlik, hogy a jelenleg használt
kommunikációs technika nagy része anynyira új, hogy még nem lehetett kitéve ilyen
mérték? külső hatásnak, így könnyen károsodhat. Joselyn szerint az, hogy ma
jobban függünk a csúcstechnológiától, sokkal sebezhetőbbé is tesz minket.

A szokatlan hevesség? napfolttevékenység mindennapi életünket is érintheti:
előfordulhat, hogy mobiltelefonjaink felmondják a szolgálatot, vagy legalábbis furcsa
dolgokat művelnek. Egyes rendszerek az ionoszférán keresztül küldik rádiójeleiket,
ahol egy napkitörés már károkat okozhat. Más rendszerek pedig az éppen
veszélyeztetett műholdakat használják jeleik továbbítására.

A múltban már előfordult, hogy egy műhold meghibásodott, és letért
röppályájáról, egy másik pedig egyszerűen "elveszett" a napfolttevékenység
okozta zavar következtében. 1989-ben egy napkitörés hatására Québecben nagyobb
területen áramkimaradás volt, a New Jersey-beli Salemben pedig tűz ütött ki a helyi
áramszolgáltatónál, hosszabb áramszünetet okozva.

JoAnn Joselyn azonban leginkább a hajók és repülőgépek navigálására használt
globális rendszer miatt aggódik, ami műholdak egész csapatát használja. Ezek mind
veszélyben vannak, és veszélybe sodorhatják az általuk navigált közlekedési
eszközöket is. A rendszert újabban már repülőgépek leszállásánál is
felhasználják, ami emberéletre is közvetlen veszélyt jelenthet.

A jelentés szerint az űrhajósokra csak akkor jelent veszélyt a megnövekedő
napfolttevékenység, ha az űrhajón kívül tartózkodnak. Az űrsiklón és az
űrállomáson belül semmilyen veszély nem fenyegeti őket; a Holdon azonban akár
halálos mérték? sugárzásnak is ki lehetnek téve. Ugyanígy fontolóra kell venni
egy jövőbeli Mars-expedíció során a veszélyes mérték? napsugárzás kockázatát.

Olvasson tovább: