Kereső toggle

Hillary Clinton New Yorkban kampányol

Felbillen a pálya

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A rómaiak szerint változnak az idők, s mi velük együtt változunk. Talán ez
jellemezné legékesebben Hillary Rodham Clinton még nem hivatalos, de már javában folyó
választási hadjáratát. Az ország első asszonya úgynevezett "hallgató-körutat"
tesz New York államban. Ezzel azt akarja aláhúzni, hogy idegen állambeli létére
szeretné megismerni a helyiek problémáit és véleményét, amilyen gyorsan csak lehet.
Kirándulására az Amerikai Légierő egyik repülőgépe hozta, ami természetesen
annyit jelent, hogy az ország adófizetőinek pénzén utazott.

Megtehette volna ezt egy ellenlábas jelölt? Nyilvánvalóan nem. A dolog érdekessége
persze nem csak ez. Hozzávetőleg öt hónappal ezelőtt, amikor Mrs. Clinton még nem
volt biztos abban, hogy benevez a versenybe New York szenátori címének elnyeréséért,
fennhangon és büszkén hirdette, hogy ő bizony szívvel-lélekkel támogatja a független
palesztin állam megalapítását. A baj csupán az volt, hogy jó néhány szemöldök
felhúzódott erre a kijelentésre. Most, hogy már Clinton asszony jelöltszámba megy,
valahogy ki kellett köszörülnie a csorbát, annál is inkább, mert New York államban
több zsidó él, mint Izraelben, és bizony egy szenátorjelölt számára
elengedhetetlenül szükséges ennek a rétegnek a szavazata.

Most aztán azzal kísérelte meg a bírálók kiengesztelését, hogy az Amerikai Ortodox
Zsidók Gyülekezetének írt levelében leszögezte: "A magam részéről Jeruzsálemet
Izrael örök és oszthatatlan fővárosának tartom... Amennyiben a New York-iak engem választanak
szenátoruknak, avagy ha az elkövetkező évek során bármely hivatalba kerülök,
biztosíthatom önöket, tevékeny, elkötelezett támogatója leszek az erős és biztonságos
Izraelnek, hogy békében élhessen szomszédaival, valamint az Egyesült Államok nagykövetsége
annak fővárosában, Jeruzsálemben székeljen." Mea culpa, mea maxima culpa... A
politikusok ilyetén változásait persze nagy általánosságban köpönyegforgatásként
szokták jellemezni...

A The New York Times naponta hosszú cikkeket közöl Hillary Clinton minden egyes
megmozdulásáról. Ellenfele, aki minden valószínűség szerint Rudolph Giuliani, New
York polgármestere lesz, egyelőre még be sem jelentette szándékát, hogy részt kíván
venni a vetélkedésben, de ha ezt meg is tette volna, nyilvánvalóan nem kapna
negyedennyi hírverést sem, hacsak nem költene rá sok millió dollárt. Ez indíthatta
a republikánusokat arra, hogy a First Lady nem feltétlenül sikeres szenátorjelöltségét
ellensúlyozva országos pénzgyűjtési kampányba kezdjenek ennek a politikai kalandnak
a meghiúsítására. A végső lökést talán az adta meg, hogy Clinton asszony "széles
kör? szélsőjobboldali összeesküvésnek" minősítette a Monica Lewinsky ügyben
folytatott nyomozást. A megmozdulás célja nem is annyira egy republikánus jelölt győzelemre
juttatása, mint inkább csak az, hogy Hillaryt távol tartsa az amerikai fővárostól,
illetve a szenátorságtól.

Joseph Bruno, New York állam szenátusának többségi vezetője így érvelt: "Senki
sem tudja biztosan, mi is valójában Hillary Clinton politikája. Sohasem választották
meg semmiféle közhivatalba, nem is New York-i, és semmiféle kapcsolata nincs az állammal,
illetve annak lakosságával. A New York-i választópolgároknak még sokat kell
megtudniuk egy olyan személyről, aki Illinois, valamint Arkansas államokban és
Washingtonban töltötte az életét, majd ripsz-ropsz azt állítja, hogy mindig is
szerette New Yorkot."

A republikánusokat aggodalommal tölti el, hogy pártjuk még mindig nem állt senkinek a
háta mögé, hogy belépjen a vetélkedésbe Hillary ellen. Persze még van elegendő idő,
de ez mit sem von le abból, hogy az állam kormányzója, a magyar származású George
Pataki még mindig nem hajlandó egy követ fújni a párt vezetőivel, és támogatni
Rudolph Giulianit a többi lehetséges jelölttel szemben. New York állam feje több ízben
hangsúlyozta: nem hisz abban, hogy bárki "felkent jelölt" lehessen. Pataki egyébként
a CNN televíziós hálózatnak adott nyilatkozatában "visszatetszőnek" minősítette
Clinton asszony jelöltségét, kijelentvén, hogy a First Lady csak azért indul, hogy
"országos figyelmet" vonjon magára. Ugyanakkor dicsérte Giulianit – akivel ugyan
gyakran összeköti a bajuszt –, hogy "kiváló polgármester, és kiváló szenátor
válna belőle". Leszögezte viszont, hogy a másik két esetleges republikánus jelölt
is kitűnő lenne. A kormányzó lépése persze nemcsak zavarba hozta, de haragra is
gerjesztette a republikánusokat, hiszen köztudomású, hogy Pataki is pályázik szövetségi
hivatalra, esetleg az alelnökjelöltségre.

A republikánusok aggodalommal tekintenek a médiának arra a példa nélkül álló
figyelmére, amely Hillary Rodham Clinton múlt héten tett, háromnapos New York-i látogatása
felé fordult. Az egyik republikánus vezető így fakadt ki: "A televízió olyan
felhajtást csinált, mint annak idején, amikor Teréz anya látogatott New Yorkba."
Ezzel szemben Clinton asszony sajtótitkára, Howard Wolfson úgy nyilatkozott, hogy a
republikánusok bírálatai "kicsinyesek és faragatlanok".

Egy dologban nem lehet kételkedni: a New York-i szenátori címért folyó verseny bővelkedni
fog izgalmakban. Bizonyos mértékig jogos a republikánusok elégedetlensége a médiával,
hiszen Hillary Clinton jóval több figyelmet kap, mint esetleges ellenfelei, no de ő az
elnök felesége, és ez a tény már magában véve is több nyilvánosságra jogosítja,
mint valami egyszer? képviselőt, vagy bármely más halandót. Ezt a hendikepet csak úgy
lehet leküzdeni, ha az ellenlábas jelöltek magasan jobb programmal állnak elő,
valamint közelebbi kapcsolatot képesek teremteni a választópolgársággal. Ágálni
lehet, de el kell fogadniuk a tényt, hogy a játék nagy része az ő térfelükön fog
lezajlani, amire a fociszurkoló azt mondaná, felbillen a pálya.

Hillary Rodham Clinton nem lesz könny? ellenfél egyetlen republikánus jelölt számára
sem, jóllehet neki is megvannak a gyenge pontjai. A kérdés, hogy ki lesz majd képes
jobban kihasználni az adottságokat. A republikánusoknak tudniuk kell, hogy a First Lady
rámenős, erőszakos, és minden áron el akarja érni a maga elé kitűzött célt. Mi
sem bizonyítja ezt jobban, mint egy kis anekdota, amely szájról szájra járt az országban:
"A Clinton házaspár szabadidejében gépkocsikirándulást tesz. Egyszerre csak a volán
mellett ülő Bill látja, hogy kevés a benzinjük. Megáll a legközelebbi töltőállomásnál.
Kiszáll a kocsiból, és az odasiető kútkezelőt utasítja, hogy töltse fel a kocsit.
Közben Hillary is kiszáll, és egyszerre csak összeölelkezik az állomás egyik
egyenruhás alkalmazottjával. Amikor ismét útnak indulnak, Bill megkérdezi Hillaryt,
ki volt az a férfi, akivel olyan bizalmas viszonyban áll. Mire az asszony kijelenti,
hogy egy volt osztálytársa, aki egyébként udvarolt is neki. Bill egy kis felsőbbrendűségi
érzéssel így válaszol: »Látod, kedvesem, milyen jó, hogy hozzám jöttél feleségül,
és nem ahhoz a kútkezelőhöz?« Mire Hillary mosolyogva így fordul hozzá: »Tévedsz,
drágám, ha hozzá mentem volna feleségül, most ő ülne a Fehér Házban.«"

Olvasson tovább: