Kereső toggle

Oroszország utolsó kitörési pontja: a Közel-Kelet

Ígéretek Moszkvából

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A koszovói válság rendezése során egyértelműen megmutatkozott Oroszország "nagyhatalmi
impotenciája" – vélik a londoni Intelligence Digest cím? hetilap biztonságpolitikai
elemzői, akik szerint a NATO igyekezett minden ütőkártyáját kihasználni, az orosz fél
pedig örülhetett, hogy nem szenvedett totális presztízsveszteséget, és a volt
szuperhatalmat egyáltalán bevonták a balkáni dráma utókezelésébe. Moszkva azonban
nem valószínű, hogy beletörődik az őt ért sérelmekbe, és a világhatalmi játéktér
számára egyetlen lehetséges kitörési pontján, a Közel-Keleten próbál majd
revansot venni.



Bagdadi gyerekek fegyverrel. Szövetségest keresnek    Fotó: MTI

Az adott helyzetben Oroszországnak nem sok választási lehetősége marad. Az egyik
alternatíva, hogy egyre inkább nukleáris hatalmára támaszkodik, azaz olyan szűkített
hatókör? atomtöltetek használatára, amelyek nem váltanak ki feltétlenül világméretű
nukleáris válságot. A politikai szinten azonban Oroszországnak csak egyetlen kijátszható
kártyája maradt, ahol érvényesítheti befolyását: ez pedig a Közel-Kelet – vélik
az angol elemzők. Egy esetleges jelentősebb orosz szerepvállalás magában foglalja
majd a radikális arab országok támogatását, az Iránnal való partnerség elmélyítését,
illetve nukleáris törekvéseinek kiszolgálását, továbbá egy olyan orosz külpolitikának
a formálását, amely gyengíti az amerikaiak, illetve az Izraellel szövetséges Törökország
mozgásterét.

A koszovói válságban nyilvánvalóvá vált, hogy Oroszország nagyhatalmi pozíciója
megszűnt, mára csak regionális hatalmat képvisel, ugyanakkor nem lehet teljesen leírni
sem, hiszen bizonyos körülmények között képes kellemetlenséget okozni a Nyugatnak.
A Koszovóval kapcsolatos orosz fellépés eredményeképpen egyesek olyan véleményeket
is hangoztattak, miszerint Oroszország visszatér hidegháborús politikájához, sőt
esetleg megkísérli a Szovjetunió újraélesztését. Ez a feltételezés badarság, vélik
a biztonságpolitikai folyóirat szerkesztői, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a volt
szovjet birodalom utódállamának gazdaságát még Spanyolországé is megelőzi. A
jelenlegi nemzetközi és gazdasági konstellációban több esélye lenne Londonnak feléleszteni
a gyarmatokra épülő Brit Nemzetközösséget, mint Oroszországnak a Szovjetuniót.

Kérdéses azonban, hogy meddig lehet elmenni Oroszország érdekeinek figyelmen kívül
hagyásával. A szovjet uralom alá rendelt balti államok már kifejezték szándékukat
a nyugat-európai politikai, gazdasági és katonai szférához való tagolódásukról.
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete egyre határozottabban próbálja kiterjeszteni
befolyási övezetét Oroszország irányában, és erősíti kapcsolatait olyan, volt
szovjet zónába tartozó államokkal, mint Ukrajna, Moldova, Grúzia, Azerbajdzsán és
Üzbegisztán. Ugyanakkor az Egyesült Államok megkísérli kihasználni Iránnak Szaúd-Arábiához
való közeledését, amely akár azt is eredményezheti, hogy sikerülhet éket vernie az
Iráni Iszlám Köztársaság és Oroszország közé. Az USA jó kapcsolatokra törekszik
a hagyományosan oroszbarát Indiával is, és igyekszik óvatos pozíciót felvenni a
kasmíri válsággal kapcsolatban is. Egy ilyen nemzetközi helyzetben Oroszországnak
minden oka megvan, hogy ne érezze magát biztonságban.

Az orosz presztízsmentés,

illetve a közel-keleti amerikaellenes hatalmi játék látszik körvonalazódni a korábban
elhalasztott orosz–szíriai csúcstalálkozó gyors napirendre tűzésében. Aszszad szíriai
elnök eredetileg április 12-én volt hivatalos Moszkvába, de néhány órával indulás
előtt lemondta látogatását, mivel annak időpontja egybeesett Ariel Saron izraeli külügyminiszter
moszkvai útjával.

A július 5-én megrendezett csúcson a szíriai elnök elérte, hogy Oroszország támogassa
Damaszkusz pozícióit a közel-keleti béke Asszad-féle verziójában. A találkozón
mindkét állam elkötelezte magát, hogy a közel-keleti térség "tömegpusztító
fegyverektől, legfőképpen atomfegyverektől mentes régió" legyen. Ez magyarra fordítva
azt jelenti, hogy a cél Izrael nukleáris potenciáljának semlegesítése. Hangsúlyozták
egy olyan többpólusú világ kialakításának szükségességét, amely visszaszorítja
a globális amerikai dominanciát. Végül pedig, ami Asszad elnök számára a
legfontosabb volt: nyélbe ütötték azt az Irán által már régóta várt üzletet,
melynek keretén belül Oroszország 2 milliárd dollár értékben szállít fegyvereket
Damaszkusznak. A nagyarányú fegyverügylet kimenetele megmutatja majd, hogy Oroszország
meddig mer elmenni a Közel-Kelet amerikai dominanciájának megkérdőjelezésében. Szíria
előkelő helyet foglal el azon az amerikai külügyminisztérium által készített
feketelistán, melyen a terrorizmust államilag is támogató országok szerepelnek, az
USA törvényei pedig megkövetelnék az Oroszországnak juttatott segélyek befagyasztását,
amennyiben az orosz fegyverszállítmány eljutna Szíriába.

Moszkvának más közel-keleti látogatói is voltak a napokban. Asszad elnök előtt néhány
órával érkezett az orosz fővárosba Tárik Aziz iraki miniszterelnök-helyettes, alig
pár nappal korábban pedig az iráni belügyminiszter, Abdul Vahid Muszavi-Lari. Az iráni
belügyminiszter Igor Ivanov orosz külügyminiszterrel megállapodott a kölcsönös együttműködésben,
illetve az "idegen hatalmak jelenléténék csökkentésére való törekvésben a
Kaszpi-térségben", ami egyértelm? utalás Washington befolyásának visz-szaszorítására.
Vlagyimir Putyinnal, az Orosz Szövetségi Védelmi Szolgálat igazgatójával való beszélgetése
során Muszavi-Lari ígéretet kapott technikai segítségnyújtásra, amely feltehetőleg
magában foglalja egy atomreaktor építését az iráni Busírban. Tárik Aziz Ivanov külügyminiszterrel
az Irakot sújtó ENSZ-szankciók feloldásáról folytatott tárgyalásokat, és ígéretet
nyert az orosz féltől, hogy a jövőben szorosabb diplomáciai együttműködést alakítanak
ki. Ivanov elítélte "az egyes iraki területek szisztematikus (amerikai és brit) bombázását,
amely a BT határozatokat semmibe veszi és teljesen ellentétes a nemzetközi joggal és
normával".

Ezek az események nem feltétlenül jelentik azt, hogy Oroszország közel-keleti kártyáját
azonnal ki akarná játszani. Annyi azonban bizonyos, hogy Moszkva lépéseket tett ilyen
irányba, és meglehetősen gyorsan halad előre ezen az úton. Ugyanakkor Oroszország
gazdasága továbbra is rendkívül rossz állapotban van, ami sebezhetővé teszi a
gazdasági segélyek csapját kézben tartó Nyugat előtt. Nyilvánvaló, hogy Moszkva lépései
egyelőre csak előkészületi jellegűek, fontosságuk azonban egyre inkább felértékelődhet,
amint a közel-keleti békefolyamat tovább halad. Hanyatló nagyhatalmak ritkán adják
át helyüket méltóságteljesen, példa erre Nagy-Britannia szuezi kalandja is, amely
annak idején megadta a kegyelemdöfést a brit gyarmatbirodalomnak.

Olvasson tovább: